A Huawei mobilos üzletágát (is) érintő több éves kálváriáról már több alkalommal beszámoltunk (legutóbb tavaly nyáron), de legyen bármilyen szorult helyzetben a cég, továbbra sem adja fel, rendszeresen dobja piacra az újabb és újabb okostelefonjait. Legújabb üdvöskéje a sokáig méltán népszerű, a mobilfotózás határait minden alkalommal tovább feszegető P-széria legújabb darabja, a Huawei P50 Pro, ami hiába bír jó pár pozitív tulajdonsággal, a márka megszállott hívein kívül másnak továbbra sem ajánlható jó szívvel.
Huawei P50 Pro
A hátlapot, vagyis az ott található kameraszigeteket leszámítva a dizájn nem nagyon változott a közel kétéves P40 Próhoz képest. Az összeszerelés minősége most is kifogástalan, és a jól bevált formulának megfelelően a jobb oldalon található a hangerőszabályzó és a bekapcsoló gomb, alul a SIM-tálca (dual), az USB-C port, továbbá a hangszóró – utóbbiból egy a készülék tetejére is került. A Huawei továbbra is a széleken lekerekedő kijelzőre esküszik, ami a konkurens készülékekhez képest kifejezetten vastag, 8,5 milliméteres vastagság miatt valahol azért érthető.
Én nem kedvelem ezt a megoldást, mert feleslegesen „csúszós” tőle a telefon, de ennél sokkal zavaróbb a hátlap, ami ismét csillogó üvegborítást kapott, fekete és arany színekben. Nálam az utóbbi variáns járt, és elképesztően bosszantó, hogy bár ez a megoldás képen nagyon jól fest, a valóságban a mobil az első kézbevételtől folyamatosan mocskos a szinte világító ujjlenyomatoktól. Bárki, akinek megmutattam a készüléket, fintorogva nézegette a hátlapot, és mindez egy tokkal ugyan orvosolható, de mindenkivel egyetértettünk abban, hogy így pont el is veszik a kialakítás lényege. És ezen a ponton felmerül a kérdés, miért nem lehet olyan megoldást választani hátlapnak, ami tok nélkül sem visszataszító? Nem véletlen, hogy egyre kevesebb az ilyen mobil.
a 6,6 hüvelykes kijelző OLED panelje 1228 x 2700 pixel felbontású, tudja a 120 HZ-es képfrissítést, és összességében csodálatos képet biztosít. Tökéletes kontraszt, gyönyörű színek, már-már vakító fényerő, és a képernyő alá épített ujjlenyomat-olvasó is gyorsan és megbízhatóan működik. Az előlapi kamera ezúttal a kijelző közepébe vágott lyukban kapott helyet, és külön bónusz, hogy a kijelzőt már a dobozból kivéve védi egy fólia. Fontos továbbá, hogy a készülék IP68 szabvány szerinti por- és vízállósággal rendelkezik, szóval ezzel a telefonnal bátran be lehet gázolni a Balatonba és a felszín közeli merülés sem okoz neki gondot.
A burkolat alatt sajnos már koránt sem ilyen parádés a helyzet, ugyanis a Huawei P50 Pro hardvere messze van a csúcskategóriától, ahová a gyártó pozícionálja a telefont. A Magyarországon forgalomba kerülő modellben egy nyolcmagos Qualcomm SM8350 Snapdragon 888 4G processzor található, méghozzá egy Adreno 660 grafikus chip és 8 GB RAM társaságában. A tesztmodellben emellett 256 GB háttértár kapott helyet, ez ugyanakkor a hibrid SIM-tálcának hála Nano SD-kártyával tovább bővíthető. Ez az összeállítás amúgy teljesen korrekt, Antutuban 619 ezer pontot, míg a GeekBench programban 781 (Single Core) és 2805 (Multi Score) pontot hozott, tehát a mobil az összes átlagos feladattal és a Huawei rendszerén működőképes játékokkal is simán elboldogul.
A gond csak az, hogy ezek nem egy csúcs-, hanem felső középkategóriás telefonhoz illő eredmények. A tavaly ősszel bemutatott Xiaomi 11T Pro bőven tudja ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy ez esetben az induló ára 200 ezerrel forinttal kevesebb volt.
Ráadásul onnan nem hiányzik az 5G, ami a P50 Próból igen – ez 2022-ben már a középkategóriában is súlyos hiányosság, nem még egy közel félmilliós telefonnál. Még akkor is, ha az újgenerációs mobilhálózatok nem annyira elterjedtek, hogy bárhol használhassuk őket.
Más fronton szerencsére a P50 Pro majdnem gond nélkül hozza a kötelezőt: Wi-Fi 6 kompatibilitás, Bluetooth 5.2, 66 wattos vezetékes és 50 wattos vezeték nélküli töltés. Az akkumulátor mondjuk csak 4360 milliamperórás, cserébe viszont végre ezen a telefonon is használható mobilfizetésre az NFC – már persze akkor, ha beregisztráljuk a bankkártyánkat a Curve nevű, immár az AppGallery alkalmazásboltból is elérhető applikációba.
Fotókirály
Amiben a Huawei P50 Pro többet nyújt minden más jelenlegi okostelefonnál, az a mobilfotózás, amit jól mutat az is, hogy a független tesztjeiről híres DxOMarknál jelenleg ez a készülék számít a legjobbnak ezen a téren. Az előlapon például egy 13 megapixeles, széles látószögű egység kapott helyet, amivel nemcsak remek szelfik készíthetők, de adott a 4K-s videórögzítés lehetősége is, méghozzá képstabilizálás kíséretében, ami elég kellemes funkció. Főleg, ha szeretünk a közösségi médiában megosztani olyan tartalmakat, amiknek mi magunk vagyunk a középpontjában.
Az igazi nagyágyúk persze a hátlapon kaptak helyet: itt összesen négy kamerát találunk, méghozzá két kerek kameraszigeten szétosztva. A felső körben egy 50 megapixeles főegység, egy 13 megapixeles széles látószögű és egy 40 megapixeles monokróm egység kapott helyet. Utóbbival készíthetünk ugyan fekete-fehér képeket (bár ez is csak filter eredménye), de az egység lényege főleg az, hogy kiegészítse a többi lencsét: a korábbi modelleknél jóval több fény „begyűjtésére” képes modul segít abban, hogy a lehető legélesebb felvételeket készíthessük a mobilunkkal.
Az alsó körben (a LED-es villanó mellett) egy 64 megapixeles, periszkópos telefotó modul található, amivel akár a 100x digitális nagyítás is elérhető. Ez ugyan még mindig nem eredményez szép fotókat, de továbbra is érdekes megtapasztalni, hogy a telefonunkkal olyan dolgokról tudunk értelmezhető képeket lőni, amiket szabad szemmel egyszerűen nem látunk.
Ettől függetlenül a P50 Pro egyértelműen a legjobb zoomolós telefon: a 3,5x optika nagyítással készült fotókról egyszerűen nem lehet megmondani, hogy azok bezoomolva készültek, és még a 10x hibrid nagyítás mellett is szuper felvételek készíthetők, főleg, ha van egy állványunk.
Már a P40 Pro is egy remek fotós telefon volt, de a P50 Pro szinte minden területen felülmúlja az elődjét, legyen szó akár a nagyításról, az éjszakai felvételekről, van a teljesen átlagos fotókról, amik színek, élesség és fehéregyensúly szempontjából is jobbak, mint az előd esetében. És nemcsak a képek lettek jobbak, de a Huawei újdonsága a videók terén is komoly előrelépést produkál. A cég továbbra sem erőlteti a – még mindig felesleges – 8K felbontást, helyette 4K-ban készíthetünk remek mozgóképeket, 60 fps, képstabilizálás, remek fókusz és zajszűrés mellett.
A szokásos szoftveres gondok
Habár az 5G, és a konkurenciához képest kevésbé erőteljes hardver sem elhanyagolható, a Huawei mobilok igazi rákfenéje továbbra is a Google ökoszisztémájának hiánya, amit a nyílt forráskódú Android 11-re épülő EMUI 12 kezelőfelület, a Huawei Mobile Services (HMS) és a gyártó saját alkalmazásboltja, az AppGallery hivatott pótolni. Habár a cég állítja, hogy a saját rendszerén a legfontosabb appok nagyon nagy százaléka már elérhető, azért ez elég távol áll a valóságtól. Egyrészt elég nehéz megállapítani, hogy kinek mi a legfontosabb alkalmazás, másrészt a felhasználók jelentős részénél mindennapinak számító Google szolgáltatások (Gmail, YouTube, Drive, Fotók stb.) továbbra is csak böngészős verzióban érhetők el a telefonon.
Az App Galleryben keresve ugyan felugranak a Google appok, de ezeket választva csak a böngészős verzió nyílik meg, ami áthidalásnak jó, de a kapott felület nem az alkalmazás, ráadásul folyton megjelennek a figyelmeztetéseket, hogy töltsük le az appokat, amire nincs lehetőség, hiszen csak egy Play Áruház linket kapunk, amivel – ennek hiányában – semmire nem megyünk.
Ahogy (többek között) azt már a Nova 9 tesztünknél is írtuk, a Huawei ugyan rengeteget tett azért, hogy az elérhető alkalmazások terén leküzdje hátrányát a Google és az Apple rendszeréhez képest, de még mindig vannak lyukak, amiket nem sikerült betömni. A legtöbb magyarországi bank appja például már elérhető, nemrégiben megjelent többek között a Revolut is, de a saját tapasztalatom alapján továbbra is bőven akadnak olyan alkalmazások, amik vagy nem elérhetők erre a rendszerre, vagy ha igen, akkor nem működnek rendesen a telefonon.
Csak a példa kedvéért: nem megy a Pokémon Go, nem tölthető le a robotporszívóm applikációja, erről a mobilról elérhetetlen a Google Home alapú okosotthon-rendszerem, hiányzik az évek óta költségkövetésre használt Koin app és még sorolhatnám. Ezek persze csak az én problémáim, de elég valószínű, hogy más ráfut ugyanerre a saját kedvenceivel.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg app nem az AppGallery része, csak az áruház feldobja a lehetőséget, hogy a keresett programot letöltsük az APK Pure szolgáltatásból. Ez addig rendben is van, amíg ezek az alkalmazások nem igénylik a Google Mobile Services (GMS) meglétét, viszont azt még mindig kevesen tudják, hogy ezek az applikációk csak akkor frissíthetők, ha leszedjük melléjük az említett APK Pure boltot is, amiben aztán az alkalmazásokat minden alkalommal egyenként, manuálisan kell frissíteni. Ezen a ponton pedig már van két eltérő appáruház a telefonunkon, amik együttesen sem nyújtanak olyan kényelmet és kínálatot, mint a Play Áruház.
És itt oda jutok, mint minden Huawei telefonnál az utóbbi két évből: vajon megéri kifizetni a húzós vételárat egy olyan telefonért, ami fotózás szempontjából a legjobb, de a használata koránt sem olyan egyszerű és kényelmes mint egy olyan konkurensé, amin ott vannak a Google szolgáltatásai? Bár a Huawei szerint a felhasználói visszajelzések kifejezetten pozitívak a HMS-es vásárlók körében (amit ellenőrizni azért nehéz), és minden támogatást megadnak felhasználóknak, hogy zökkenőmentes legyen az átállás, de én továbbra is csak azoknak merem ajánlani ezt a telefont, akiknek mindennél fontosabb a mobilfotózás, nem zavarja őket a Google hiánya, és nem akadnak ki, ha egy korábban évekig használt alkalmazás nem működik az új készülékükön.
