A Huawei szokás szerint március végére időzítette a P-széria legújabb tagjainak hivatalos leleplezését, és idén a Samsunghoz hasonlóan a kínaiak is három készüléket mutattak be: a sima P40-et, a P40 Pro modellt és a P40 Pro+ variánst, bár az utóbbi csak a nyár közepén kerül kereskedelmi forgalomba. A másik két mobil viszont április 7-től elérhető, a P40 Pro pedig már a szerkesztőségünket is megjárta: napokig nyúztam, hogy kiderüljön, a Huawei mit kínál a meglehetősen borsos, 395 ezer forintos árért.
Huawei P40 Pro
A telefont kézbe véve az első benyomásom rögtön az volt, hogy a kínaiak egy gyönyörű készüléket raktak össze. A 6,58 hüvelykes OLED kijelző uralja az előlapot, mindössze alul és felül látunk minimális kávákat, ráadásul az üveg már a készülék mind a négy szélén vízesésszerűen hajlik oda a középen futó alumínium kerethez. A telefon ettől ugyan még stabilan fogható, viszont ha képernyővel lefelé tesszük le egy nem vízszintes felületre, akkor rövid idő múlva arra lehetünk figyelmesek, hogy hatalmas csattanással érkezik meg a padlóra, ugyanis a mobil még egy asztalon is képes úgy csúszkálni, mintha jégkocka lenne.
A hátlap szintén mutatós, pedig a kamerasziget hatalmasra nőtt a tavalyi P30 Próhoz képest, de még így is sokkal ízlésesebb, mint a Mate 30 Pro indukciós főzőlapokat idéző megoldása. Az összképen ráadásul az is rengeteget dob, hogy a Huawei végre felismerte: nem mindenki akar csillogó telefont. Kerámiabevonatot ugyan csak a P40 Pro+ kap, de már a matt hatású fekete és ezüst P40 Pro modellek is jól néznek ki – hozzám az utóbbi került, ez a változat kifejezetten elegáns, remélem, hogy más gyártók is meglátják a fantáziát az ilyen jellegű kivitelezésben.
A készülék tetején egy mikrofon és egy infra port kapott helyet, a jobb oldalon ott a hangerőszabályzó és a bekapcsoló gomb, a bal szélre nem került semmi, alul pedig a két SIM vagy egy SIM és egy nano SD kártya fogadására alkalmas tálcát, az USB C-csatlakozót, egy újabb mikrofont és egy hangszórót találunk. Utóbbi felülről most is hiányzik, hiszen a P40 Pro a képernyő rezegtetésével kelt hangot, tehát mindegy, a képernyő melyik részéhez ér a fülünk, mindenhol tökéletesen halljuk a másik felet.
A képernyő maximum 2640×1200 pixel felbontásra képes, 90 Hz-es képfrissítéssel, és a 4200 milliamperórás akkumulátor ilyen beállítások mellett is tovább bírja egy napnál. A 40 wattos gyorstöltésnek hála a telep kevesebb, mint egy óra alatt ismét maximumon lehet, és a töltés vezeték nélkül (27 W) sem tart tovább másfél óránál. Az ujjlenyomat-olvasót most is a képernyőbe építették, érintésre vörösen világít, nem mellesleg villámgyorsan és megbízhatóan működik. Fontos továbbá, hogy a készülék most is IP68 szabvány szerinti védelmet kapott, tehát por- és vízálló.
Ami a hardvert illeti, a burkolat alatt egy nyolcmagos Kirin 990 chipset kapott helyet, egy Mali-G76 MP16 grafikus processzor, 8 GB RAM és 256 GB (UFS 3.0) háttértár társaságában. Mivel a CPU tavalyi, így a Huawei P40 Pro nyers erő szempontjából nem veszi fel a versenyt a Samsung legújabb csúcstelefonjaival, de ahogy azt a 462 ezres Antutu pontszám is bizonyítja, nem nagyon akad olyan alkalmazás vagy mobiljáték, ami képes lenne megakasztani ezt az összeállítást – összességében nézve itt is igaz, hogy sokkal több kraft van a telefonban, mint amennyi egy átlagos felhasználónak szükséges.
A legjobb mobil fotózásra
A független és az egész mobilipar által elismert DxOMark nem sokkal a bemutató után tesztelte a P40 Prót, ami jelenleg messze a legjobb telefon fotózásra. Köszönhető ez annak, hogy a Huawei ismét emelte a tétet. A P40 Pro hátlapján összesen négy Leica kamera található, és ebből a főegység felbontása 50 megapixel, ráadásul nincs még egy olyan mobil, amiben ekkora, 1/1,28 hüvelykes szenzor lenne. Ehhez jön még a RYYB színszűrés, a 23 milliméteres optika f/1,9-es blendével, továbbá olyan huncutságok, mint az autofókusz, illetve az optikai és digitális képstabilizálás.
Akinek ezen adatok nem mondanak semmit, annak azt érdemes tudni, hogy a nagy méretnek és a színszűrésnek hála minden korábbinál több fényt képes fogadni és feldolgozni a szenzor, így kiváló minőségű fotók lőhetők, legyen szó akár a részletességről, az élességről vagy a színekről. És nemcsak nappal, verőfényben megbízható ez a kamera, de éjszaka vagy kevésbé ideális fényviszonyok között is.
A telefon az 50 megapixeles kamera ellenére – a pixelösszevonós eljárás okán – csak 12,5 megapixeles fotókat készít, de a kameraszoftver menüjében a High-Res opciót kiválasztva akár 50-es képek is készíthetők. A részletesség ilyenkor egy leheletnyivel jobb, és a látószög is szélesebb pár fokkal, de összességében felesleges így fotózni, mert elesünk jó pár funkciótól (pl. nagyítás), az eredmény sem lesz számottevően jobb, ellenben a képek mérete bőven a duplájára nő.
A Huawei a P30 Próval vezette be a periszkópos telefotó kamerákat a mobiltelefonok világába, amit azóta a Samsung is lemásolt, és természetesen a P40 Prón sem maradunk ilyen egység nélkül. A tavalyi 8 megapixeles variáns után most egy 12 megapixeles egységet kapunk (125 mm, f/3,4), már itt is RYYB színszűréssel, optikai képstabilizátorral és autofókusszal.
Az optikai zoom most is ötszörös, e mellé jön a tízszeres hibrid, a maximum pedig most is az ötvenszeres digitális. Az utóbbinak fotózás szempontjából ugyanúgy nincs gyakorlati haszna, mint a Galaxy S20 Ultra százszoros megoldásának, de azért itt is lenyűgöző, hogy a kamera megmutat olyan részleteket, amiket szabad szemmel egyszerűen már nem látunk a távolban.
A periszkópos kamera fejlődése főleg akkor érzékelhető, ha a tavalyi modellhez hasonlítjuk, így elő is kaptam egy P30 Prót, hogy összevethető felvételeket készítsek. Az alábbi fotókat 10x nagyítással lőttem, és a különbség rögtön szembetűnik, mind a színek, mind a részletesség tekintetében.
Videós fejlődés
A harmadik fontos egység az ultraszéles kamera: 40 megapixeles szenzor, 18 milliméteres optikával és f/1,8-as blendével. Ez egyrészt öröm, mert tényleg elképesztően részletes képek lőhetők vele, és a kamera éjszaka is nagyszerűen megállja a helyét, cserébe a látószög kisebb, mint néhány nevesebb konkurensnél, és le kell mondanunk a sokak számára kedves szupermakróról is. A P40 Pro nagyjából hét centiről tud igazán jó képeket készíteni, szemben a P30 Pro 2,5 centijével.
Ami a videózást illeti, azért szintén a 40 megapixeles széles látószögű lencse felel, és a Huawei a zoomhoz hasonlóan itt is mértékletességet tartott. Nincs 8K felbontás, maximum 4K-ban rögzíthetünk, méghozzá 60 fps mellett, képstabilizálással. A végeredmény abszolút elfogadható, mind a képminőséget, mind a hangot illetően, de azért itt még bőven van hová fejlődni – egy telefon még mindig nagyon messze van attól, amire egy rendes kamera képes. Érdekes extra ugyanakkor a 256-szoros, azaz 7680 fps-es szuperlassítás, amire szintén nem képes semmilyen más telefon a piacon – ilyenkor egy nagyjából két másodperces pillanatból lesz egy 34 másodperces videó.
A hátlapon az ötödik egység egy ToF (Time of Light) szenzor, az előlapon pedig a kapszula alakú kameralyukban egy 32 megapixeles, akár 4K rögzítésre is alkalmas, autofókuszos szelfikamera kapott helyet, méghozzá infrás 3D szenzorral kiegészítve. Utóbbinak főleg a – szerintem – felesleges, levegőből végezhető gesztusvezérlésben, és a korábbinál jóval pontosabb arcfelismerésben van szerepe – és ez a feloldási lehetőség tényleg gyorsan és kiválóan működik, még sötétben is.
Ami a kameraszoftvert illeti, ott ezúttal is szinte mindent megtalálunk, amire csak szükségünk lehet, ráadásul a Huawei rengeteget dolgozott a szoftver képalkotási képességein, ami meg is látszik a képeken, főleg ha a tavalyi modellekkel készített fotókkal hasonlítjuk össze azokat. Ami jelentősebb újdonság, hogy a több másodpercig rögzítő Moving Picture opciót használva, majd az így készült fotókat szerkesztve a rendszer felajánlja nekünk a legjobban sikerült képkockákat, illetve élhetünk olyan lehetőségekkel, mint a tükröződések vagy a képünkbe besétáló idegenek eltüntetése.
A legjobb telefon a legnagyobb korlátokkal
Kinézetre nagyon tetszik, a hardver az igényeimet abszolút kielégíti és pompás fotók készíthetők vele, képes csatlakozni a hamarosan elterjedő 5G-s hálózatokhoz, támogatja a Wifi 6 szabványt, és szinte minden tekintetben a legjobb androidos okostelefon jelenlegi piacon – mégsem venném meg a Huawei P40 Prót. És nem feltétlenül azért, mert a gyártó horribilis árat, 395 ezer forintot kér érte. A döntésem egyetlen oka, hogy az Egyesült Államok szankciói miatt a készülékről hiányoznak a Google szolgáltatásai.
Erre a problémára egy korábbi cikkemben részletesen kitértem. Röviden: a Huawei új telefonjain hiába fut Android 10, hiányzik róluk a Play áruház, az összes Google-alkalmazás (YouTube, Google térkép, Gmail stb.) és a Google Mobile Services (GMS), ami nemcsak a keresőóriás legtöbb applikációjának futtatásához nélkülözhetetlen, de rengeteg más alkalmazás normális működéséhez is.
A Huawei ugyan rendületlenül dolgozik azon, hogy minél több app bekerüljön az AppGallery alkalmazásboltjukba, és használja a GMS-t kiváltó Huawei Mobile Services-t, de évtizedes elmaradásban van a Google-höz képest. Vannak, akiknek nem gond, hogy csak böngészőben megy a Gmail, a Google térkép vagy a YouTube, de számomra elfogadhatatlan, hogy egy közel 400 ezer forintért kínált telefon ne futtasson probléma nélkül mindent, amit az előző telefonom igen.
A P40 Prón a hiányzó Google alkalmazások mellett használhatatlan például a Netflix, nem tudok belépni Twitch-be, a Pokémon GO-ba és a Funko gyűjteményemet rendszerező alkalmazásba, illetve jó pár játékból eltűntek az eredményeim, mert GMS kell a belépéshez. Nem működik a mobilbankom, a minden nap használt BKK futár, nem tudok fizetni a Revolut kártyámmal, ráadásul az okosotthonos megoldásaim is mind a Google Home-ba vannak bekötve, ami szintén elérhetetlen a Huawei új telefonján.
Mindez persze nem a Huawei hibája, és lehet, nem marad meg ez a tarthatatlan állapot, mert a kínai gyártó egyrészt folyamatosan dolgozik azon, hogy utolérje a Google-t, másrészt az is előfordulhat, hogy valamikor visszakerülnek a keresőóriás szolgáltatásai ezekre a telefonokra is. Amint az utóbbi bekövetkezik, azonnal váltok a P40 Próra, addig viszont maradok a GMS-sel érkező, problémamentes és kerülőutak nélküli szoftveres élményt biztosító androidos telefonoknál.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
