Bár kétségtelen, hogy idén is akadtak olyan videójátékok, amiket még évekig emlegetni fogunk, de a játékipar sok dolgozója számára biztos nem az asztalra letett munka miatt lesz emlékezetes 2021, hanem azért, mert az elmúlt 12 hónapot azzal töltötték, hogy felhívják magukra a figyelmet. A kritikák célkeresztjébe ezúttal az amerika Activision Blizzard került, a kiadó, ami olyan márkák felett gyakorol teljes kontrollt, mint a Call of Duty, World of Warcraft vagy éppen a Candy Crush. A dollármilliárdos franchise-ok egyetlen, több mint harminc éve trónján ülő cégvezér regnálása alatt jelentek meg és váltak megállíthatatlan pénztermelő gépezetté. Bobby Kotick (kiemelt képünkön) vasmarokkal irányítja birodalmát, hatalma, befolyása és piaci szakértelme megkérdőjelezhetetlen. A cégét ért zaklatási vádakba azonban még az ő bicskája is beletörhet, ráadásul ez az ügy még csak a jéghegy csúcsa.
Franciaországból indult zaklatásjárvány
Tavaly nyáron robbant a hír, hogy a francia Ubisoft játékkiadótól távozott Serge Hascoët kreatív főigazgató, a vezérigazgató Yves Guillemot személyes jóbarátja. Hascoët neve ugyan sosem lett olyan ismert, mint az első Assassin’s Creed idején a céges kommunikáció előterébe tolt Jade Raymondé, de a Ubisoft nyíltvilágú akciójátékainak általános receptjét Hascoët találta fel. Pontosabban ő szorgalmazta, hogy a kiadó összes nagyobb címe hasonló játékmenetet nyújtson, ezzel is hozzásegítve a vállalat betörését a legnagyobbak játszóterére. Hascoët tehát igazi nagykutya volt, aki tavaly júliusban busás végkielégítéssel távozott a Ubisofttól.
Az ok: a kreatív szakemberrel kapcsolatban évek óta záporoztak a panaszok a HR-re, eredménytelenül, sőt a beszámolók szerint az osztály segített eltussolni az ügyeket, így a sértett dolgozók végül a nyilvánossághoz fordultak. Egymás után estek ki a szürreálisabbnál szürreálisabb csontvázak a szekrényből. Hascoëtról azt beszélték, hogy sztriptízbárokba vitte értekezni a beosztottjait, füves sütivel etette a gyanútlan dolgozókat, folyamatosan szexista megjegyzésekkel bombázta a nőket, és úgy általában hatalmas seggfej volt. És nem ő volt az egyetlen ilyen magas beosztású ember a cégnél, hiszen a metoo-mozgalom hullámainak megfelelően egymás után álltak elő egykori munkatársak hajmeresztő sztorikkal. A legdurvább eset kétségtelenül Andrien Gbinigie marketingvezetőé, akit nemi erőszakkal vádolt meg egy korábbi beosztottja.
A sajtó kiéhezett vadmacskaként vetette rá magát a Ubisoftnál kirobbant botrányra, a legfontosabb kérdés pedig a céget évtizedek óta vezető Yves Guillemot jövője volt. Marad? Megy? Tudott róla? Nem tudott róla? Egyik se jó. Ha egy ekkora cég vezetőjeként pártolod a szexuális visszaéléseket, bűncselekményt követsz el; ha nem is veszed észre ezeket úgy, hogy az orrod előtt történnek, alkalmatlan főnök vagy. A Ubisoft negyedéves beszámolója pont a botrány idejére esett, Guillemot pedig egy elemzői kérdésre azt válaszolta, hogy visszaéltek a bizalmával és a saját értékrendjének sosem megy ellent. És nem mond le.
Habár Guillemot és csapata belső vizsgálatok és reformok sorát ígérte, idén nyáron pedig lelkendezve nyilatkozott ezek sikeréről, a jórészt névtelenségbe burkolódzó dolgozók szerint nem igazán történt semmi. A nagy változás csak porhintés, sok zaklatással vádolt vezető még mindig pozícióban van, a részvényeseket pedig megnyugtatta az erős féléves összefoglaló, szóval onnét sem várható nyomás, ahonnan tényleg fáj: a zsebből.
Habár voltak visszaesések 2020-hoz képest, a botrányok láthatóan nem tépázták meg a céget. Mi több, a kritikus hangokat elnyomta a kiadó kommunikációs úthengere: a tavaly megjelent Assassin’s Creed Valhalla a cég történetének második legtöbb nyereséget termelő játéka lett, amivel a hivatalos közlemény szerint „párban van” a nemrég kiadott Far Cry 6 is.
Rémálmaimban Amerika visszainteget
Amíg a Ubisoftnál fellélegezhetett a vezetés, Amerikában a feje tetejére állt az iparág. Júliusban Kalifornia dolgozói jólétért és lakhatásért felelős állami szerve nyújtott be keresetet az Activision Blizzard ellen, amiért kétéves nyomozásuk számtalan szexuális visszaélésre, zaklatásra világított rá. És most nem csupán disznó viccekre és cinkos összekacsintásokra kell gondolni, hanem olyan fokú erőszakosságra és nyomásgyakorlásra, ami az egyik munkavállaló életébe került.
A bíróságra benyújtott ügyészségi dokumentum szerint egy meg nem nevezett női alkalmazott egy üzleti út során követett el öngyilkosságot. A vele utazó férfi felettese síkosítót és szexuális segédeszközöket csomagolt, az utat megelőzően pedig egy céges karácsonyi bulin a kollégák egymásnak mutogatták az áldozat nemi szervéről készült fotókat. Az ügyészség szerint ezek együttesen vezethettek oda, hogy a munkavállaló a saját életét oltsa ki.
Persze nem kellett ahhoz útra kelni, hogy ne érezze magát biztonságban az ember. A dokumentumok szerint az Activision Blizzard által birtokolt cégeknél mindennapos volt a zaklatás, a férfi kollégák kéretlen ajánlatokkal bombázták női munkatársaikat, viccelődtek a nemi erőszakkal, megjegyzéseket tettek a női testekre, vagy akár arra biztatták elszontyolodott társaikat, hogy „vegyenek maguknak kurvát”. A legtöbb visszaélést egyébként a World of Warcrafttal és Diablóval világhírnévre szert tett Blizzard Entertainmentnél tárták fel, olyan hajmersztő történeteket hozva felszínre, mint hogy a női mosdók nem voltak zárhatók a kukkolni vágyó kollégák kedvéért, vagy hogy egy elhunyt kedvesét gyászoló beosztottját az egyik vezető vigasztaló szex ajánlatával igyekezett felvidítani.
A már említett World of Warcraft 2020 nyarán menesztett kreatív igazgatója, Alex Afrasiabi a dokumentumok szerint annyira hírhedt volt visszás viselkedéséről, hogy a szállodai szobáit csak „Cosby lakosztályként” emlegették a kollégák, a nemi erőszak miatt elítélt Bill Cosby után. A Kotaku még egy képet is közölt, amint Afrasiabi több kollégájával hever egy ágyon, a sokáig „Amerika apukájaként” emlegetett komikus portréja alatt. És ha ez nem volna elég bizarr, az akkoriban szoptató kismamák üvegben tartott anyatejét rendre ellopták a Blizzard irodájának hűtőjéből, hogy… nos, a többit az olvasó képzeletére bízom.
Harminc éve trónon
Kalifornia állam tíz pontban állapított meg törvénysértést, az esetről pedig nem is annyira a videójáték-sajtó, hanem a mainstream újságok cikkeztek. A figyelemnek meg is lett az eredménye: J. Allen Brack vezérigazgató három – eddig sem teljesen botránymentes – év után lemondott, több tucat dolgozó mondott fel, a cég készülő játékainak megjelenéseit pedig ilyen-olyan indokokra hivatkozva évekkel halasztották el. Brack sok dolgozó szerint tudta, mi folyik a cégnél, de nem különösebben foglalkozott vele. Ahogy a céggel összeolvadt Activision vezetője sem.
Bobby Kotick színes egyénisége az iparágnak. Harminc éve vezeti az Activisiont, ami regnálása alatt egy apró és jelentéktelen játékkiadóból lett minden idők egyik legjelentősebb szórakoztatóipari megavállalata. 2008-ban olvadt össze a Blizzarddal, a stúdió sikercímein túl olyan márkák tartoznak hozzá mint a Call of Duty, a Candy Crush vagy a Guitar Hero. Az Activision Blizzard 2020-ban 8,09 milliárd dollár árbevételre tett szert, adózás utáni nyeresége 2,2 milliárd dollár volt. Már amikor adózik, ugye, mert a cégóriás roppant kreatív, ha adóoptimalizálásról van szó. Persze az egész folyamat törvényes, így nem sokan tesznek ellene bármit is.
– annyira, hogy eszelős bónuszokkal fejezik ki megelégedettségüket. Az 58 éves Kotick úgy tesz zsebre évente súlyos dollármilliókat, hogy ha kell, több száz embert rúg ki egyetlen hét alatt, mondván: nem úgy megy a cégnek, ahogy szerinte kellene, ideje hát meghúzni a nadrágszíjat.
Kotick évek óta szerepel az As You Sow civilszervezet legtúlfizetettebb cégvezetőinek listáján. 2020-ban még csak a 30. helyen állt, de idén felkúszott a 16-ra. És bár többször szó volt már a befektetők között Kotick bérének és év végi részvénybónuszainak csökkentéséről, ezt rendre elvetették, hisz megy a szekér, akkor minek csattogtatni az ostort? Nyáron 155 millió dollár jutalmat szavaztak meg Koticknak, amiért tartotta 2016-os ígéretét és megduplázta az Activision Blizzard értékét. A botrány kirobbanásakor persze Kotick is visszább vett és kérte, hogy a fizetését az ügy lezárásáig vegyék vissza a kaliforniai minimálbérre.
Szürke eminenciás
Kotick amolyan visszatérő poénként él a játékosok kollektív tudatában, akit sokan sokféle húzásért tesznek felelőssé. Az iparágban elsősorban a franchise-osodást kötik a nevéhez: bevallottan hosszú távú befektetésként gondol a játékokra, és azokat a projekteket helyezi előtérbe, amik stabil bevételt hoznak, akár évtizedeken át. Jó példa erre a Call of Duty, de Kotick nem esik abba a csapdába, hogy nyitva hagyja a csapokat – a Skylanders- és a Guitar Hero-sorozatok például, amint nem teljesítettek megfelelően és úgy tűnt, hogy pukkan a lufijuk, kikerültek az Activision Blizzard portfóliójából.
Habár elképesztő összegeket keres, Kotick szürke eminenciásként tűnik el az amerikai felső tízezer köreiben. A magánéletéről nem sokat tudni, de azt igen, hogy szereti az expresszionista művészetet, a sportot, libertariánusnak vallja magát és sokáig járt az időközben Metára átnevezett Facebook operatív igazgatójával, a dollármilliárdos Sheryl Sandberggel.
Bobby Kotick, bár kerüli a feltűnést, most mégis reflektorfénybe került. A Wall Street Journal tényfeltáró anyaga szerint ugyanis pontosan tudta, mi folyik az általa vezetett cégcsoportban, sőt személyesen is érintett volt egyes ügyek eltussolásában. Az egyik Call of Dutyn dolgozó stúdiót, a Treyarch-ot vezető Dan Bunting például Kotick közvetlen közbenjárása végett tarthatta meg az állását, pedig az Activision HR-részlege már az elbocsátását fontolgatta, mi másért, mint egy női dolgozó szexuális zaklatásáért. De maga Kotick is fenyegetett már meg nőt: egy volt asszisztense telefonján hagyott hangüzenetében azt mondta, meg fogja öletni – a cég szerint természetesen túlzott, és különben is, 16 éve, az eset idején bocsánatot kért.
A folyamatosan ömlő botránycunamira hasonlóan reagál a cég: elnézést kérnek, túlzásokat emlegetnek, azt mondják, hogy ők igenis befogadó közösség, és természetesen ígérik, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy jobbá váljanak. Mindeközben a vállalat 1300 dolgozója, illetve a befektetők egy kisebb része követeli Kotick lemondását, aki ellen a cég tevékenységének legfontosabb partnerei, a játékkonzolokat gyártó Sony, Microsoft és Nintendo is szót emelt. De Kotick egyelőre marad, és talán arra vár, hogy a Ubisofthoz és az azt vezető francia kollégájához hasonlóan elsikkadjon az ügy.
Következmények nélküli iparág?
Hogy ez így lesz-e, nem dőlt el, az egész ügy túl friss még, és minden bizonnyal sok fog múlni az Activision Blizzard pénzügyi eredményein is. Egy trend ugyanakkor már kibontakozóban van: Kotick és a cég, illetve az iparág ehhez hasonló ügyei pont hogy a játéksajtót nem érdeklik annyira, az erősen kontroll alatt tartott ágazat láthatóan képtelen ellátni ellenőrző és felelősségre vonó szerepét. Az új sikercímek megjelenésekor hamar feledésbe merül a játékok háttere, hogy miből és hogyan készültek, ez pedig konzerválja az aggasztó céges gyakorlatokat.
Történik mindez úgy, hogy a nyilvánosság hatalmas erő, és az ilyen esetekben szükség is van rá: itt az ideje, hogy tematizálódjanak az iparág szervezeti problémái és nyílt párbeszéd alakuljon ki a cégek és termékeik közti kapcsolatról, valamint az ezekkel kapcsolatos felelősségről. Az Activision Blizzard játékait ugyanis sok ezer ember készíti, akiknek nem csupán szenvedélye, de megélhetése ez az ágazat; az ő érdekükben fontos, hogy ne maradjon következmények nélkül az éveken át tartó elnyomás. Az Activision Blizzard dolgozói a friss botrányok után sztrájkkal fenyegettek és egy frissen indult hullámot meglovagolva (épp a napokban alapították meg az első játékfejlesztői szakszervezetet az Egyesült Államokban) szakszervezetbe tömörülnének – utóbbival kapcsolatban a kiadó azt mondja, „gondolják át a következményeket”.
