A kompetitív videójátékok világában – legyen szó profikról vagy a szabadidejükben rendszeresen játszó egyénekről – egy bizonyos szint felett már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hardverrel vágunk neki egy online meccsnek. És itt nemcsak a gépünk komponensei számítanak, de a monitor, az egér, és a billentyűzet is. A Razer mindig is az élen járt abban, hogy kitágítsa a perifériák határait (elég csak a nemrég debütált Viper 8K Hz-re gondolni), és ezt a jó szokásukat megtartották a február 5-én leleplezett Hunstman V2 Analog billentyűzet esetében is. Az optomechanikus kapcsolókkal érkező periféria minden gombján programozható(k) az aktuációs pont(ok), ami egészen új távlatokat nyithat az elkötelezett játékosok számára.
Razer Huntsman V2 Analog
Mielőtt rátérnénk arra, hogy miért nagy szám a billentyűk testreszabhatósága, gyorsan nézzük meg, hogy egyéb frontokon mit nyújt a Huntsman új verziója. Külsőre nincs nagy változás a 2018-as eredeti modellekhez képest: ugyanaz a forma, ugyanaz a méret, a jobb sarokban ismét adottak a médiagombok a tárcsával, ha viszont tüzetesebben szemügyre vesszük az eszközt, rögtön találunk kifejezetten pozitív változásokat az elődökhöz képest.
Az egyik legfontosabb, hogy a mágnessel felpattintható csuklótámaszról eltűntek a korábbi modellek idegesítő műanyag betétei, így végre kényelmesen használható, nem mellesleg az egyik legigényesebb darab, amihez eddig szerencsénk volt. A klaviatúra amúgy masszív, van súlya, emellé magas, így a kényelmes gépeléshez és játékhoz mindenképp szükség lesz a támaszra.
Szintén üdvös változás, hogy a bal oldalon helyet kapott egy USB 3.0-s csatlakozó, így a billentyűzeten keresztül is adott a megfelelő adatátviteli sebesség, akár a telefon is rádugható tölteni. Ennek viszont kevésbé örvendetes következménye, hogy a klaviatúra hátuljából nem egy, hanem két vezeték nyúlik ki: az egyik USB-A, a másik USB-C véggel, az utóbbihoz még egy USB-A átalakítót is kapunk. Ez a megoldás meglehetősen furcsa (pláne úgy, hogy nem muszáj mindkettőt használni), kábelmenedzsment szempontjából pedig rémálom, még úgy is, hogy adott a lehetőség összefogni a két kifejezetten vastag, szövetbevonatú vezetéket.
A billentyűk Doubleshot PBT sapkákat kaptak, finoman textúrált tetővel, így nem csúsznak, de a tapintásuk ettől még kellemes maradt. A méretük ugyan lehetne kisebb, de így is elég szabad hely marad a fém fedlap felett, hogy könnyedén takarítható/kifújható legyen a klaviatúra.
A sapkák alatt optomechanikus kapcsolók találhatók: lenyomva a kapcsoló megszakít egy infravörös lézerfényt, amit érzékel az elektronika, ekkor történik az aktuáció. A hagyományos mechanikus billentyűzetekhez hasonlóan itt is megkapjuk a gombok lenyomásával járó klikkelést (a Hunstman halknak semmiképp sem nevezhető), viszont fizikai érintkezés hiányában nincs kopás, így a billentyűk élettartama jelentősebb, mint a konkurens megoldások esetében.
Razer (és gamer) termékről lévén szó, természetesen nem hiányzik az RGB világítás sem, minden egyes billentyű külön testre szabható, és már felfoghatatlanul sok módon variálható a megjelenítés, simán órákat lehet szórakozni azzal, hogy próbálgatjuk az elérhető funkciókat, keresve a stílusunkhoz leginkább passzoló megoldást. Mindezt ráadásul tetézi, hogy a csuklótámasz is megkapta a magad LED-jeit, így felpattintva ott is megkapjuk a beállított fényjátékot. Az egyetlen problémánk, hogy a LED-eket egykarakteres billentyűkre tervezték, így a például a PrtSc és Home gombokat nem világítják be teljesen – szőrszalhasogatás, gondolhatják sokan, de egy ilyen drága eszköznél azért elvárható, hogy a gyártó minden apróságra figyeljen.
Mi az, hogy analóg?
A fenti funkciók nem számítanak nóvumnak, amiben nagyot újít a Huntsman V2 Analog, hogy minden billentyű rendelkezik az analóg optikai kapcsolók előnyeivel. Ilyet korábban a Cooler Master MK850-nél láthattunk, illetve a Razer Tartarus Pro vonultatott fel hasonló technológiát, de az utóbbi nem teljes értékű billentyűzet, hanem egy egészen egyedi kiegészítő.
Az analóg optomechanikus kapcsolók lehetővé teszik a kontrollereknél megszokott analóg karok emulálását, hiszen az eszköz nemcsak azt érzékeli, hogy lenyomtunk egy billentyűt, de azt is, hogy mennyire nyomtuk le az adott gombot. A korábban már említett infravörös fénysugárnak hála a beépített szenzorok képesek érzékelni a gomb helyzetét, tehát a hagyományos kapcsolókhoz képest nemcsak azt érzékeli, hogy lenyomtuk-e a billentyűt vagy sem, de azt is, hogy milyen mélyre. Ez a kompatibilis játékok esetében jóval finomabb irányítást eredményezhet, viszont a Synapse szoftverben az egyes gombokat nekünk kell a kontroller/joystick lehetőségeihez illeszteni, a játékok maguktól nem alkalmazkodnak a speciális hardverhez.
A Razer billentyűzete persze nemcsak ezért érdekes megoldás: az optomechanikus technológia azt is lehetővé teszi, hogy programozzuk az egyes billentyűk aktuációs pontjait – tehát azt, hogy mikor érzékelje az elektronika az adott gomb lenyomását.
A Razer Huntsman V2 Analognál minden billentyűnél beállítható, hogy 1,5 mm és 3,6 mm között hol legyen az a pont, mikor a szenzor érzékeli a gombnyomást. Ha valakinek esetleg nem világos, ennek mi a jelentősége, annak aligha van szüksége ilyen kiegészítőre, de a lényeg, hogy az 1,5 milliméter nagyon kevés, már a sapkák megérintése gombnyomást eredményezhet, ami átlag használat mellett őrjítő, egyes játékoknál viszont értékes századmásodperceket jelenhet. És itt jön be annak a fontossága, hogy a gombok egyenként programozhatók a kapcsolódó szoftverben, és a különböző beállításokat el is menthetők a programban. Az pedig csak hab a tortán, hogy a billentyűzet memóriájában is tárolható öt különböző profil, amik akkor is előhívhatók, ha nem a saját gépünkre dugjuk rá a billentyűzetet, hanem elvisszük valahová.
És ez még nem minden, hiszen az optikai kapcsolók lehetővé teszik a kétlépcsős működést is, tehát minden gomb esetében beállítható két aktuációs pont, és ezekhez eltérő parancsok rendelhetők. Ugye mindenkinek megvan, hogy rengeteg játéknál az előre haladás a W, futni pedig legtöbbször a W + Shift kombinációval lehet? Nos, a fenti funkciónak hála megoldható, hogy mindez egy gombra kerüljön: a beprogramozott gombot finoman lenyomva csak sétálunk, teljesen letolva pedig futni kezd a karakter. De egy gombra tehető akár az is, hogy az első aktuációs pontnál gránátot/kést veszünk a kezünkbe, majd a másodiknál elhajítjuk azt.
Kinek érhet ennyit?
Mindez remekül hangzik, technikai szempontból egészen lenyűgöző, milyen funkciókkal bír és hogyan használható a Razer új billentyűzete. Ettől függetlenül persze adott a kérdés: vajon tényleg szükségünk van-e erre? Megér-e mindez 270 eurót, ami a jelenlegi árfolyamok mellett 100 ezer forintot jelent? Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Huntsman V2 Analog ugyan képes olyan dolgokra, amikre a billentyűzetek 99 százaléka nem, de mindezt nem magától. A speciális funkciókat testre kell szabni, ki kell kísérletezni, meg is kell tanulni, és higgyétek el, hogy az eltérő aktuációs pontok ösztönszerű használatát elsajátítani bizony nem pár óra.
A helyzet ugyanaz, mint a nemrég kipróbált Viper 8K Hz egér esetében: profi e-sportolóknak és megszállott online multisoknak előnyére válhat ez a klaviatúra, ha hajlandók időt és energiát fektetni a tanulási folyamatba, viszont az átlag játékosok aligha fogják kihasználni a csillagászati árat eredményező funkciókat. A billentyűzet persze még ebben az esetben is tökéletes társ lehet, de amennyiben nincs szükségünk a fentebb ecsetelt extrákra, akkor jóval kevesebbért is találhatunk hibátlan megoldást, mondjuk a korábbi modell, a sima Huntsman képében.
