2019 komoly előrelépéseket hozott a vezeték nélküli kapcsolatok terén: számtalan országban, így itthon is elindultak az első kereskedelmi célú, akár 1 gigabites sebességre is képes 5G mobilhálózatok, illetve megjelentek a piacon az első Wi-Fi 6-os készülékek, nemcsak routerek, de mobiltelefon és notebookok is. Tavaly ősszel már teszteltük, hogy mire képes a technológia, és a maximum 4804 Mbps sebességre képes Archer AX6000 esetében nem győztük számolni a megabiteket.
A Wi-Fi 6 (802.11ax) egyik nagy előnye, hogy a Wi-Fi 5-tel (802.11ac) ellentétben már napjaink megnövekedett igényeihez fejlesztették. Ez alatt nem feltétlenül a nagyobb átviteli sebességet értjük, hanem azt, hogy egy ilyen eszköz jóval megbízhatóbban képes kiszolgálni az életünkben egyre nagyobb számban jelen lévő, folyamatos netkapcsolatot igénylő kütyüket: mobiltelefonok, asztali gépek, laptopok, tabletek, okostévék, okoshangszórók, okosotthonos eszközök és még sorolhatnánk.
Bár a meglévő eszközeink nagy része még nem támogatja a Wi-Fi 6 szabványt, de ez nem feltétlenül baj, hiszen egy Wi-Fi 6-os router az OFDMA technológiának hála így is sokkal jobban képes kezelni ezeket, mint egy régebbi modell: kiszámítja az eszközök sávszélesség-igényét, így téve lehetővé számukra az adatok egyidejű küldését vagy fogadását, miközben a hálózat teljesítménye zavartalan marad.
A legtöbb okoseszköz (izzók, különböző szabályzók, hangszórók stb.) számára sokkal fontosabb a biztonságos kapcsolat, mint a sebesség, ugyanakkor vannak olyan gépeink, amiknél ez sem elhanyagolható tényező. Egyes esetekben (pl. mobil, laptop, okostévé) a Wi-Fi 6-ra történő átállás csak készülékcserével érhető el, egy PC esetében ugyanakkor nem feltétlenül kell alaplapot cserélni ahhoz, hogy élvezhessük az új szabvány előnyeit. És itt jön a képbe a tesztünk alanya, a TP-Link Archer TX3000E hálózati kártya, amivel egy régebbi PC is simán felvértezhető.
TP-Link Archer TX3000E
Ez a kártya jóval komolyabb eszköz, mint azok a kiegészítők, amiket egyszerűen az egyik USB portba kell dugni, de ettől függetlenül a beszerelése nem igényel különösebb műszaki ismereteket. A vörös színű, hűtőbordákkal ellátott adaptert egy PCI Express foglalatba kell helyezni, bedugni a mellékelt kábelt, annak megkeresni az ellenpontját az alaplapon, majd csatlakoztatni azt a vezetéket, ami a mágneses talapzatú antennatartóban végződik.
A kártyában egy Intel Wi-Fi 6 AX200 chip kapott helyet, ami természetesen támogatja a 802.11ax szabványt, a 2×2-es MU-MIMO vezeték nélküli átvitelt, illetve a WPA3 titkosítást. A névleges teljesítménye 5 GHz-en 2402 Mbps, míg 2,4 GHz-en 574 Mbps, az adapter ráadásul a legújabb Bluetooth 5 kapcsolattal is felruházza a gépünket, így mobilok, hangszórók és klasszikus vezeték nélküli perifériák (egér, billentyűzet) csatlakoztatása is lehetővé válik USB-s antennák használata nélkül.
Hogy miért érheti meg egy korábbi adaptert lecserélni egy ilyenre, az már akkor kiderült, mikor otthon kezdtem el kíséreletezni vele. A régi eszközömet leváltva, a routeremtől viszonylag távol, egy falon túl az asztali gépemen a korábbi 60-80 Mbps helyett a kártya stabilan hozta a 200 Mbps értéket, a gépet közelebb mozgatva pedig előfordult, hogy az 500 megabites netemből 420 Mbps realizálódott a PC-men.
Egy Wi-Fi 6-os adapterre tehát még akkor is érdemes lehet beruházni, ha mondjuk a Wi-Fi 5-ös routerünket még nem feltétlenül akarjuk lecserélni egy 802.11ax kompatibilis modellre, hiszen esetemben pusztán az új hálózati kártya 150 százalékos letöltési sebesség növekedést eredményezett a korábbi hardveremhez képest. Nyilván ez elérhető lett volna egy, a sajátomnál jobb Wi-Fi 5-ös eszközzel is, de ha már rászánjuk magunkat a cserére, akkor érdemes a legújabb szabványt támogató modellt választani, hiszen egy későbbi fejlesztés során ezen döntésünk hatványozottan meghálálja magát.
Sebességekbe
Ez rögtön kiderült, mikor az Archer TX3000E-t egy olyan asztali gépbe szereltük, ami mellett egy TP-Link Archer AX50 Wi-Fi 6 router és egy gigabites netkapcsolat dolgozott. A PC-t kezdésnek közvetlenül a routerre kötöttük egy hálózati kábellel, és így teszteltük a letöltési sebességet, ami átlagosan 925 Mbps lett. Az AX50 egyébként négy antennával, színkódolt USB 3.0-val, egy gigabites WAN-nal és négy darab gigabites LAN porttal van felszerelve, és az adapterhez hasonlóan
Itthon egyelőre nem nagyon van olyan netkapcsolat, amivel az 5 GHz-ben rejlő potenciál tesztelhető lenne, ugyanakkor a(z alapból nem elérhető) 160 MHz-es csatornaszélességet bekapcsolva egy Huawei P40 Próval 99 százalékos jelerősség mellett rendszeresen mértünk 2401 Mbps sebességet, tehát a hardver tudja, amit vállal, már csak a netszolgáltatóknak kell felzárkózni hozzá.
Visszatérve a TX3000E adapterhez: mikor megszabadultunk a kábeltől, és az 5 GHz-es vezeték nélküli hálózatot használva kezdtünk mérésekbe, a kártya nem okozott csalódást, hiszen stabilan hozta a 870 Mbps-os sebességet, és a routertől rendesen eltávolodva, egy másik szobában sem mentünk 460 megabit alá, a Windows 10 pedig 1,2-1,4 Gbps közti hálózati sebességet jelzett.
Mindent egybevéve abszolút meg voltunk elégedve a TP-Link adapterével, ami már egy Wi-Fi 5 routerre csatlakozva is jobban szerepelt, mint egy régebbi hardver, az oroszlánkörmeit pedig akkor mutatta meg, mikor egy Wi-Fi 6-os eszközzel párosítottuk. A kapott eredmények mellé viszonylag korrekt ár is dukál, hiszen az Archer TX3000E nagyjából 22 ezer forint környékén vihető haza. Ennél persze találunk jóval olcsóbb PCIe kártyákat is a piacon, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ezért a pénzért egy olyan jövőálló eszközt kapunk, amit a következő 6-7 évben aligha akarunk majd lecserélni.
