Amikor egy felnőtteknek szóló videójáték végigjátszása közepén azon merengünk, hogy ideje lenne lekapcsolni az egészet, mert nem szeretnénk rémálmokat éjszakára, akkor bizony valamit jól csináltak a készítők. Bár a Call of Duty-sorozat sosem számított könnyed, Candy Crush-szerű szórakozásnak, viszont a 2019-es Call of Duty: Modern Warfare még a korábbiaknál is magasabbra helyezi a lécet brutalitás terén, hiszen a történet egymást váltják az olyan jelenetek, amiket korábban a háború sújtotta országokból előkerülő mobilfelvételeken láthatunk, és tudtuk, hogy nagyon nem kéne megnéznünk.
Jó, a rossz, és a nagyon rossz
Az első Call of Duty több mint 15 éve jelent meg, ami mai szemmel nézve már kicsit kopottasnak tűnhet. Akkoriban viszont még nem sejthettük, hogy egy elképesztő bevételt termelő franchise alapkövét rakták le az Infinity Ward stúdiójában, de a második résztől már nem volt kétséges, hogy igazi sikerszéria született. Az első, félénk lépéseket követően nagyon hamar megtanult járni a széria, és a negyedik epizód (ami szintén Modern Warfare alcímmel illettek) már simán maga alá temette a Medal of Honor néven futó konkurenciát. Végül a Call of Duty olyan gigászi sorozattá nőtte ki magát, hogy
Az új részeket minden évben tízmilliós példányszámban értékesítik, és már nem is egy, hanem több stúdióban, párhuzamosan készülnek az epizódok, hogy minden évre jusson egy újabb CoD. A széria sikere töretlen, bár tény, hogy hullámvölgyektől sem mentes a sorozat története. Idén a Call of Duty még mobilverziót is kapott, tavaly pedig hagyományos egyjátékos mód nélkül kaptuk meg a Black Ops 4-et, ami több-kevesebb sikerrel igyekezett befurakodni a manapság igen népszerű battle royale műfajú programok (Fortnite, PUBG) közé. Idén ilyen kísérletezés ugyanakkor nincs, hiszen újfent Modern Warfare alcímmel került a boltokba az új rész, ami a 2007-es negyedik rész sikerét igyekszik megismételni.
Megint Call of Duty: Modern Warfare
Ezúttal ismét kapunk egyszemélyes kampányt, ami a 2019-es Modern Warfare legemlékezetesebb részét képezi. A történet elemei ismerősek a valós hírekből, de a készítők részben kitalált országokba helyezték a sztorit, hogy így vegyék elejét az érzékeny témák által esetlegesen okozott tiltakozásoknak. Most nem a jövőben, vagy a második világháború vége felé járunk, hanem a kőkemény jelenben, ahol egy különleges katonai csapat tagjaként azt a feladatot kapjuk, hogy szerezzünk vissza egy nagy adag ideggázt, amit egy katonai bázison tárolnak. A küldetés persze balul sül el, megjelennek a képben a jó öreg oroszok, és mint mindig, kezdetét veszi egy fél világon át ívelő hajsza, és tucatnyi pályán keresztül próbáljuk kideríteni, merre van az ellopott gáz, és valójában ki áll az eltulajdonítása mögött.
Bár a sztori sokszor klisés, semmit nem próbál elkendőzni, és az egyik durva jelenet követi a másikat. A csúcson eljutunk oda, hogy gyerekeket irányítunk és ők lesznek az események tragikus főszereplői. Ekkor már a kitalált országnevek ellenére sem kikerülhető a párhuzamot a szíriai konfliktus és a játék eseményei közt. Egészen döbbenetes átélni, mikor gyerekként kell egy vegyifegyveres támadást elszenvedett faluban túlélnünk, ahova tisztogató orosz katonák érkeznek. Ezt látva már az orosz játékosoknál is elszakadt a cérna, kifogásolták a rosszfiú szerepet, aminek hangot is adtak minden létező portálon – a Metacriticen olvasható felhasználói értékelések jól mutatják a felháborodás eredményét.
Lövésünk van
Szóval a történet egyre másra adja a gyomrosokat, miközben próbáljuk hideg fejjel feldolgozni a látottakat és csak magára a játékmenetre koncentrálni. Ez persze nem igazán sikerül, és dühösen, fogcsikorgatva mártjuk bele a kést a rosszfiúk torkába, gyújtjuk lángra, vagy lőjük halomba őket. A lövöldözős részek remekül működnek, a tűzharcok látványosak és akciódúsak, bár sokszor a káoszban azt sem tudjuk, hogy kire is kéne lőni, így könnyen előfordulhat, hogy civil kerül a tűzvonalba.
Ha meghalunk, gyorsan újjászületünk, és ismét próbálkozhatunk győztesként kikeveredni a tűzharcból, tehát voltaképpen azt kapjuk, amit minden korábbi Call of Duty-ban. A különbség főleg a látvány terén jelentős: A Modern Warfare igyekszik mindent kisajtolni a jelenlegi konzol- és PC-generáció hardvereiből, ami sokak számára persze legyintésre sem érdemes, hiszen 2020-ban már olyan repülőgépszimulátorral játszhatunk, aminél nehéz lesz eldönteni, hogy a valóságot vagy virtuális világot látjuk-e.
De a széria sikere viszont sosem a grafikán, hanem a többszereplős módon múlott, amit ezúttal sem hanyagoltak el a fejlesztők. A játékmenet itt is maradt a régi, tehát többnyire csapatban, kisebb csatatereken küzdhetünk egymással, a siker pedig jó reflexeket és sok gyakorlást igényel, de a jutalom sem marad el. A fejlődési rendszernek köszönhetően a feloldható fegyverek, fegyverkiegészítések, plecsnik és skinek száma gigászi, de ugyanúgy dúskálhatunk a térképek és az úgynevezett killstreak jutalmak között, amik mind-mind sikerélményt, pozitív visszacsatolást biztosítanak.
Nagy újdonság, hogy immáron keresztplatform alapú a multiplayer, tehát a meccsek közben a konzolosok összeakadhatnak PC-sekkel is, de a játék szerencsére igyekszik úgy válogatni a felhasználókat, hogy ez lehetőleg ne következzen be, ugyanis az egér+billentyű kombináció még akkor is hatékonyabb tud lenni, ha a konzolosok kapnak egy kis célzásrásegítést.
Ha pedig végeztünk az egyszemélyes kampánnyal, és elegünk van abból, hogy vadidegen fiúk és lányok szénné aláznak minket az online csatatereken, akkor próbálkozhatunk a Spec Ops móddal, ami lényegében egy 4 főre szabott kooperatív kampányféleség. Ebben a módban barátokkal vagy idegenekkel karöltve küzdhetünk egy közös, számítógép által vezérelt ellenség ellen, ami bár semmi újdonságot nem nyújt, mélységét és tartalmát tekintve önmagában is megállja a helyét, már amennyiben erre van igényünk. A szokásos zombi mód ezúttal kimaradt a programból, bár annak az esélyét nem zárnánk ki, hogy később DLC formájában még találkozunk vele.
Már túl magas a léc
A provokatív kampányt leszámítva idén is nagyjából ugynazt kapjuk, mint minden évben: egy vérgőzős, fegyverekkel teletömött háborús lövöldét, ami kicsit kirepít a manapság nagy népszerűségnek örvendő Fortnite és egyéb battle royale-játékok halmazából. A tavalyi részhez képest sokkal értékesebb csomagot kapunk, de hiába az újrázott alcím, a nagy előd dicsőségét nem sikerült felülmúlni, de megismételni sem. A Call of Duty: Modern Warfare egy régivágású belsőnézetes lövöldözős játék, ami akárhogy próbál polgárt pukkasztani, valójában nem nyújt többet, mint az elődei.
Szerző: Környei Krisztián
