A nagy tévégyártóknak van egy olyan furcsa gyakorlata, hogy évről évre televíziók széles kínálatát dobják piacra, de tesztelésre legtöbbször csak a csúcskategóriás modelleket hajlandóak kiadni, így fordulhat elő, hogy többet lehet olvasni a megfizethetetlen 8K-s készülékekről, mintsem az elérhető árú belépő- vagy középkategóriás tévékről. Szerencsére a Philips kivétel, így ezúttal egy olyan modellt tudtam közelebbről szemügyre venni, ami nemcsak kiváló darab a kategóriáján belül, de az érte kért összeg sem terheli meg úgy a vásárlók pénztárcáját, mint egy frissebb OLED paneles okostévé.
Tesztalanyom a Philips 7304, bár a márkát birtokló gyártó, a TP Vision ennél egy jóval hangzatosabb névvel is ellátta a készüléket: The One. Ez elsőre kissé fellengzős húzásnak tűnhet egy középkategóriás tévénél, de jó pár napnyi használat után hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy tényleg ez az okostévé lesz sokak számára az egyetlen, amit hazavisznek/megrendelnek a boltokból.
Méret szempontjából elég széles a skála, hiszen ebből a modellből létezik 43, 50, 55, 58, 65 és 70 hüvelykes változat is, így mindenki megtalálhatja a nappalijába leginkább passzoló tévét. Nálam a legkisebb változat járt, ami már 170 000 forint környékén hazavihető, és ez kiváló ár, hiszen ezért a pénzért 4K felbontást, HDR-támogatást, Ambilight háttérvilágítást és Android 9-en alapuló operációs rendszert kapunk – utóbbi ráadásul együttműködik a Google Asszisztenssel és az Amazon Alexával is.
Csúcskategóriás funkciók a középkategóriában
A tévé külsőre nem egy hivalkodó darab: a képernyőt fémszínű keret fogja közre, a készülék pedig egy T-bar talpon pihen, így a kijelzőt még forgathatjuk is (kivéve a 65 és 70 hüvelykes modelleket), ami sokak számára praktikus funkció lehet. LCD tévéről lévén szó, a panel mögött háttérvilágítás dolgozik, méghozzá FLAD (Full Array Local Dimming) típusú, azaz a LED-ek nem a kávában, hanem a képernyő mögött helyezkednek el, méghozzá egyedileg vezérelhető csoportokban – ennek hála egyenletesebb a fényeloszlás, és kontrasztosabb, alapvetően szebb kép érhető el.
Az LCD technológiából kifolyólag a készülék nem olyan vékony, mint az OLED képernyővel szerelt tévék, de mindezt némileg ellensúlyozza, hogy ez a modell is megkapta a Philipsre jellemző Ambilight háttérvilágítást, ami egyrészt kifejezetten menő funkció, másrészt olyan szempontból mindenképpen hasznos is, hogy ennek hála már nem kell extra fényforrást kapcsolni az esti tévézéshez.
A háttérvilágítás a tévé menüjében szabályozható, a hátlapba beépített, felül és mindkét oldalon futó LED-ek követhetik a képernyőn futó tartalom színvilágát és dinamikáját, de beállíthatunk más módokat is, illetve mi magunk is meghatározhatjuk a színt, sőt a rendszer szinkronba hozható a Philips saját Hue okosizzóival is, szóval a tévével együtt már tényleg maximumra járatható a hangulatvilágítás. És persze ki is kapcsolható az egész, ha nem vagyunk hívei ennek a megoldásnak.
Ha pedig már hátlap, akkor érdemes szót ejteni a csatlakozókról is, bár nagy meglepetés nem várja a felhasználókat, hiszen megkapjuk az ilyenkor szokásos portokat: 4 HDMI 2.0, 3 USB, 1 komponens, műholdas csatlakozó, CI+ interfész, digitális audiokimenet, audio L/R bemenet, jack csatlakozó a fülesnek és persze az Ethernet aljzat. És emellé jár még a Bluetooth 4.2 és a kétsávos Wi-Fi 802.11n.
Ami a képminőséget illeti, arra egyáltalán nem lehet panasz, legalábbis az LCD kategórián belül, hiszen a technológiából adódó korlátokat ez a modell sem képes legyőzni. Éppen ezért olyan kontrasztot, és olyan feketéket hiába is várnánk, mint egy OLED panellel szerelt tévénél, és a betekintési szögek sem tökéletesek – szerencse, hogy ezen könnyen segíthetünk az elfordítható kijelzővel. Ezt leszámítva viszont tényleg szépen szaturált képet és csodás színeket kapunk, a mozgás lekövetése is problémamentes, és a FLAD technológiának hála a feketék megjelenítése is példaértékű – főleg ebben az árszegmensben.
Komoly pozitívum továbbá, hogy a Philips tévéje olyan HDR-támogatással rendelkezik, ami eddig csak a csúcskategóriás LCD és OLED modellekre volt jellemző. A tévé egyaránt tudja a legelterjedtebbnek számító HDR 10+ és Dolby Vision szabványokat, és az ilyen típusú tartalmak valóban jobban is festenek a képernyőn. Ha tehát valaki rendelkezik 4K-s felbontást biztosító Netflix előfizetéssel, az itt már ki tudja élvezni a szolgáltató Dolby Vision technológiával készült tartalmait, és
Aggódni persze akkor sem kell, ha még nincs hozzáférésünk 4K-s és HDR-rel megbolondított filmekhez és sorozatokhoz, ugyanis a tévében helyet kapott a gyártó saját fejlesztésű P5 Perfect Picture képfeldolgozó processzorának első generációja (a legújabb verzió a drágább OLED modellekbe került), ami nagyszerűen végzi a feladatát, ha arról van szó, hogy 720p-s és 1080p-s tartalmakat skálázzon fel a televízió 3840×2160 pixeles kijelzőjére. A hagyományos tévéadásokkal ugyan ez a chip sem képes csodát tenni, de a képminőség ilyen esetben is abszolút élvezhető marad.
Kicsit köhög az Android
Operációs rendszerként az Android 9 Pie-on alapuló Android TV-t kapjuk, amiről általánosságban elmondható, hogy könnyen átlátható, részben testreszabható, a legfontosabb alkalmazások vagy alapból elérhetők vagy egyszerűen letölthetők, pillanatok alatt megoldható a külső eszközökről történő streamelés, ráadásul adott ugye a Google Asszisztens, amivel akár hanggal is kommunikálhatunk a távirányító megfelelő gombját lenyomva, és a rendszer már támogatja az Amazon Alexát is.
Érdekes egyébként, hogy az operációs rendszer kapcsán érződött először, hogy egy olcsóbb, középkategóriás tévével van dolgom. A készülékbe került központi processzor érezhetően gyengébb az OLED tévékben található változatnál, ami főleg akkor feltűnő, mikor a menükben barangolunk. A csúcskategóriás okostévékhez képest kicsit lassan reagál a rendszer a lenyomott gombokra és a kiválasztott menükre, ami picit zavaró egy villámgyors tévé után, ugyanakkor teljes megakadásra, fagyásra és egyéb anomáliákra egyáltalán nem volt példa a teszt során.
A beépített Google Chrome-nak hála bármit streamelhetünk a képernyőre a telefonunkról vagy tabletünkről, és a tévé saját lejátszója is jól muzsikál, a legismertebb video formátumokkal simán megbirkózik. A készülék bónuszként támogatja a Dolby Atmost is, ugyanakkor egy külön hangrendszer nem árt hozzá, mert a beépített 20W-os hangszóró egyáltalán nem nyújt meggyőző hangélményt.
The One
A Philips az utóbbi időben abszolút odatette magát a tévék terén. Nem olyan rég már a kifejezetten olcsó OLED készüléküket is dicsértük, de aki bőven 200 000 Ft alatt szeretne normális 4K-s okostévét, annak a 7304 kiváló választás lehet, és azt is érdemes tudni, hogy már az 55 hüvelykes változatra is le lehet csapni 230 000 Ft alatt – ami ugyancsak jó vétel. A tévének ugyan akadnak kisebb hibái, de ár/érték arányban így is verhetetlen, szóval aligha fogja megbánni, aki egy ilyen készülékre cseréli le a régebbi képernyőjét.
