Aki a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején volt gyerek (esetleg játékos kedvű felnőtt), és rendelkezett PlayStation konzollal, az biztos, hogy emlékszik az Insomniac Games-féle Spyro-játékokra, amiben a címszereplő lila sárkánnyal keveredhettünk mindenféle kalandokba, méghozzá a 3D-s platformer műfaj keretein belül. A sorozat első része 1998-ban jelent meg Spyro the Dragon címmel, majd ezt követte 99-ben a Spyro 2: Ripto’s Rage!, 2000-ben pedig a Spyro: Year of the Dragon, és a fejlesztők munkáját dicséri, hogy ezek a programok jól öregedtek,
Nem kell ugyanakkor régi PS-re vadászni, ha szeretnénk nosztalgiázni, hiszen a játékok 2018-ban újrakiadást kaptak, méghozzá Spyro Reignited Trilogy címmel PS4-re és Xbox One-ra, szeptember elején pedig megérkezett a PC-s és a Nintendo Switch-es változat is. Mi az utóbbit próbáltuk ki, és a feljavított változatért felelős Toys for Bob fejlesztőcsapat ezzel cáfolta is a régi mondást, miszerint régen minden jobb volt, hiszen a Spyro az új formájában ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint húsz évvel ezelőtt.
Színtiszta nosztalgia
Az Insomniac Spyro-játékai a maguk idejében igazi mérföldkőnek számítottak, hiszen a fejlesztők a PlayStation nem túl vakos hardverét maximumra járatva egy olyan programot hoztak tető alá, ami a játékmechanikáját tekintve ugyan ugrálós/gyűjtögetős platformer, de szabadon bejárható, teljesen 3D-s területekkel, amiket az alkotók még tele is szórtak mindenféle feladatokkal. A trilógia három darabja – a grafikát leszámítva – tényleg megállja a helyét mind a mai napig, így könnyen gondolhatnánk, hogy egyszerű feladat volt átültetni a játékokat napjaink platformjaira.
De nem is tévedhetnénk nagyobbat, hiszen a fejlesztés adatai és fájljai a két évtized során elvesztek, így a remastered kiadással megbízott fejlesztőknek az alapoktól kellett újraépíteni mind a három programot, és innen nézve már egészen lenyűgöző, hogy milyen végeredményt tettek az asztalra. A pályákat és a karaktereket nemcsak újrarajzolták, hogy megfeleljenek a mai elvárásoknak, de mindent úgy építettek újra, hogy tökéletesen megfeleljen az eredeti változatoknak – csak jócskán felturbózva.
Ha a korábbi verziókban a pálya adott részén volt egy virág, akkor az most is ugyanott van, mint régen csak sokkal jobban néz ki, és ez a hozzáállás adott minden elemre, az animációktól kezdve a hangokig és a szinkronig. Eltérést tényleg csak néhány pályán találunk, egyrészt a korhatár besorolás miatt, másrészt a Toys for Bob szakemberei nem tudták megállni, hogy helyenként ne modernizálják kicsit a szereplőket, de ezek a változások mind csak a végeredmény javára váltak.
Habár Switchen – a hibrid konzol hardverkorlátai miatt – a látvány nem olyan káprázatos, mint PC-n vagy a többi konzolon, de az eredeti verziókhoz képest még így is döbbenetes az előrelépés, és emellé kiváló irányítás társul, a játékmenet pedig hiába tűnik picit egyszerűnek napjaink sikercímeihez képest, a gyűjtögetés, a felfedezés és a hangulat most is pillanatok alatt képes magával rántani az embert.
Ezt a varázslatot csak az képes megtörni, ha a dokkolóba tesszük a gépet, ugyanis a tévés módban a képfrissítés bizony beesik 30 fps alá, ami olykor hatással van a játékélményre – hordozható módban (a kisebb felbontás miatt) ugyanakkor semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, ami mindenképpen jó hír.
Ahogy az is, hogy a csomagban három játékot kapunk, amik tényleg elképesztően hosszú időre képesek lekötni az embert, főleg, ha kellően elszántak vagyunk ahhoz, hogy minden pályát és minden epizódot 100%-ra teljesítsünk. A gyűjtögetés és a rejtett részek felfedezése ugyan egy kicsit most könnyebb (az irányt is megmutató szitakötőnknek hála), mint húsz évvel ezelőtt, de a különböző világok kimaxolása így is embert próbáló feladat – ami esetünkben természetesen abszolút pozitívumként értendő.
A Spyro Reignited Trilogy Nintendo Switch-es verziójáért nagyjából 12 000 forintot kell kicsengetni a boltokban, ami mindent összevetve egy kiváló ár. Ezért a pénzért egyrészt három programot kapunk, amiket ráadásul nem muszáj sorban játszani, kedvünkre váltogathatunk köztük, másrészt abszolút családbarát szórakozásról van szó, ami a felnőtteknek színtiszta nosztalgia lehet, de bátran odaadható a kicsik kezébe is, hiszen alapvetően azért nekik készült a program, és élvezni is ők fogják a legjobban.
