„Képesek lennénk 24 órát mobiltelefon nélkül tölteni?” – tette fel rögtön az előadása elején Dr. Zacher Gábor, valószínűleg sejtve a választ: 2019-ben már annyira össze vagyunk kötve a mobilunkkal, hogy szinte lehetetlen egy egész napig nem nyúlni hozzá. Ezt igazolja az is, hogy
33 százaléka viszont először elmegy pisilni, aztán keresi csak meg a mobilját. Ezzel kezdjük és ezzel végezzük a napot, ami rengeteg nem várt problémát is felvethet.
EZZEL KELÜNK, EZZEL FEKSZÜNK
Egy az Egyesült Államokban végzett felmérésből kiderült, hogy a tinik 45 százaléka szinte folyamatosan online van. Itthon ez azért mégis kevesebb, de nem sokkal, és valószínűleg nem is sokáig. A fiatalok közel 90 százaléka használja a telefonját közvetlenül elalvás előtt, ami rosszabb alvásminőséghez és stresszhez vezethet. A folyamatos megosztott figyelem és a kevesebb alvásidő pedig hosszú távon a mindennapi teljesítményben is meglátszik. „A magyar gyerekeknél ez egyértelműen látszik a PISA-teszteken” – mondta Zacher.
A folyamatos internethasználat magával hozza a kiberzaklatást is: Zacher egy felmérést idézett, amelyből kiderült, hogy Indiában a szülők 37 százaléka tud arról, hogy a gyerekét már zaklatták a neten, de itthon is a 14 év alattiak harmadától kértek már például meztelen képet online. Zacher kitért arra is, hogy az internet nélküli fiatal korában, ha ő valami hülyeséget művelt, azt maximum egy csoport ember látta, de ma már egyetlen kép miatt ezrek, százezrek röhöghetnek a tinin, aminek már komolyabb következményei lehetnek.
SZEMÉLYISÉGZAVAROK TÖMKELEGE JÖHET
De nem csak ez hathat pusztítóan egy fiatal személyiségére: online ma már mindennél egyszerűbb olyan személyiségjegyekkel felvértezni magunkat, amivel valójában nem is rendelkezünk, egy idő után pedig elhihetjük, hogy mégis, ami súlyos személyiségbeli problémákkal járhat együtt. Az sem véletlen Zacher szerint, hogy a fiatal generáció között már-már népbetegség a magány:
„Nagy a különbség az angol friend és a magyar barát között fajsúlyban: elkezdtük átvenni azt, hogy barátoknak hívjuk az online térben több százával fellelhető ismerőseinket, holott az embernek élete során valódi barátja csak néhány lehet” – mondta Zacher.
A folyamatos online jelenlét olyan személyiségbeli zavarokat is okozhat, amelyeket a szakértők még mindig nem értenek pontosan: létezik egy snapchat diszmorfia nevű mentális betegség, amely nagyjából azt jelenti, hogy az iGennek, vagyis az online generációnak nevezett korosztály úgy akar kinézni, mint saját maga Snapchat-filterezett verziója, ezért pedig hajlandó kés alá is feküdni. Furcsának hangozhat, de egyre gyakoribb: az amerikai plasztikai sebészek 70 százaléka találkozott már a jelenséggel.
Az internet és a folyamatos összekötöttség már a tudatalattinkba is begyűrűzött: egy kutatás szerint a kollégisták 25 százaléka sleeptextelt már, vagyis üzent valakinek teljes önkívületben, alvás közben, esetleg félálomban. Ez nem csak azért problémás, mert ilyenkor könnyen lehet, hogy őszintébb az ember, mint egyébként lenne, hanem azért is, mert ez azt jelenti: nemcsak tudatosan, ébren nyomkodjuk a telefonunkat, hanem egy természetes második kommunikációs csatornává vált már a tudatalattink számára is.
A SZÜLŐK SEM JOBBAK
Az idősebb generáció sem sokkal jobb azonban, mint a fiatal: a share, vagyis megosztás, és a parenting, vagyis nevelés, szülői viselkedés szavak összemosásából jött létre a sharenting, ami a túlbuzgó, mindent megosztó szülők becenevévé vált. Etikai kérdéseket vet fel ugyanis, hogy mennyire szerencsés esetleg kínos képeket is megosztani egy olyan gyerekről, aki vagy nem tud ellenkezni, vagy túl fiatal még ahhoz, hogy értse, mi történik.
Erre a legjobb példa Gwyneth Paltrow esete, akinek kislánya, a 14 éves Alma Instagramon szólt rá anyjára, hogy ne posztoljon a beleegyezése nélkül több képet róla. Nemcsak a híres szülők esetében lehet problémás azonban a viselkedés, az internetre feltöltött babafotókat több ezren is láthatják, ami később kínos lehet a rajta szereplő gyerekeknek.
Azt még senki nem tudja pontosan, hogy milyen hosszú távú következményei lesznek ennek az életformának, és hogy mennyire egészséges felnőttekké fog válni az iGen egymással folyamatosan összeköttetésben élő generációja. Nagyjából negyven év múlva derül csak majd ki, hogy mit tesz ez a magány, a kialvatlanság, a személyiségzavarok az emberrel – addig pedig, úgy tűnik, mást nem tehetünk, csak kivárunk.
Kiemelt kép: MTI / Czeglédi Zsolt
