Ahhoz, hogy megértsük, az Egyesült Államok miért vet be mindent az átlagfelhasználók számára főleg a telefonjairól ismert Huawei ellen, muszáj kicsit beszélni a következő generációs, 5G-s mobilhálózatokról, aminek a bevezetésén már rengeteg ország és minden nagyobb telekommunikációs cég dolgozik.
MIÉRT OLYAN FONTOS AZ 5G?
Habár az kétségtelen, hogy az 5G-nek köszönhetően minden korábbinál gyorsabb lesz a net a telefonokon, de a következő generációs mobilhálózatoknak sokkal nagyobb a jelentősége, hiszen az elterjedésük alapjaiban változtatja majd meg az életünket. Egyáltalán nem túlzó megállapítás, hogy sokan az internet és a mobilnet megjelenésénél is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki.
A 3G-nél és a 4G-nél jóval magasabb frekvenciasávokon működtethető 5G előnye leegyszerűsítve így foglalható össze: nagyobb sávszélesség (minimum 1, maximum 10 Gb/s), nagyobb lefedettség, alacsonyabb energiafogyasztás, akár 10 milliszekundumra csökkenő késleltetés, minden korábbinál több (alsó hangon is milliós nagyságrend) eszköz zavartalan kiszolgálása.
Mindez elsősorban az úgynevezett IoT (Internet of Things, avagy a dolgok internete) eszközök, a hálózatba kötött gépek szempontjából rettentően fontos. Ide tartoznak a hamarosan valósággá váló önvezető autók és légi járművek, az egyre hétköznapibbá váló okosotthonok mindenféle berendezései, az okosvárosok és modernizált gyárak villámgyors adatforgalmat igénylő különböző megoldásai. Az 5G elterjedése ráadásul hatalmas előrelépést hoz a robotikában, az egészségügyben, a mezőgazdaságban, az iparban és a polgári és katonai technológiák terén is.
Egymással és a közlekedési rendszerekkel kommunikáló járművek, távolról sebészeti beavatkozásokat végző orvosok, teljesen automatizált gyárak, egészen új közvetítési technológiák a szórakoztatóiparban, a virtuális- és kiterjesztett valóság terjedése, egyre kisebb, egyre kevesebb energiát fogyasztó és komolyabb számítási kapacitás elvégzését nem igénylő eszközök –
Mindennek a villámgyors, minimális késleltetéssel működő, a felhőalapú adatfeldolgozást lehetővé tévő 5G technológia az alapja, és itt kell megjegyezni, hogy az új hálózatok elterjedésének gazdasági jelentősége egyáltalán nem elhanyagolható. Nem véletlen például, hogy Németország az elsők között igyekszik bevezetni az 5G-t, hogy ezzel is megőrizhesse versenyképességét a világban.
DE HOGY JÖN IDE A HUAWEI?
A Huawei évtizedek óta élen jár a távközlési technológiák gyártásában, és mivel a fejlett megoldásait a nyugati riválisoknál jóval kedvezőbb áron kínálja, előbb Ázsiát tarolta le, majd 2005-ben a BT brit telefontársaság jelentős megrendeléseinek köszönhetően megjelent Európában is. Mára a Huawei a legnagyobb telekommunikációs beszállító világszerte: 2018-ban a harmadik negyedéves adatok alapján 28%-os részesedésük volt, míg a legnagyobb konkurens Nokiának 17%, az Ericssonnak pedig 13,4%.
A kínai cég térnyerése ugyanakkor nem mostanában kezdte el zavarni az Egyesült Államokat: a képviselőház hírszerzési bizottságának 2012-es, kétpárti konszenzussal elkészített jelentése kimondta, hogy a Huawei és a ZTE nemcsak ellopta az amerikai cégek technológiáját, de a pekingi kormány meghosszabbított karjaként biztonsági kockázatot jelent. Az amerikaiak félelmei szerint a két cég által gyártott távközlési eszközök alkalmasak lehetnek kémkedésre és kibertámadásokra, sőt az általuk gyártott megoldásokkal működtetett hálózatokat akár meg is béníthatják.
A két vállalat tagadta a vádakat, de az Egyesült Államok ennek ellenére megtiltotta, hogy kormányzati szervek kínai gyártók eszközeit használják, és az amerikai cégeket is erre kérték. 2018-ra ez a helyzet odáig fajult, hogy az amerikai mobiltársaságok már egyáltalán nem kínálnak Huawei mobiltelefonokat az ügyfeleiknek, a kormány pedig újfent előhozakodott a kémkedési vádakkal és arra szólította fel a szövetségeseit, hogy tiltsák meg a kínai vállalat részvételét az 5G-s hálózatok kiépítésében.
Legutóbb Mike Pence alelnök kampányolt a Huawei ellen a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián: „A kínai jogszabályok megkövetelik, hogy a Huawei hozzáférést biztosítson Peking biztonsági apparátusa számára minden adathoz, ami kapcsolatba kerül a hálózatukkal vagy berendezéseikkel. Meg kell védenünk a kritikus fontosságú telekommunikációs infrastruktúránkat, és az Egyesült Államok felszólítja biztonsági partnereit, hogy legyenek éberek, utasítsanak vissza minden olyan vállalkozást, amely aláásná a kommunikációs technológiáink és nemzeti biztonsági rendszereink integritását.”
és bár a nemzetbiztonsági kockázatnak lehet alapja, egyelőre semmilyen kézzel fogható bizonyíték nincs arra nézvést, hogy a vállalat kémkedésre használta volna a telekommunikációs megoldásait. Japán és Ausztrália ugyanakkor eleget tett Amerika kérésének, viszont Európa nem feltétlenül igyekszik követni az Egyesült Államok kéréseit. A britek kijelentették, hogy a Huawei-eszközökkel kapcsolatos kockázatok kezelhetők, Peter Almaier német gazdasági miniszter, pedig úgy reagált az Egyesült Államok kijelentéseire, hogy Németországot „nem zsarolhatja sem barát, sem ellenség”.
FÉLNEK, DE MÁSTÓL
Habár a fentebb ecsetelt vádak fényében teljesen jogosnak tűnhet az amerikaiak félelme, hogy a Huaweien (és már kínai vállalatokon) keresztül a kínai államnak hozzáférése lehet a hálózatokon átfutó adatokhoz, ami a küszöbön álló, mindent behálózó 5G fényében még komolyabb fenyegetésnek tűnik, ugyanakkor a Figyelőben megjelent cikkében David Goldman közgazdász
Goldman írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a Huawei az első olyan kínai cég, amely domináns pozíciót tölt be egy forradalmi változást hozó technológia, az 5G-s hálózatok területén, és Amerikát nem az ezzel járó – vélt – biztonsági kockázat aggasztja, hanem az, hogy a technológiai versenyben csúnyán le fog maradni Kínától, ami veszélyeztetheti az Egyesült Államok helyzetét a világban.
Kína hozzáállása az internethez és a privátszférához mindenképpen aggodalomra ad okot, viszont Goldman szerint nem az a megoldás a keleti dominancia visszaszorítására, hogy korlátozzák a szabad versenyt. Cikkében külön kiemeli, hogy a Huawei évente 20 milliárd dollárt költ kutatás-fejlesztésre, ami kétszerese a hasonló terepen versenyző Ericsson és Nokia hasonló költségeinek, és azt sem felejti el megemlíteni, hogy a korábban komoly szereplőnek számító Cisco egyáltalán nem volt hajlandó invesztálni a jövő szempontjából kritikus fontosságú 5G technológiába.
A közgazdász szerint Amerika félelmei jogosak a kínai dominanciát illetően, ugyanakkor csupán vádaskodással nem tudják megtörni azt: véleménye szerint, az Egyesült Államok csak úgy tudja megtartani a pozícióját, ha a verseny ellehetetlenítése helyett inkább erősíti azt – magyarán arra kellene ösztönözni az amerikai cégeket, hogy vegyék fel a versenyt a kínaiakkal.
Megoldásként a Reagen-modellt hozza fel, aminek keretében a Védelmi Minisztérium a GDP több, mint 1,2%-át fordította kutatás-fejlesztésre, aminek eredményeit magánvállalatok bocsátották kereskedelmi forgalomba. Ehhez jöhetnének még az adókedvezmények, hogy ellensúlyozni lehessen a keletiek beruházástámogatását, és akkor talán lenne esély arra, hogy gátat vessenek a kínai terjeszkedésnek.
Minderre ráadásul gyorsan lenne szükség, hiszen az 5G már itt van a nyakunkon: a barcelonai Mobil Világkongresszuson a Deutsche Telekom például bejelentette, hogy az első százötven 5G-s antenna már 2019 első negyedévében működni fog a cég európai hálózataiban – többek között Magyarországon is.
A Huawei szerepvállalását Európában egyelőre még semmi nem tiltja, és könnyen lehet, hogy hamarosan az Egyesült Államok is változtat a stratégiáján, erre utal legalábbis Donald Trump pár nappal ezelőtti Twitter bejegyzése, amiben arról írt, hogy az Egyesült Államoknak versenyben és nem tilalmakkal kell a mobil távközlési technológiában előre lépnie.