A Huawei a mobilpiac letarolása után után elkezdett kacsintgatni a hordozható számítógépek szegmense felé is, bár nem tud árban annyira alálőni a konkurenciának, mint az okostelefonok esetében. Tesztalanyunk, a Huawei MateBook X Pro a csúcskategóriát képviseli, és néhány területen képes is megszorongatni szorongatni a dizájnban és elnevezésben is mintául vett Apple-t, ám pont az olyan egyedi extrák hiányoznak belőle, amiket a mobiloknál fel tudnak mutatni. Fel is merül a kérdés:
Persze mondhatjuk, hogy egy fém laptop dizájnjánál nagy egyediséget nehéz kitalálni, de a MateBookot kézbe véve azért érződik, hogy a Huawei mérnökei sok Macbook Pro és Macbook Air modellt tartottak a kezükben. Ez persze nem feltétlenül baj: ha az Apple sok ilyen laptopot értékesít, akkor mások miért ne „tanulhatnánk” tőlük, és ha már itt tartunk, miért ne fejleszthetnék tovább az alapvetően jó koncepciót.
DÉJÁ VU EXTRÁKKAL
A kínaiak esetében persze mi egy kicsit szerényebben jártunk volna el: az Apple almája van annyira ikonikus, hogy menő legyen egy laptopon, de a csillogós fémből készült ház közepére rakott HUAWEI felirat és logó esetén ebben már koránt sem vagyunk olyan biztosak. A gépet kézbe véve ráadásul úgy érezhetjük, hogy kicsit gyengébb anyagból van, mint az említett konkurencia, de a napi használat során ez nem fog feltűnni, hiszen mindent összevetve nagyon jól összerakott eszközt kapunk a pénzünkért. Bal oldalon egy fülhallgató bement, egy USB-C és egy USB-C/Thunderbolt 3 port várja a felhasználókat, míg a jobb oldalon egy darab USB 3.0 található – a „békebeli” régi fajta, amibe bármit be lehet dugni.
A mérnököknek itt sikerült a vékony házba belereszelni a hagyományos portot, amire néhány Macbook Pro tulaj féltékeny lehet. Ugyanakkor itt még nem ér véget a történet, hiszen a Huawei nemcsak USB-porttal kínálja a gépet, de csomagol mellé egy, a Thunderbolt 3 portra dugható átalakítót, aminek hála lesz USB, USB-C, VGA és HDMI csatlakozónk. Az „átalakítóváros” tehát itt is elkezdődik, de legalább nem kell külön fizetni a kiegészítőért. A VGA port helyett mondjuk lehetne inkább egy SD-kártya olvasó, vagy Ethernet csatlakozó, de ez már csak szőrszálhasogatás.
A fedél kinyitása után tovább folytatódik a déjá vu érzés, de akadnak további meglepetések is. A gyártónak sikerült 91%-os képernyő/keret arányt elérnie (ami a legjobb a piacon), és egy szinte teljesen keretmentes 3:2-es fényes kijelző fogad minket. Ez kicsit eltér a mostanában megszokott 16:9-től, de Microsoft Surface sorozatát is ilyennel szerelik, és bár filmezésnél ez hátrány lehet, de
A kijelző érintésérzékeny, ami olykor kényelmes lehet, például weblapok scrollozására. A káva minimalizálását az is segítette, hogy a gyártó a billentyűzetbe rejtette a webkamerát. Az F-billentyűk között kapott helyett egy gomb, amit megnyomva szépen kinyílik a kamera. A látószögbe ugyan bele lehet kötni, mert kicsit alulról vesz minket, illetve gépelés közben belelógnak az ujjaink a képbe, cserébe elegáns megoldás, a paranoiás felhasználóknak pedig többé nem kell semmivel letakarni a kamerát.
A billentyűzet a Surface Book és a Thinkpad minőségét ugyan nem éri utol, de így is kifejezetten kényelmes. A billentyűk jó úton járnak, kényelmes a kiosztásuk, ráadásul a bekapcsoló gomb egyben ujjlenyomat-olvasó is, így mindennél egyszerűbb a gép feloldása.
ÉS AMI BELÜL VAN
Ami a hardvert illeti, a 8. generációs, 4 magos i7-es Intel processzor mellett 16 GB RAM, egy 512 GB-os SSD, és egy Nvidia MX150 videokártya dolgozik a gépben. Ez a konfiguráció már komolyabb feladatok ellátására is alkalmas, így az alap irodai programokon kívül képszerkesztésre, vagy akár alap videóvágásra is használható a gép. Csodákat nem szabad várni, de
Ha nem is a legnagyobb felbontáson és maximum grafikán, de egyszerűbb, illetve e-sport játékokkal elbír a laptop, ha pihenésként ilyenre adnánk a fejünket. A Rise of the Tomb Raider közepes grafikán 40 fps-sel ment, a Ring of Elysium pedig alapbeállításokon, Full HD felbontásban átlag 30 fps-t hozott. A gép aksija 6-8 órát bír, ami azért már elég jónak mondható. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy itt azért a telefonos gyökerek, hiszen még a táp is egész dizájnos, nem unalmas fekete téglalap, illetve ha USB-C-s telefonunk van, akkor útközben már tényleg elég lesz egyetlen töltőt magunkkal vinni.
ELÉG JÓ GÉP
Összességében a Huawei MateBook X Pro egy remek masina. A hardver munkára való, a grafikustól az egyszerűbb videókat készítő youtuberig mindenkit ki tud szolgálni, köszönhetően a négy magos Intel processzornak és az dedikált Nvidia videokártyának. A legnagyobb gond az, hogy az árával a Huawei nem tudta megcsinálni azt, amit a korábbi csúcstelefonjaival, hogy olcsóbban kínálta őket, mint a konkurencia.
A PC-s hardverpiacon sajnos kisebb a mozgástér, viszont 630 000 forintért hiába ajánlható szinte bárkinek ez a gép, valószínűleg az emberek előbb fognak Macbook Prót venni, Windowsos környezetben pedig hamarabb jut eszükbe egy Dell XPS, egy Lenovo ThinkPad vagy az Asus Zenbook szériája. A célközönség az a vásárlói réteg lehet, amelyik elégedetten használja a gyártó mobiljait, és már kialakult olyan kötődés a márka irányába, hogy már egy laptop esetén is a Huawei mellett kötelezze el magát.
Ami hiányzik – és erről csak részben tehet a Huawei –, az a máshol meglévő ökoszisztéma. Hiába van azonos gyártótól telefonom és laptopom, lényegében semmivel nem lesz gördülékenyebb a rendszer, mint egy konkurens géppel, szemben az Apple-el, ahol a mobil és a gép sokkal inkább összekapcsolódik.
