Az internet az elmúlt évek során annyira erőteljes felületté vált, hogy a kormányok, cégek és szervezetek is próbálják felügyelni a velük kapcsolatos tartalmakat, elnyomni a kritikus hangokat. Ez pedig sokkal többet jelent annál, minthogy melyik weboldalt tölti be a böngésző, és melyiket nem – azt is befolyásolja, hogy mit tartanak az emberek igaznak, mit gondolnak a világról.
Van, ahol üzletszerűen kölcsönzik a tartalmakkal teli winchestereket, és inkább megvárják a személyes találkozót, amíg egy kormányellenes cikkről számolnak be a barátaiknak, Indiában pedig több száz résztvevős lincselések alakulnak ki pusztán a WhatsAppon terjedő álhírek miatt.
INDIA
Mivel Indiában a legmagasabb a világon az okostelefon-tulajok száma, nem meglepő mód itt sokkal meghatározóbbak netezés szempontjából a mobilappok. A legtöbben, több mint 200 millióan a Facebook által birtokolt WhatsApp nevű csevegőt használják kapcsolattartásra, és mivel az ország több mint fele funkcionális analfabéta, inkább hangklipekkel, emojikkal kommunikálnak, mintsem szöveges üzenetekkel.
Ugyan a világ lassan minden országában nagy problémát jelentenek az álhírek, Indiában különösen,
2018 során több lincselés is történt: a közösségi médiában olyan hírek kezdtek terjedni, miszerint bevándorló gyerekrabló bandák vadásszák az indiai gyerekeket. Ugyan a rendőrség több alkalommal is közölte, hogy a hírek hamisak, a szülők egy része rettegni kezdett. Amint gyanús alakok tűntek fel egyes kerületekben, a WhatsAppon riasztani kezdték egymást az emberek, majd utcára vonultak.
Tavaly júliusban a Google egyik szoftvermérnöke halt bele sérüléseibe, miután egy félreértés miatt 200 fős tömeg ment neki és további három társának. 32 ember letartóztattak, köztük annak a WhatsApp csoportnak az adminisztrátorát is, aki közzétette az uszító üzenetet. Többek között az ilyen esetek vezettek odáig, hogy a csevegőapp fejlesztői idén januárban bejelentették, világszerte korlátozzák az üzenetek továbbosztását, egy felhasználó mindössze öt alkalommal továbbíthat egy üzenetet, hírt, ezzel elejét véve a félrevezető tartalmak tömeges terjesztésének.
KUBÁBAN A WINCHESTER AZ INTERNET
Kubában erősen korlátozott a nethez való hozzáférés és rendkívül drága is, így főleg bizonyos munkakörök szakemberei használják aktívan, főleg kutatók, hivatalnokok, orvosok, mérnökök, újságírók – összességében a kubaiak mindössze öt százaléka fér internethez rendszeresen. Az emberek javarészt a parkokban elérhető wifi-hálózatokon keresztül tartják a kapcsolatot rokonaikkal, nem ritka az a látvány, hogy többen is a parkban folytatnak egyszerre videohívásokat.
A számunkra hétköznapinak tűnő tartalomfogyasztás, így a sorozatnézés, vagy a cikkek olvasása nem is a neten zajlik, hanem az úgynevezett „el paquete semanal” (Weekly Package, avagy heti pakk) elnevezésű szolgáltatásokon keresztül valósul meg, amik már 2008 óta jelen vannak az országban. A heti pakk egy olyan külső merevlemezt takar, ami több ezer órányi médiatartalmat kínál a felhasználóknak, és üzletszerűen kereskednek vele az alternatív piacokon.
amolyan offline internet, így kerülik meg az állami média cenzúráját, és küszöbölik ki a hozzáférési nehézségeket. Hetente jellemzően két amerikai dollár a szolgáltatás ára, de akinek csak bizonyos tartalmak kellenek, már mindössze egy dollárért is hozzájuk juthat.
A lemez csatlakoztatása után a felhasználó több mint 50 mappában böngészhet, ahol választhat szkennelt újságcikkek (pl. a spanyol Forbes), sorozatok, filmek, lementett netes cikkek közül, de akár mobilappok telepítőfájljait is innen szerezheti be.
Az 52 éves Elena Llera számára teljesen normális napi rutin, hogy este egy USB-sticket rádug a tévéjére egy török szappanopera miatt, és csak a hírek miatt vált át az állami csatornára. Ugyan van nyilvánosan elérhető wifi park a házától nem messze, hetente csak kétszer csatlakozik, hogy felhívja a Miamiban élő nagynénjét. Egy órányi internethasználat ugyanis egy átlagos napi bérbe kerül.
Ha tehetném, mindenfélére használnám az internetet, hogy tanuljak a politikáról és a kultúráról. De nem tehetem meg, mert nagyon drága.” – mesélte a The Guardiannak.
KÍNA
Alternatív internet terén talán Kína a legszélsőségesebb példa. Korábban már többször írtunk róla, hogy a kínai kormány erőteljesen igyekszik kontrollálni az internetet. Saját protokollt, saját szabványt kezdtek fejleszteni a doméncímek készítésére, saját elosztórendszereket, és ami a legfontosabb: saját szabályzásokat és törvényeket, mindezt a cenzúra érdekében.
Ennek egyik példája a Kínai Nagytűzfal, ami elvágja a kínaiakat az olyan nyugati cégek szolgáltatásaitól, mint például a Facebook, az Instagram, a Twitter, a Gmail vagy a YouTube. Ezeket csak VPN-nel, azaz virtuális magánhálózatokkal tudják kijátszani.
Nem csak bizonyos oldalakra, de a hatóságok által tiltot kulcsszavakra sem lehet keresni, mert jogilag elszámoltatható érte a netező. Tavaly márciusban olyan kifejezéseket kezdtek el tiltani, mint a „nem értek egyet”, „élethosszig tartó”, és átmenetileg az „n” betűt is, miután az állampolgárok arra kezdték el használni a betűt, hogy kritizálják vele a Hszi Csin-Ping hatalmát megszilárdító újabb lépést.
Egy átlagos kínai huszonéves fiú napja így néz ki: felkel, tíz percet tölt a telefonján üzenetek olvasásával, majd lájkolja a barátai posztját Kína legnépszerűbb csevegőjében, a WeChaten. A munahelyére beérve is WeChaten keresztül kapja meg a napi teendőket a főnökétől, az ebédet pedig a Meituan nevű ételrendelő appal kéri magának. Ha este moziba menne a barátnőjével, akkor az Alipayen keresztül foglal jegyet, ami kínai Alibaba szolgáltatása.
A korábban Kanadában tanuló, 24 éves Wang Nan több év után tért vissza Kínába, ezért több olyan dolgot is nélkülöznie kell, ami addig természetes volt számára. Az általa használt virtuális magánhálózat (VPN) nem mindig működik, és több olyan cikket sem tud elolvasni (például egy melegközösségről szólót) a cenzúra miatt, ami nyugaton nem számít érzékenynek. A kínaiak egy része úgy próbálja kijátszani a cenzorokat, hogy lementett képeket küldenek a cikkekről.
Ha egy érzékeny témárl vagy cikkről szeretnék beszélni a barátaimnak, azt nem WeChaten teszem, hanem megvárom, amíg személyesen találkozunk” – mesélte a The Guardiannak.
OROSZORSZÁG
Ugyan Oroszországban nincs tűzfal, ami elválasztaná az oroszokat a Facebooktól, vagy a Google szolgáltatásaitól, a kormány a helyi szolgáltatokat reklámozza és támogatja. A Google orosz megfelelője például a Yandex, a Gmail megfelelője a Mail.ru, a Facebook helyett pedig a Vkontaktét használják.
A cégek erőteljesen próbálják tartani piaci részesedésüket a külföldi internetes cégekkel szemben, méghozzá sikerrel: az országban legtöbbet használt kereső a Yandex, és nem a Google, ráadásul
A kormány nem csak gazdasági okok miatt tesz így: a másik fő cél, hogy az oroszok adatait az országban tárolják, és azon ne nyerészkedjenek a nyugati cégek. Korábban már próbálták törvényekkel arra kötelezni a Facebookot és a Twittert, hogy orosz adatközpontokban tároljanak adatokat, de ez nem járt sikerrel.
Az orosz közül a Facebookot leginkább azok használják, akiknek külföldi barátaik vannak, de a régi ismerősök, iskolatársak felkereséséhez a Vkontaktén lógnak. Az állam kapcsolata a helyi közösségi szolgáltatásokkal és a felhasználóikkal viszont ellentmondásos: nemrég több Vkontakte felhasználót is szélsőségesség vádjával letartóztattak, miután átvizsgálták fiókjukat politikai tartalmak miatt.
A tavalyi nyár során legalább négy pert indítottak Vkontakte-felhasználók ellen, amiért olyan mémeket posztoltak, amiken a Trónok harca c. sorozat Jon Snow nevű szereplője helyett Jézus Krisztus látható, és azt kiáltja: „Jon Snow feltámadt!”. A hatóságok szerint ez mélyen sértette a keresztény vallású oroszokat. 2017-ben több mint 400 ügy indult közösségi média tartalmak megosztása miatt, többek közt a Vkontakte platformján, mert az a legkönnyebben ellenőrizhető felület a kormány számára.
