A HANGULAT
Las Vegas alapvetően nem szép város: viszonylag kis helyre van sűrítve legalább egy tucat, hatalmas kaszinóként is működő hotel, és ezt veszi körbe egy nem túl izgalmas és meglehetősen sivár „agglomeráció”, ahol a helyiek élnek. A felhőkarcoló méretű szállodák között sétálva az embernek rendre olyan érzése támad, mintha a kilencvenes évek végén népszerű Hotel társasjáték pályáján lépkedne szép lassan előre, ugyanakkor a főutcának tekinthető
Olyan, mintha egy város méretű buliban lennénk: a hotelek lábánál elrejtett hangszórókból folyamatosan szólnak a mindenki által ismert rádióslágerek, teljesen normális, hogy az emberek hatalmas poharakkal a kezükben mászkálnak, mindenfelé pávatollakkal díszített, elég lengén öltözött lányok pózolnak a turistákkal, senki nem siet sehova, nincs tolongás és feszkó, ráadásul több kilométer hosszan – mondjuk, főleg este – mindent beborítanak a neonfények. Az egész persze őrületesen mű, de mégis képes magával ragadni az embert, és a teljesen más kultúrát képviselő amerikai metropoliszok között is abszolút egyedinek hat – nem csoda, hogy az USA lakói is imádnak ide látogatni.
NEM CSAK A SZERENCSEJÁTÉKRÓL SZÓL
Las Vegasról elsőre mindenkinek a kaszinók és a szerencsejátékok ugranak be, ami teljesen természetes, ugyanakkor itt az is kiválóan szórakozhat, aki egy petákot sem akar elverni ruletten vagy pókerezés közben. Eleve, ha nem a CES idején jön az ember, akkor négy éjszakára már 100 000 Ft környékén van kétágyas szoba a kulturáltabb hotelek (például Excalibur vagy Luxor) valamelyikében, a város pedig
A Las Vegas Stripet körbejárni elvisz legalább egy fél napot, a város történetét és a szervezett bűnözéssel való összefonódását bemutató Mob Musem kiváló élmény, és akkor még nem is beszéltünk a folyamatos koncertekről (Celine Dion, Gewn Stefany, Boyz II Men…), show műsorokról, a Cirque du Soleil folyamatosan változó előadásairól, a stand upokról vagy David Copperfield illuzionista egész estés „varázslatairól”. Emellé gasztró szempontból sem elhanyagolható a hely, hiszen a hazánkban elérhetetlen gyorséttermek mellett kipróbálhatjuk például a Gordon Ramsay nevével fémjelzett helyeket is, és nemcsak a Hell’s Kitchent, de a hamburgerezőjét is.
A KASZINÓ ÉLMÉNY
Persze ha már Vegasban vagyunk, nehéz megállni, hogy ne adjunk esélyt a szerencsének. Filmek alapján a kaszinózás exkluzív élménynek tűnt, a valóságban viszont sokkal hétköznapibb az egész: besétálunk bármelyik hotelbe és máris játékautomaták százai között találjuk magunkat, amik között a hagyományos félkarú rablók mellett mindenféle tematikus masinák is akadnak, a Simpson családtól kezdve Wonder Womanen át egészen a Breaking Badig vagy a Harley Davdisonig. Az automatába csak be kell dugni a papírpénzt, és már indulhat is a pörgetés. Az érmék viszont nem csilingelnek kifelé, hiszen a gépek vonalkódos papírt nyomtatnak, amit be lehet váltani a kasszánál, vagy bedughatjuk újabb automatába,
A pénz ugyanakkor beváltható zsetonokra is, amivel aztán meglátogathatók a személyzettel ellátott asztalok: póker, black jack, rulett, amit csak akarunk, és ha nem vagyunk képben a szabályokat illetően, akkor délutánonként még ingyenes oktatásokon is részt vehetünk. Én nagyjából tízezer forintot szórtam el a különböző gépeken, körülbelül három óra alatt, ami olyan szempontból nem volt hatalmas veszteség, hogy játék közben folyamatosan jártak körbe a pincérek, és a kért italokért nem kell fizetni – 4-5 gin tonikért itthon fizettem már többet is egy bulizós este.
IN-N-OUT
Feljebb már írtam, hogy jókat lehet enni Vegasban, és ez hatványozottan igaz a pénztárcabarátabb gyorskajára is, ráadásul nem kell beérni a KFC-vel, a Burger Kinggel és a MCDonald’s-szal, hiszen a város tele van olyan éttermekkel, amikkel itthon, de sokszor Európa más országaiban sem feltétlenül lehet találkozni. Wendy’s, Taco Bell, Shake Shack, Five Guys, vagy a legfontosabb, az In-N-Out, a hamburgerlánc, ami az Egyesült Államokban is csak a nyugati parton érhető el,
Ez nálam még vita tárgya, de az kétségtelen, hogy minőségi gyorskaját adnak, méghozzá kifejezetten baráti áron. A választék nincs elszállva, van háromféle burger, sültkrumpli, shake-ek, és egy teljesen átlagos menüt (dupla húsos szendvics, krumpli, közepes ital) csak kilenc dollár, ami nagyjából 2500 forint. Itthon is előfordul ilyen árcédula, a minőség viszont nem feltétlenül ugyanaz, méghozzá az In-N-Out javára. Ami pedig a bónusz, hogy Vegasban mesterséges húsból készült, úgynevezett Impossible Burger is kérhető egyes helyeken. Én ugyan nem tettem próbát vele, de a kollégák egyike betúrt egyet a Fat Burger nevű helyen, és abszolút meg volt vele elégedve.
TÖMEGKÖZLEKEDÉS
Az utóbbi években valahogy mániám lett a tömegközlekedés: Tajvanon is rácsodálkoztam a jól működő rendszerre, a londoni megoldást kifejezetten szeretem, és annak ellenére is meg voltam elégedve a vegasi verzióval, hogy ez a város (és úgy általában az ország) autókra van berendezkedve, és a helyi rendszer összetettségében sem közelíti a budapesti hálózatot. Vegasban van pár magasvasút, de a tömegközlekedés fő eszközét a buszok jelentik, amikkel – átszállásokkal bőven megszórva – bárhová el lehet jutni. A rendszeresített gépek gázüzeműek, de ami ennél is jobb,
Megérkezve csak le kell tölteni a RideRTC alkalmazást, ezen belül menedzselhető minden. Egy vonaljegy mindössze 2 dollár, ötért pedig (kevesebb, mint 1500 forint) már 24 órás variáns váltható, ami ráadásul nem dátumhoz kötött, hanem mi dönthetjük el, mikortól kezdjen pörögni a számláló. Az app emellett tájékoztatást nyújt a különböző vonalakról és az érkező járatokról (ehhez persze kell mobilnet, viszont hatalmas előny, hogy minden buszon van nyitott wifi), és a fejlesztők mozgó QR- és színkódokkal oldották meg, hogy ne lehessen ügyeskedni az elektronikus jeggyel. Mindet összevetve a hasonló megoldást 2004 óta tervező budapesti önkormányzatnak bőven lenne mit tanulnia a vegasi kollégáktól.
