Ha arra lennénk kíváncsiak, mit hoz a jövő, a legjobb megkérdezni Tim O’Reilly-t, akinek ujjai négy évtizede ott vannak a technológia pulzusán. A számítógépes szakkönyvek kiadásával is foglalkozó O’Reilly Media 64 éves cégvezetője az internet korának legbefolyásosabb gondolkodója, konferenciaszervező, futurológus, Harvardon végzett történész, és olyan kapcsolatépítő, aki a techtörténelem számos pontján terelte egy helyre a nagy elméket, hogy abból valami meghatározó szülessen. Szerepet játszott például a „nyílt forráskódú szoftver” és a „web 2.0″ fogalmak kitalálásában, és az ő cége indította el az első hirdetéseken alapuló webes portált, a Global Network Navigatort (GNN) is, és adtak ki e-bookokat még jóval a Kindle megjelenése előtt.
A kutató WTF: Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő? című könyve tavaly decemberben jelent meg magyar nyelven a Typotex kiadó gondozásában, mi pedig rögtön rá is vetettük magunkat a közel 500 oldalas monstrumra. A borítón hivalkodó sárgával kiemelt WTF cím arra a „What the fuck?!” felkiáltásra utal, amivel az elképedésünket fejezzük ki egy-egy új technológia iránt – ilyenek voltak kezdetben az okostelefonok, mesterséges intelligenciával felszerelt asszisztensek, az emberi „cserealkatrészeket” gyártó 3D-nyomtatók, a génszerkesztés, amik eleinte hihetetlennek tűntek, de már aktívan a napok részei.
A téma rendkívül aktuális, hiszen olyan időket élünk, amikor a technológiáink, az intézményeink, és hőseink felemelkednek, de egyben félelmet is keltenek. Elég a Facebook adatbotrányaira, a Google térnyerésére, a közösségi média és a túlzásba vitt mobilozás negatívumaira gondolni. O’Reilly ehhez hozzáteszi azt, hogy egy globális elit kezében összpontosul a vagyon és a hatalom, a technológiai platformok viszont lehetővé teszik a vállalatok, intézmények algoritmusokkal való irányítását,
A rendkívül terjedelmes iromány műfaját nehéz lenne meghatározni, a szerző szerint egyszerre üzleti útmutatást adó kötet és memoár, ami valóban megállja a helyét. O’Reilly egyszerre tekint a múltba, a jelenbe és a jövőbe, egészen az otthoni PC-s forradalomtól kezdve napjainkig, és még annál távolabb is, amihez saját élményeit és konklúzióit használja fel.
Ahogy kötete elején is írja, ehhez azonban helyre kell rakni a puzzle-darabkákat, és ebben 16 fejezeten keresztül segít az olvasónak, mondandóját négy fő részre tagolva. Az első a minták felismeréséhez szükséges technológiai térkép megrajzolásáról szól, utána kerül boncolásra a platformalapú gondolkodás, majd az algoritmusok által vezérelt világ, a befejezőben pedig annak taglalása, hogy mit várhatunk a munkaerő-piacon, milyen döntéseket kell meghozni társadalmi szinten, és némi útmutatást is ad a cégvezetőknek, hogy mely értékeket érdemes szem előtt tartaniuk.
Az önzők elbuknak
A szerző izgalmas karaktere izgalmas elbeszélési stílussal is társul, O’Reilly egyébként kifejezetten optimistán látja a technológia jövőjét. A kötet első főbb része azoknak a mintázatoknak a felismeréséről szól, amiket O’Reilly cége az innovációs hullámok értelmezésére és megjóslására használ. Ilyen volt például az internet elüzletiesedése, vagy a nyílt forráskódú szoftver felemelkedése. Ahogy a szerző is írja, a média szereti őt futurológusként feltüntetni, de ő inkább a térképkészítő kifejezést szereti – ha megrajzoljuk a jelen térképét, könnyebben észrevehetjük a jövő lehetőségeit.
Ahogy a kutató a The Guardiannak adott interjújában is kifejtette korábban, a technológiai platformok felemelkedése és bukása fontos leckékkel szolgál, amiből az egyik legfontosabb, hogy azokból lesznek a valódi, wtf-élményt adó unikornisok, akik a társadalom számára hasznos, kézzel fogható értéket teremtenek, ám akik önző módon maguknak akarnak több mindent megtartani és nem a felhasználókat tartják szem előtt, elbuknak. Ha meg akarjuk pillantani a jövőt, sosem a fősodorbeli technológiákat érdemes szemmel tartani, hanem a periférián tevékenykedő innovátorokat.
A mintázatokkal kapcsolatban példaként hozza azt az időszakot, amikor a Microsoft a szoftverpiac élére tört, és elkezdte pozícióját arra használni, hogy versenytársait egymás után semmisítse meg. A PC-forradalomban a redmondiak demokratizálták a számítógépet, ám miután a Microsoft az IBM-hez hasonlóan monopolhelyzetbe kezdett kerülni, a felhasználók a nyílt forráskódú rendszerek, így például a Linux felé fordultak – így indult el egy újabb szoftveres forradalom. Ez is egy mintázat, ami alapján megjósolható, hogy mely vállalkozások sorsa alakulhat jól a jövőben.
Akik túlságosan sok értéket tartanak meg maguknak, vagy a felhasználók helyett a részvényesek javait tartják szem előtt, azok elbuknak, vagy legalábbis nehézségekbe ütköznek. Rossz példaként említi a Facebookot, amely arra építi szolgáltatását, hogy az emberek minél több időt töltsenek a platformon és kattintsanak. A befektetők és hirdetők előtérbe helyezése ágyazott meg a felületen terjedő álhíreknek, ami árt a közösségnek és a közösségi oldal egyik legnagyobb problémáját jelenti jelenleg.
Az Uber már a jövő egy szelete
Ugyan az Uber és a Lyft megosztó szolgáltatásoknak számítanak – előbbit főleg a szabályozások megkerülése és működése miatt kritizálják – a könyvben a jövő üzleti modelljeinek előfutáraként említi őket a szerző, többek közt azért, mert a birtoklás helyett a hozzáférés, az on-demand rendelkezésre állás, a varázslatos felhasználói élmény, az algoritmusokkal való finomhangolás és a munkaerő kiterjesztése jellemzi. Sok nagyobb vállalat rengeteg részmunkaidős alkalmazottat foglalkoztat egyszerre, az Uber ezzel ellenben vállalkozóként számít rájuk, akik rögtön megkapják azt az összeget, amiért megdolgoztak.
– az Uber is ezt teszi, mivel összeköti a sofőröket és utasokat, a keresletet és kínálatot, megadja a számukra szükséges információkat a zavartalan működéshez. Kérdéses azonban, hogyan fognak okosan zsonglőrködni az önvezető autók bevezetésével.
A platformalapú gondolkodásról szóló második fejezet legizgalmasabb gondolata egyfajta kormányzati kritika is. A szerző szerint a kormány is lehetne platform – ahogy a mobilappok például az App Store-ra támaszkodnak, úgy a kormány által szabaddá tett adatokon is alapulhatnának szolgáltatások, hogy minden ember úgy érezze, részt vesz a kormányzás ügyeiben.
A kötet harmadik szelete a démonizált mesterséges intelligencia és az algoritmusok lehetőségeit boncolgatja, ahol elérkeztünk napjaink olyan nagy óriásainak működéshez, mint a keresőóriás Google, vagy az algoritmusokkal tartalmakat szelektáló Facebook, és hogy ezek a cégek hogyan építik a megfigyelés társadalmát.
O’Reilly tényleg optimista: szerinte az MI szimbiózisban fog élni az emberekkel, és nincs semmi rossz az algoritmusokkal, hiszen azok már most körbevesznek minket, és csak alkotóiktól függ, hogy jó vége lesz-e a dolognak. Napjaink és jövőnk egyik legfontosabb problémáját jelentő álhírekre is kitér a média átalakulásáról szóló fejezetekben, főleg abból a szempontból, miként lehet egyensúlyozni az online szólásszabadság lehetősége és a kamuhírek terjedésének megoldása közt. Szerinte de a folyamatban segíthetnek, például a források ellenőrzésével. Épp ezért ahogy a befejező, munkapiaccal és gazdasági átalakulással foglalkozó fejezetekben is írja, az emberek nem fognak kifogyni a munkából. Egy olyan világban, ahol az ismétlődő kognitív feladatok a mesterséges intelligenciának köszönhetően tömegcikké válnak, ott éppen az emberi részvétel válik értékesebbé és versenyelőnnyé, a munkaerőt pedig nem lecserélni kell az új technológiákra, hanem kiterjeszteni velük.
A rendkívül átfogó, néhol talán túlírtnak is tűnő kötet nyelvezete ugyan könnyen érthető, de a területek szerteágazása miatt emészteni és rágni kell a főbb gondolatokat (ezért mindenképpen nyugodt környezetben érdemes tanulmányozni) és természetesen nem árt, ha tisztában vagyunk a meghatározóbb technológiai cégekkel és a legfontosabb fogalmakkal. O’Reilly szinte kizárólag a Szilícium-völgyre fókuszál, de az írás minden bizonnyal még hosszabbra sikerült volna, ha a szerző ehhez még hozzávesz olyan izgalmas piacokat, mint mondjuk Kína.
A WTF: Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő? remekül segít abban, hogy hátrább lépve értelmezhessük a napjainkban zajló folyamatokat egy olyan ember perspektívájából elmesélve, aki a gyorsan fejlődő piac kulcsfontosságú pillanataiban aktívan részt vett. Aki napi szinten követi az újdonságokat, annak remek vezérfonal lehet a miértek és hogyanok megértéséhez, de a legnagyobb erénye számomra az, hogy mindvégig gyermeki csodálattal tölt el azzal kapcsolatban, hogy mekkora átalakító és meghatározó erővel bír a digitális forradalom világszerte – és ahogy O’Reilly gondolatai is mutatják, ez nem feltétlen jelent rosszat.
