Kicsomagolás után egy 10×5 centiméteres kocka landolt az asztalunkon, meglehetősen nagy súllyal, amin egy stilizált rajz mutatja be a T&G 129 nagyszerűségét és főbb funkcióit. Nem egyedül lakik a dobozban, bérlőtársa az angol nyelvű leírás és egy USB-kábel.
Piros színben szinte arcul üt a kinézet, nekünk JBL-es hatást kelt ez a szőtt felület, amit alul-felül fényes műanyag egészít ki, míg a hason a négy vezérlőgombot puha szilikonos borítás fedi. A kivitelezéstől ugyanakkor nem lehet elájulni, hiszen helyenként illesztési hibák és sorják rondítják az összképet, de hát ez egy 5000 forint alatti termék, ennyit lehet várni tőle.
A hátoldalon, szintén egy szilikonbetét alatt bújnak meg a bemenetek: USB-A, microSD kártyaolvasó, és a töltéshez egy microUSB csatlakozó, ami az 500 mAh-s akkut tölthetjük. A teljesítmény 5W, amit simán elhiszek, a bizonyítékot a tesztrészben találjátok.
A vezérlésért négy, diszkréten elrejtett kapcsoló felel, a hosszú nyomás – hangerő, rövid nyomás – lapozás séma szerint. A másik kettő gomb a módok (BT, FM rádió, USB és TF kártya) közötti lapozást, illetve a ki- és bekapcsolást segíti, de a lejátszás megállítására is van lehetőségünk.
A dizájn, a kialakítás és a színvilág is azt mondatja velünk, hogy ez egy alapvetően fiataloknak szánt eszköz, hiszen ötféle variánsban is kapható, ebből kettő ráadásul mintás, a bevállalósak és a polgárpukkasztók például piros-kék keresztes változatra is lecsaphatnak.
TESZTÜZEM
Szerintünk a Bluetooth-hangszórók/soundbarok két kategóriába tartoznak: van az „olcsó, ezért nem fáj a gyengébb minőség típus”, illetve a „drága, de verjen oda az anyag- és hangminőségével” jellegűek.
Az első pár ezer forintos halmazzal remekül lehet bohóckodni, ellenben 10000 forint körül kialakult egy „piaci fekete lyuk”, ami elég sok terméket nyel el nyomtalanul – mi például ide soroljuk az Alfawise és a Shunpad Soundbarok típusokat. Nyilván 200 dollárért nem nagy kunszt sokkal jobbat csinálni, ezt tudja például a Xiaomi régebbi és a Blitzwolf legújabb soundbarja.
Nem nehéz kitalálni, hogy a T&G 129 a móka kategóriába tartozik, ezért keveset vártunk tőle. Ehhez képest viszont olyat adott, ami még feljebb is ritka. Egyrészt elképesztően hangos a méretéhez képest. Nem tudom, hogy az alacsonyabb hangfrekvenciákhoz tartozó rezgés eltér-e a magasabbaktól,
A kialakítása miatt a mélyek az alul lévő bass reflex lyukakon távoznak, míg a felső részen szólal meg a közepes és magas frekvencia. Ilyen értelemben tényleg körsugárzó, forgathatjuk bármerre, ugyanúgy szól, ami persze kamu, hiszen a szövet alatt nincs hangkeltő berendezés. A hangminőség nem verdesi az egeket, a Harman Kardonnál például még senkinek nem kell aggódnia az állása miatt.
Az árhoz képest viszont jól szól, bárminél jobban, amit eddig 5000 forintért kaphattunk. A T&G 129 tipikusan olyan eszköz, aminek az átlagosnál jobban kell szokni a hangját, ha viszont felvettük a fordulatszámát, akkor kellemes hangélményt biztosít. Mélyben sokat tud, vagy inkább azt mondanánk, másban nem tud eleget, de a pici hangszóróknál ez tipikus probléma, de nem győzzük hangsúlyozni: 4400 forintért kit lep meg, ha egybefolynak a hangszínek? Minket biztosan nem, ráadásul nem is zavaró, hiszen
A tonnányi port is jó szolgálatot tesz átviteli szempontból, amennyiben 16 GB-os méretkorlátot nem akarjuk átlépni, a hangszóró ugyanis ennél nagyobb háttértárakat nem kezel, ami igaz a pendrive-okra és a microSD kártyákra is. Ahogy már említettük, a T&G 129 képes ordítani, sajnos akkor is, mikor ezt nem szeretnénk. Az összes állapotváltozást kimondja, ennek a hangerejét azonban a halkítás-hangosítás gombokkal nem lehet befolyásolni, így mindig az arcunkba üvölti, hogy „Bluetooth mode”.
Az FM rádió hangminősége több esetben recsegős volt, valószínűleg a kicsi antenna miatt ilyen. Mi egy USB-kábellel igyekeztünk rásegíteni, így valóban kevésbé sistereg, de lehet, hogy ez csak placebo, kontroll csoport pedig nem állt rendelkezésünkre a komolyabb teszteléshez. Érdekes továbbá, hogy rádió módban egy pendrive-ot bedugva búgni kezdett a hang, szóval ezt a tevékenységet érdemes mellőzni, ha lehet.
A fentieket mi nem tekintjük komolyabb hibának, ellenben a rövid üzemidőt igen. 1,5-3 óra kevés, amikor 6-8-10 órákhoz vagyunk szokva. Persze ez is az árkategória miatt van, a lítium ugyanis drága, így a gyártó nem tudja teletömni az akkucellákat az olyan termékeknél, mint a T&G 129.
ÖSSZEGZÉS
Gondolkodtunk, hogy milyen értékelést kellene adnunk valaminek, ami ilyen olcsó, és néhány hibája ellenére – gyengébb FM rádió vétel, rövid üzemidő, ordítva szólal meg – kifejezetten megszerettük a tesztnapok alatt: a T&G 129-nek alapvetően jó a teljesítménye, kellemes kinézetű, Bluetooth és egyéb bemeneteken keresztül is használható eszköz.
Ultrabook vagy telefon mellé ideális választás lehet, kis helyen elfér, mehet vele a dínom-dánom akkor is, ha komolyabb eszköz éppen nem elérhető. Viccből még autóban is használtuk, és egy kocsmában vagy egy fesztiválon sem sajnálnánk elhagyni, hiszen csak 4400 forintba kerül. Annyiért pedig nem tudunk jobb vételt, pedig van néhány konkurens.
