Ahogyan a radikális újítást jelentő technikai eszközök többségére, úgy az Apple iMac nevű számítógépére is furcsán néztek két évtizeddel ezelőtti megjelenésekor. Tim Cook, az Apple jelenlegi vezérigazgatója egy rövid klipet tett közzé május hatodikán a Twitteren: Steve Jobs a cég történetének jelentős mérföldköveként mutatja be azt az eszközt 1998-ban, .
20 éve ezen a napon Steve bemutatta a világnak az iMacet, ami új útra terelte az Apple-t és örökre megváltoztatta azt, ahogyan az emberek a számítógépekre tekintenek”
– írta Cook bejegyzésében.
Az iMacet akkor kifejezetten olyan Macnek tervezték, amit könnyen használhat bárki internetezésre. A gép nem csupán az otthoni technikai kütyük dizájnnyelvét írta újra, de egyben az egyik fő PC-gyártóvá tette a cupertinói céget, amely az 1990-es években egyfajta identitásválságon ment keresztül, nem igazán találta a saját hangját. Az Apple első két otthoni számítógépe, az Apple II és a Mac a konkurensekkel szemben nem tudott annyira érvényesülni, mint szerették volna.
Az iMac bemutatása előtt tíz hónappal az Apple számos addigi projektjét lelőtte, hogy két termékvonalra fókuszáljon, az 1997-es fehér, asztali Power Macre, és a fekete Powerbook nevű laptopra – ezeket főleg kreatív szakembereknek szánták.
Az iMac-kel már egy szélesebb rétegre céloztak: azokra, akik semmi különöset nem akarnak csinálni, csak hozzáférni a bűvös internethez. Ez nem tűnik nagy dolognak, az Apple így bizonyíthatta, hogy képes olyan fejlett technológiával előállni, amiket tömegek használhatnak. 1997 volt az év, amikor Steve Jobs visszatért a cég élére, megmentve azt a csődtől, és egy évvel később már be is mutatta az iMacet.
Hogy Jobs bebizonyíthassa, miért is van szüksége a világnak az iMacre, saját előadói tehetségével hosszan részletezte, mi a gond a kor belépőszintű, fogyasztói PC-ivel: lassúak, idejétmúlt processzorokat használnak, és nincsenek felkészítve arra, hogy hálózatokhoz csatlakozhassanak. És még rondák is – mondta Jobs. Nem így az ő termékük, ami akkor egy űrkori futurisztikus gépnek tűnt.
CSIGÁVAL OLTOTTÁK BE A KONKURENST
Az Apple 233MHz-s G3 processzort pakolt az iMacbe, ugyanazt a chipet, amit a belépőszintű Pro Power Mac G3 is használt. Az újgenerációs processzor kétszer olyan gyors volt, mint az Intel azonos órajellel dolgozó Pentium II hardvere, amit az Apple olyan módon használt ki hirdetéseiben, hogy a konkurencia hardverét egy csiga hátára rakta.
A másik jelentős újdonság, hogy míg az akkori PC-knek jellemzően külső modemre volt szükségük az internetre csatlakozáshoz, az új iMacbe alapból beleépítettek egy viszonylag gyors változatot. Ez pedig könnyen hozzáférhetővé tette a családok és az oktatási intézmények számára, hogy „beszálljanak az internetbe”.
Ez egy teljes értékű Mac, így rengeteg mindenre képes. De elsősorban és főleg arra, hogy 10 perc alatt eljuttasson az internetre akkor is, ha előtte soha nem használtál számítógépet”
– mondta Jobs a bejelentéskor.
Ráadásul az új iMac egy új típusú portot is kapott: az USB-t, az univerzális soros buszt. Ennek köszönhetően a csatlakoztatott perifériákat rögtön magától felismerte a rendszer, és egyetlen port képes volt arra, hogy működésbe helyezhető legyen billentyűzet, nyomtató, külső meghajtó, vagy síkágyas szkenner.
SZEBB ENNEK A HÁTULJA, MINT SOK MÁSIKNAK AZ ELEJE
Miután Jobs részletezte az eszköz által nyújtott technikai újításokat, rátért arra is, milyen csomagolást kapott az akkor 1299 dolláros futurisztikus kütyü, aminek tervezésekor abból a kérdésből indult ki Jony Ive, a cég legendás tervezője, vajon milyen számítógépe lenne a Jetson-családnak.
Az új gép egy kompakt, minden-az-egyben eszköz, amit a Bondi-tengerpart kék hullámaira emlékeztető, áttetsző műanyag borít (innen jött a Bondi Blue árnyalat neve is). Később még több árnyalat vált elérhetővé, többek közt az áfonya, szőlő, lime, eper és mandarin, amikkel a felhasználók kifejezhették egyedi ízlésüket is. A cég fél évig kutatta azt, hogyan lehet olyan borításba burkolni a gépet, ami egyszerre színes, mégis áttetsző.
Az eszköz elején sztereó hangszóró, és CD-ROM meghajtó kapott helyet az 1024×768-as felbontású, 15 hüvelykes kijelző alatt. Jobs ezután megmutatta a gép oldalát és hátulját is, a portokkal együtt.
Ennek a dolognak a hátulja jobban néz ki, mint a többi eleje”
– mondta elismerően a dizájnról, ami igencsak szembement az addig ismert megoldásokkal. Kockázatosnak is tűnt a koncepció: sokan meglepődtek az áttetsző, lekerekített külsejű cukorkaszínű kütyün, amibe bele volt építve a monitor, de ez is megkülönböztette az akkori ormótlannak tűnő bézsszínű windowsos eszközöktől.
A felhasználók nyitottságát bizonyította, hogy 1999 januárjára, alig egy évvel az iMac bemutatása után közel háromszorosára nőtt az Apple negyedéves profitja.
A következő évtizedben a cupertinóiak még több „i” taggal ellátott termékkel és szolgáltatással rukkoltak elő. 2001-ben jött az iTunes, majd az első generációs iPod, 2007-ben az iPhone, 2010-ben pedig az iPad. Manapság már hetedik generációjánál tart az iMac.
Az Apple-t újradefiniáló gép mögött húzódó stratégia később más termékekben is visszaköszönt: a jó dizájnra való törekvés, prémium hardverek által kínált gyors teljesítmény, a portok komplexitásának csökkentése és a kábelek elhagyása, a könnyű használat mára gyakorlatilag minden olyan dolog védjegyévé vált, amit az Apple készít.
