Nem panaszkodhatnak idén a verekedős műfaj kedvelői, hiszen a nemrégiben megjelent, és kifejezetten addiktívra sikerült Injustice 2 után most megérkezett egy igazi veterán, az 1994-ben indult Tekken-sorozat legújabb része, ami a címében hiába viseli a 7-es számot, valójában a tizedik rész a sorozatban.
A játék arcade gépeken ugyan már 2015 óta elérhető Japánban és Dél-Koreában, de a konzolos (és ezúttal a PC-s) játékosok csak június elején tehették rá a kezüket a legújabb részre, amiben alapból 37 harcos érhető el: 27 visszatérő szereplő és 10 vadonatúj figura, illetve akad még egy bónusz karakter, Akuma, akit a „rivális” Street Fighter-szériából kaptak „kölcsön” az alkotók.
NEM CSAK BUNYÓ
A Tekken 7 gerincét a The Misgima Saga néven is futó Story-mód adja, ahol a küzdelmeket átvezető animációk egészítik ki, és valóban kapunk egy hagyományos történetet, ami keretbe foglalja az egész bunyózást, illetve személyiséggel ruházza fel a legfontosabb szereplőket.
Magát a sztorit persze főleg a sorozat elkötelezett hívei fogják értékelni, ugyanis a cselekmény folyamatosan visszautal az immáron két évtizedes múltra visszatekintő sorozat korábbi részeire, amiben a régóta húzódó apa/fiú viszály mellett vastagon megjelenik a Tekken-univerzumban meghatározó szerepet betöltő megavállalatok (Mishima Zaibatsu, G Corporation) konfliktusa is.
és nemcsak azért érdemes végigvinni, hogy bemelegítsünk és tisztában legyünk a történet legújabb fordulataival, de a fejezetek ledarálásával nyithatók meg a sztoriban is fontos szerepet játszó King of Iron Fist torna egyes küzdelmei. A Character Episodes néven futó „mellékküldetésekben” azokkal a karakterekkel léphetünk ringbe (egy rövid bemutatkozás kíséretében), akik nem kaptak szerepet az egész mókának keretet adó sztoriban.
Kezdőként ráadásul azért is érdemes rögtön a sztorival indítani, mert a nehézség itt belőhető egészen alacsony fokozatra, könnyedén előhozhatók a legjobb támadások, így a kontroller és a tévé tönkretétele nélkül ismerkedhetünk meg az alapokkal és lehet némi sikerélményünk.
A SZÜKSÉGES PLUSZ
Habár a Tekken 7 tényleg nem igyekszik megreformálni a műfajt, ez nem azt jelenti, hogy nincs számottevő újdonság a játékban. A régi karakterek átdolgozott és felturbózott animációk kíséretében hozzák a jól megszokott mozdulatokat, a tíz új szereplőt mindenkinek szépen be kell tanulnia, és a játékmenetet sem kerülték el a változások.
A legnagyobb változás a Tekken 6-ban feltűnt Rage Arts továbbfejlesztett változata, ami annyit tesz, hogy az életerőnk jelentős lecsökkenésével megjelenik a vörös auraként izzó düh, ami egyrészt bónusz sebzést biztosít, másrészt lehetőséget ad arra, hogy bevigyünk egy olyan támadást, ami jelentősen leamortizálja az ellenfelünk energiáját – ráadásul minél közelebb a vég, annál durvább a csapásunk.
Ez a lehetőség egyelőre megosztja a játékosokat: egyesek úgy vélik, hogy ezzel még taktikusabbá és kiélezettebbé váltak a küzdelmek, míg mások szerint igazságtalan előnyt biztosít a vesztésre álló félnek. Igazságot tenni ebben a kérdésben nem szeretnénk, de az tagadhatatlan, hogy ez a módosítás változtat annyit a játékmeneten, hogy szimplán rutinnal már nem feltétlenül válnak nyerhetővé a mérkőzések.
POFONBAN NINCS HIÁNY
A történet végigjátszása mellett természetesen adott a lehetőség, hogy egy haver vagy a gép ellen nyomuljunk, illetve kimerészkedhetünk az internetre is. Adott továbbá az Arcade Battle, ahol minden karakterrel öt pályán kell végigvernünk magunkat, illetve megjelent a Treasure Battle lehetőség is, ami klasszikus bunyó azzal a csavarral, hogy mindenféle cuccokat nyithatunk meg a karakterek számára, amikkel aztán a Customization menüpontban az ízlésünk szerint testre szabhatjuk őket.
Főleg kozmetikai dolgokról van szó, illetve néhány szereplő esetében speckó eszközökről, és elsőre mindez hiába tűnik feleslegesnek, több játék mellett az Injustice 2 is jól bizonyította, hogy kifejezetten nagy motivációt jelent, ha ilyen cuccokért harcolhatunk, főleg akkor,
Ha pedig már eljutottunk az online részhez (ahol adott a Player- és Ranked Match, illetve a bajnokság), muszáj megjegyezni, hogy a Tekken 7 ezen része nem sikerült valami fényesre. A játék elképesztően sokat töltöget, már a menükben is érthetetlenül hosszú másodpercekig kell bámulni a képernyőt, majd jön matchmaking, ami egészen siralmas, ugyanis tíz esetből hatszor azzal szúrja ki a szemünket, hogy nem sikerült összehozni a kapcsolatot az ellenféllel, és kezdhetjük elölről az egész procedúrát.
RÁZZUK A POFONFÁT
Az online rész buktatóit (amin nagyon remélünk, hogy javítanak pár frissítéssel) leszámítva viszont egy kifejezetten tartalmas és jól összerakott játékkal van dolgunk. Az Unreal 4 engine-nel hajtott grafika ugyan nem szakítja le a hajunkat, de a küzdelmek ettől még eszméletlenül látványosak, ráadásul minden platformon 60 képkocka per másodperccel peregnek, és a Tekken továbbra is olyan látványt nyújt, mintha brutális táncok zajlanának a képernyőn.
A sztori sokaknak ugyan kicsit zagyva lehet, de a Tekken-univerzumhoz tökéletesen passzol, a karakterfelhozatal bőséges és elképesztően változatos, továbbá megvan az a szürreális és egészen elmebajos szépsége, hogy itt egy menyasszonyi ruhás, hosszú combú szőkeséggel (Nina Williams) verhetünk bucira egy puhos pandát és vica versa.
Ha valaki nem a szuperhősökre bukik, nem vágyik hatalmas újdonságokra, de imádja a klasszikus verekedős játékokat, a szinte tökéletesre csiszolt játékmechanikát és a precíz kombókkal kivitelezett halálos csapásokat, az a Tekken 7-tel rossz lóra nem tehet.
A Tekken 7 június 2-án jelent meg Európában, PlayStation 4, Xbox One és PC platformokra. Tesztünk a PS4-es verzió alapján készült.