Lehet örülni annak, hogy a globális felmelegedéssel hosszú távon csökken majd a fűtésszámlánk, nem fázunk annyira télen és az unokáink talán már a kert végében szüretelik majd a déligyümölcsöt. De nem érdemes. A változással ökológiailag kulcsfontosságú fajok tűnnek el, soha nem látott pusztító viharok és áradások váltakoznak majd a hosszú aszállyal, az elviselhetetlen hőséggel itt, a Kárpát-medencében is.
Metropoliszokat nyelhet el a tenger, százmilliók veszíthetik el otthonukat, városukat, vizüket, termőföldjüket, életfeltételeiket. Az emberiségnek gyökeres változásokra kell felkészülnie, sokan fognak meghalni. Még akkor is, ha nem a legpesszimistább forgatókönyvet nézzük. Nem elmélkedünk most azon, ki felel a klímaváltozásért, aminek jelei az északi sarkkörön a legszembetűnőbbek. Csupán felhívjuk a figyelmet egy tényre.
Rekordközelire csökkent idén a Jeges-tengert borító jégtakaró. Ez még önmagában nem tragédia, ám a részletek riasztó képet festenek. Az elmúlt harminc évben ugyanis sorra dőlnek a rekordok, és a jég egyre fiatalabb. 1988-ban a sarki jég több mint negyede négy évesnél “öregebb” volt, míg 2013-ra ez az arány már csak hét százalék. Hiába fagynak be telente ma is nagy vízfelületek, a tendencia azt mutatja, a melegebb évszakokban ezek fel is olvadnak.
Az öreg jég hiánya tovább gerjeszti a melegedést. A vastag, fehér jégtakaró ugyanis visszaveri a napsugarakat, lassítja a hőmérséklet emelkedését. A sötét tengervíz, illetve a vékony jég erre nem képes, a felszín egyre több és több napsugarat nyel el, ami pedig tovább faragja az idősebb jégtakarót…
Lássuk a számokat. A tengert borító jégtakaró minimális mennyisége 16 855 köbkilométer volt 1979-ben. A 2013-ig terjedő időszakban telente ugyan gyarapodott, ám az olvadás évről-évre erőteljesebb volt, így a tendencia meredeken zuhan. Tavaly mindösszesen 4942 köbkilométernyi jég tartotta magát, azaz harminc év alatt a sarki jég kétharmada eltűnt.
