A szemeimet - melyek meglepetésükben kiestek a helyükről - már a bal tenyeremben tartottam, ezért a jobb kezemmel kellett megtámasztanom leeső államat.
Félsz? – kérdezem a hétéves kisfiút. Dehogy, doktor néni, csak szeretnék veled üzletet kötni. Hmm, és mi lenne az ajánlatod? Szükségem lenne a fecskendőre, sőt több fecskendőre, a munkámhoz kell.
Miközben próbáltam magammal elhitetni, hogy lehet emberi életet élni Magyarországon, egy sarokra tőlem embereket vágott arcon a valóság. Magyarország nagy része teljesen bolond lett, nekünk pedig két lehetőségünk maradt.
Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak és tanítanak. Tényleg semmi sem történt?