II. Ulászló halála után az országnagyok tették a dolgukat: irányították az országot, és védték a déli végeket, miközben Magyarország léte azon múlt, meddig tudja elkerülni a szultáni sereg támadását.
Mátyás király nem kereste a konfliktust az oszmánokkal, apjával ellentétben nem a török elleni harc megszállottja volt, hanem reálpolitikus, érzékeny diplomata, vérbeli középkori uralkodó.