A magyarokhoz hasonlóan harcos, sztyeppei nép erősen őrizte keleti genetikai állományát, olykor az asszony is „öröklődött” a családon belül – minden eddiginél részletesebb kutatás jelent meg a Kárpát-medencei avarok társadalmi és családi életéről.
A jég és hó alkotta sivárság helyett fajgazdagság jellemezte a jégkorszaki Kárpát-medencei tájat: növényfajaink többsége sokkal régebben élhet itt, mint azt eddig feltételeztük – olvasható egy friss tanulmányban.
A harcias, sztyeppei nomád nép gyakorlatilag a semmiből tűnt fel Kelet-Európában a VI. században, a türkök szerint az ő szökött rabszolgáik voltak. Az avarok eredetét mostanáig nem sikerült egyértelműen tisztázni.
Az oroszlán alakja a muszlim világból a steppevidékre elkerült tárgyakról lehetett ismerős a Kárpát-medence X. századi ötvösei előtt. Egyes griffekről pedig egyértelmű, hogy nem evilági lényekként jelenítették meg őket.
Avar fejedelemé lehetett, Magyarországon találta meg egy szerb gazda a ma Romániához tartozó faluban, ma pedig Bécsben őrzik a nagyszentmiklósi kincset. Ha a falu nem pletykál, a páratlan alkotások talán rúdba öntve hevernének egy bankban.