Nagy Ervin volt a szerdai Reggeli vendége, ahol politikai szerepvállalásáról és Magyar Péterhez fűződő kapcsolatáról kérdezték. A színész azt mondta, Magyar első interjúja után úgy érezte, hogy amit ő 10-12 éve mond a barátainak arról, hogy milyen országot szeretne, azt valaki megfogalmazta. „Ugyanaz a témafelvetése, ugyanaz a világlátása, valahogy százszázalékig lefedte azt, amit gondolok Magyarország értékrendjéről, politikájáról” – mondta el Nagy, hozzátéve: „Azóta ezt a kocsit együtt toljuk. Természetesen ő ezerrel, én pedig ahol tudom, segítem különböző vidéki városokban, vagy akár a saját teherautómmal, vagy fellépek mellette. ”
Elérkezettnek láttam azt a pontot, amikor kulturális téren én már nem tudok hátrálni, és bármiféle megszólalásom a médiában büntetőhadjáratot vont maga után a kormánymédiában. Azt gondoltam, hogy ha megjelenik egy olyan politikus, akinek én az értékrendszerével egyet tudok érteni, akkor oda fogok állni, mert nem tartom azokat a folyamatokat áldásosnak, amik zajlanak ebben az országban
Nádai Anikónak azon kérdésére, hogy nem fél-e a politikai megtorlástól, így felelt:
Nem tudom olvastál-e híreket az elmúlt öt-hat évben, de én már különböző tiltólistákon vagyok. Én közéletileg – azt nem mondom, hogy egyedülállóként, de – sok esetben az egyik legbátrabb megszólaló vagyok, utána annak azért van következménye. Hogy a Filmalapból kitiltanak, vagy olyan filmek, amikben én szerepelek, nem kapnak dotációt, arról nem beszélve, hogy különböző – nem akarom minősíteni őket hosszan, mert talán gyerekek is nézik ezt az adást – sajtóorgánumok, médiafelületek úgy beszélnek rólam, hogy arra nem lennék büszke a következő ötven évben, nem mutogatnám a gyerekeimnek. Nyomdafestéket nem tűrő módon bánnak velem. Én ehhez bizonyos szempontból már hozzászoktam, hogy a közéleti megszólalásaimnak lesz egy retorzió része. Nem félek, nincs mitől! Nekem van három gyerekem, nem akarom, hogy ilyen típusú közéletben nevelkedjenek. Úgyhogy a magam médiasúlyával megpróbálok ezen változtatni.
Felesége, Borbély Alexandra eleinte nehezen viselte férje politikai szerepvállalását, de mint Nagy Ervin elmondta, szerinte „benne is lett egy olyan ébredés, és a Péterben ő is lát egy olyan potenciált, ami miatt ebben örömmel tart velem”.
Arról is beszélt, hogy mostanra egyre több kollégája áll be mögé, de azt hitte, ez sokkal gyorsabban fog megtörténni. Szerinte ez a folyamat azért lassú, mert egzisztenciális kitettség van a magyar kultúrában. Úgy tartja, egy közszereplőnek kötelessége felszólalni a közjó érdekében, mert rájuk jobban figyelnek az emberek.
Elszoktunk ettől egy kicsit. A rendszerváltás idején, ha Cserhalmi Györgyöt hozom ide példának, felolvasni a tizenkét pontot menő volt. Az egy történelmi tett volt. Egy kicsit elaludt szerintem a magyar értelmiség, márpedig neki dolga, hogy befolyásoljon bizonyos folyamatokat. Sokan azt gondolják, hogy csak szórakoztasson, a művész úr maradjon a kaptafánál, játsszon ilyen jó filmekben, nem kell neki politizálnia. Pedig a politika mindenkié. A politika arról szól, hogy a társadalmaink egészségesebbek legyenek, és hogy szabályozzuk egymást. Ebben egy egészséges vélemény, ami esetleg ellenvélemény, szerintem abszolút helytálló.
Nemrég egy interjúban a színész azt mondta, szívesen vállalná egy kulturális minisztérium vezetését egy esetleges Magyar Péter-kormányban, a Reggeliben erről azt mondta: „a politikai titulusok, a pozíció, ezek engem nem érdekelnek, nem ezért vagyok a Péter mellett”. Nagyon károsnak tartja a filmes és színházi világban most uralkodó lövészárok-logikát, és egyébként is rengeteg problémát lát a kulturális szférában, amin szívesen javítana. Mint mondta:
Én ezért tenni akarok. Ha ez azzal jár, hogy pozíciót kell emiatt vállalni, akkor vállalni fogom, és nem leszek álszerény, hogy »jaj, jaj, én nem, mert távol akarom tartani magam a politikától« – ez nem igaz, vannak vízióim róla, és ha ezt rója rám a sors, akkor el fogom vállalni.
