Kandász Andrea a Facebook-oldalán szólalt meg Suhajda Szilárd haláláról, akinek a Mount Everesten veszett nyoma, és már nem is keresik. Kandász arról ír, ő „hegymászó feleség”, férje 2001-ben majdnem meghalt az Everesten, akkor a Milleniumi Magyar Everest Expedíció tagjaként 7100 méterig jutottak, de vissza kellett fordulniuk.
Feleségként boldog voltam. Boldog voltam, hogy él. Semmi más nem számított akkor. Ugyanakkor tudtam, hogy kisgyermek kora óta ide készült, a csúcsra, évtizedeken keresztül rengeteg nagy hegyet mászott sikeresen, hogy az Everest legyen majd a korona. Támogattam ebben, mert pontosan ezért is szerettem bele, mániája, célja volt, flow-t érzett, miközben 50 kilós zsákokkal edzett felfelé, vagy éjszaka futott munka után a Hármashatár-hegyen. Aztán hazajött, nyílt a Ferihegyi cella ajtaja, és belépett a férjem, a szerelmem, életem legboldogabb pillanata volt.
A műsorvezető úgy fogalmaz, el sem tudja képzelni, mit érez most Suhajda családja, mindenesetre támogatja őket, ahogy tudja. Üzent a negatív kommentelőknek is, akik a néhai hegymászót becsmérlik a közösségi médiában.
Arra kérem az otthonukban ücsörgő negatív kommentelőket a történettel kapcsolatosan megjelenő cikkek alatt, akik legfeljebb a Tescóig másznak el, hogy próbálják elképzelni azt, hogy vannak emberek, akik valami iránt szenvedélyt éreznek, és életcéljuk van és mindezt a családjuk is támogatja. Fogadják el, hogy lassan 10 milliárd igazság van, vagy hányan is élünk a földön. És az mind igazság! A bántás most bűn!
– idézi Kandász szavait a Blikk.
Többen is megszólaltak már Suhajdáról:
- aki Tóth Vera gondolataira kíváncsi, itt találja szemlénket,
- akit az érdekel, Torres Dani hogyan osztotta ki a negatív kommentelőket, ezt a cikket olvassa el.
