A rasszista indítékból elkövetett gyilkosság nem puszta emberölés. A félelem, a gyűlölet, a bosszú, az erőszak magvait veti el az adott környezetben, amelyek gyökeret vernek az életterekben, kikelnek a kapcsolatokban, szanaszét terjednek és burjánzani kezdenek a társadalomban. Bogdán Árpád filmje azzal több a romagyilkosságok filmes feldolgozásánál, hogy utóhatásukat követi a társadalom mélyáramaiban.
Főhőseiből csak az egyikük közvetlenül érintett: a kisfiú, Ricsi (Csordás Milán) aki valami csoda folytán életben maradt, de sem maradék rokonságában, sem az iskolai közösségben nincs többé maradása. Megbélyegzett, mert áldozat. A kamera abba a szűk kis optikába költözik, amelyből a gyerek látja a világot, a néző is csak annyit ért a környezetében történtekből, amennyit ő.
Majd hirtelen váltással egy szerelmes serdülő lány, Virág (Illési Anna Enikő) fejéből nézünk kifelé, akinek élete az íjászpálya, az uszoda és a kutyatelep háromszögében telik, ahonnan kedvetlenül kerékpározik haza esténként a panelba, boldogtalan anyjához. A kutyatelepen viszonya lesz egy férfival, akihez olykor rejtélyes látogatók érkeznek. „Ha elmondanám neked, meg kellene hogy öljelek.” – válaszol a szerelme, amikor kilétük után érdeklődik. Aztán egy este mindent megért, és mindent kénytelen elrendezni, valami a belső vezérlésnek engedelmeskedve.
Hannát látjuk (Cseh Anna Marie), a profi ügyvédet, aki új ügyet kap, amely iránt felettébb érdeklődik a titkosszolgálat is. Leendő védence a romagyilkosságok negyedrendű vádlottja, a sofőr. Hanna tragédiája fokozatosan bomlik ki a néző számára. Hiába pásztázza a kamera a pórusait, láttatva teste legapróbb ráncait is, a lelke feltörhetetlen páncél mögött rejtőzik. Csak a zihálásából hallatszik a mérhetetlen fájdalom, ahogy esténként munka után a futópadot tapossa, és ahogy a félhomályban ujjaival követi a falon hagyott gyerekrajzot, a kislánya munkáját.
A három sors először a börtönben fonódik össze, ahol az üvegfal mögötti szobában a romagyilkosság gyanúsítottait vezetik elő. Ott, akkor a helyére kerül minden, és kinyílnak az ajtók. Csak rá kell lépni az ösvényre és elindulni, kinek a bűnhődés, kinek az újjászületés útján. Ki a kegyetlen sötétségből…
Bogdán Árpádnak a Boldog új élet! után ez a második filmje, amelyet meghívtak a Berlini Filmfesztiválra, majd a 23. Szófiai Nemzetközi Filmfesztiválon két díjat is nyert, bizonyítva, hogy tíz évvel a romagyilkosságok után a történtek még mindig felkavarják a lelkeket.
