Emlékezetes volt a vasárnapi esti Caveman előadás a Hatszín Teátrumban. Különösen az egyik nézőnek, Mónikának, akinek párja, József a színpadon kérte meg a kezét.
Az ifjú vőlegény hetek óta szervezte a nagy napot. Felhívta Gálvölgyi Dorkát, a Hatszín igazgatóját, hogy volna-e lehetőség a különleges lánykérésre, aztán közösen győzték meg Kálloy Molnár Pétert, a darab szereplőjét, hogy változtasson egy kicsit a tapsrenden.
„Józsikám, itt vagy valahol?”
– tette fel a kérdést Kálloy az előadás végén, aztán a színpadon már együtt várták a meglepett Mónikát, aki hirtelenjében nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen a különös lánykérésen. Aztán már ment minden, mint a karikacsapás: volt térdelés, gyűrű, virág, pezsgő, csók, és persze hatalmas ováció a nézőtéren.
„Ilyet csinálhatnánk többször is” – mondta az este végén Kálloy Molnár Péter, mire József hozzátette: „remélem, nekünk ez volt az utolsó.”
