Legutoljára 2010-ben a Való Világot vezette, 7 évvel később most a ClassFM-ben tért vissza a műsorvezetéshez. Hiányzott?
Nem.
Akkor miért döntött úgy, hogy elvállalja a Morning Show-t?
A rádió műfajára kíváncsi voltam, soha nem csináltam. Ez úgy érdekelt, hogy milyen, és nagyon tetszett az, hogy ennyire bíznak bennem, nagyon tetszett az, hogy elkezdtek elég komolyan felkészíteni. És azt gondoltam, ha megpróbálhatom, ha megadatik nekem az a lehetőség, hogy egy olyan szegmensben is kipróbáljam magam, ami még nem volt – volt a színház, volt a tévé, volt a film -, akkor mint egy gyerek, örülök ennek a játéknak.
Annak idejében a Katona József Színházból a tévés munkái miatt kellett távoznia, most a Vígszínházban változott meg a státusza éppen a műsorvezetői feladatai miatt. Soha nem merült fel, hogy a tévézés, rádiózás szoríthatja háttérbe a színházat?
Nem. Itt meg, amikor leültünk beszélgetni, elmondtam, hogy én egy színész vagyok, nekem ez a fő munkám, nem szeretném föladni.
Bizonyos dolgokat föl kell adnom, ami nem sikerül, tehát most már ugyanúgy három bemutatónál tartok a következő évben. De ez az én egyéni szocproblémám, hogy hogy fogom bírni, hogy reggel 5-kor kelek, 10-kor itt befejezem, és 11-kor elkezdek próbálni valami mást.
Akkor a színház élvez prioritást?
Igen, de ezt se tudom vagy merem így őszintén kimondani, hogy a színház a prioritás, mert nekem itt 6-tól 10-ig száz százalékosan kell teljesítenem. Úgyhogy nem nagyon tudom azt mondani, hogy valami előtérben van, valami háttérben, mind a kettő adott. Nincs mese, föl kell kelni, meg kell csinálni.
A Vígszínházban hogy fogadták, hogy lemondott a tagságról?
Ott nem fogok most próbálni, igazából azért mondtam fel a színházi tagságot, mert azt nem kérhetem a Vígszínház társulatától, hogy Stohl András csak 11-re érkezik meg próbálni. Ilyen nincs. Viszont ha szabadúszó vagy, és fölkérnek egy előadásra vagy egy próbafolyamatra, akkor azt tudod mondani, hogy ilyen kondíciókkal tudod elvállalni, és az egy más tárgyalási alap.
Akkor már nem érheti szó a ház elejét, hogy mit sztárkodik ez az ember, hogy csak 11-re ér ide. Mert mindenki tudja, hogy dolgozik előtte.
Mindenesetre elég furcsán jött ki, hogy pont a felmondási hullámmal egy időben mondta fel a tagságát.
Igen, ez egy érdekes egybeesés, de én jóval hamarabb szóltam.
Akkor személyes okok nem játszottak közre?
Minden évben két bemutatón kellett a szerződésem értelmében részt vennem, és mindig figyeltek rá, hogy jó szerepeket kapjak. Ennek semmi művészi oka nem volt, hogy eljöttem.
Mielőtt a ClassFM-hez került, követte a novemberi eseményeket, mikor Sebestyén Balázsék üzengettek a ClassFM vezetőségével? Hogy hogy mondtak fel (először a ClassFM közleményt adott ki, miszerint Sebestyén Balázs a tévés munkái miatt minimalizálja a rádiózást, mire Sebestyén azt reagálta, hogy ez hazugság)?
Figyeltem, de az igazat megvallva, ez egy nagyon ingoványos talaj.
Ez a korábbi üzengetés nem bizonytalanította el, mikor megkerestek a rádiótól?
Én a Balázsék oldalát nem tudom, ez mindig nagyon nehéz, hiszen nekik volt fórumuk, hiszen ők tudták azt mondani a rádió mikrofonja előtt, az egyik előtt, aztán a másik előtt, hogy a másik milyen szemét. A másik oldal nem tudott válaszolni, maximum az írott sajtóban.
Ráadásul azt hiszem, a Balázséknál volt az a fajta bázis is, hogy őket személyesen hallgatták a hallgatók, őket szerették személyesen, innen nagyon könnyű egy másik emberről – bármi történt is – olyat mondani, hogy az szarul tűnjön ki. Velem leült ez az ember (Michael McNutt – a szerk.), ráadásul személyesen, rendkívül korrekt, egyenes embert ismertem meg. Én eddig egy rossz szót nem tudok rá mondani, tetszenek a tervei, tetszik az ambíciója, tetszik az, ahogy Magyarországhoz viszonyul.
De rákérdezett a Sebestyén Balázsékkal való konfliktusra?
Persze, nem is lehetett nem rákérdezni, mind a kettejük életében ez egy fájó seb szerintem.
Nem volt egy pillanatig se dilemma, hogy a Sebestyén Balázsék székébe ül bele?
Itt a Balázsék álltak fel, most ez olyan, mintha azt kérdezné tőlem, hogy eljátszhatom-e a Hamletet úgy, hogy a Gábor Miklós már eljátszotta. Az élet megy tovább, rádiók vannak. Itt igazából a Morning Show, a név az, amin van vita, nem azon, hogy most az a Balázs széke, amibe én beleültem. Ne hülyéskedjünk már!
Inkább arra gondolok, hogy ez volt a leghallgatottabb reggeli rádióműsor, a név maradt, és ez jelentett-e bármi plusz felelősséget.
De ez egy teljesen más szituáció, ez akkor volt a leghallgatottabb műsor, amikor földi sugárzáson ment, mert a magyar emberek a földi sugárzást érik el. Beülsz a kocsiba, bekapcsolod a rádiót, az internetes rádió teljesen más. Egyelőre Magyarországon azt gondolom, hogy ez egy szűkebb szegmens. Külföldön, Svédországban nincs már FM rádió, ott csak internetes rádió van. Valószínűleg a jövő ez.
Akkor nem számított, hogy egy nem földi sugárzású rádióhoz igazol?
Nem, igazából nekem ez könnyebb most, kisebb a súly a vállamon. Vagy ha bakizok, ha egy effektet nem úgy adok be, akkor nem attól tartok, hogy most te jó isten, három és fél millió ember kap a fejéhez, hogy ‘jaj, de béna a Stohl András.’
Ezek szerint hosszú távon számíthatnak a hallgatók Stohl Andrásra?
Igen, aztán tudja a fene, hogy meddig fogom bírni, mert azért ez strapás, úgy, hogy este játszom. Így nagyon kemény.
Most már kikerülhetetlen kérdés, hogy a műsorvezetők mennyire kapnak szerkesztői szabadságot, a vezetőség mennyire szól bele, mit lehet, és mit nem. Leültek, volt ilyen beszélgetés a vezetőséggel?
Volt, de az egyszerű válasz, hogy semennyire (sem szólnak bele – a szerk.).
Semmiféle megkötés nincsen. Sem politikai irányban nincs megkötés, sem téma irányában nincs megkötés, sem a vendégek szempontjából.
Ez akkor leegyszerűsítette a döntést?
Hát nagyon. Olyannyira, hogy ha bármiféle megkötés lenne, én nem vállaltam volna el.
Szerepelt a rádiózás a tervei között, vagy a helyzet adta a ClassFM-es lehetőséget?
Régen benne volt, de nem törődtem vele. Nem gondoltam volna, hogy engem valaha fel fognak kérni rádiózni. Meg azt gondolom, hogy a színészi pályám olyan mértékben haladt, annyira ment, hogy nem is nagyon értettem, hogy ezt hogy gondolják, hogy fog beleférni.
Igen, érdekes, hogy 2010, még a börtön előtt a legtöbben a tévés munkáiból, a Való Világból ismerték, aztán a színház lett az első. Mintha pozitívan sült volna el az elmúlt hét év.
Igen, de azért, mert nem volt műsorom. A tévé azért nagyon nagy hatalom, a rádió is nagy hatalom, nagyobb, mint a színház. Bár most már a magyar filmmel is elkezdődik valami, jó látni, hogy elég sok magyar film készül, és jó látni, hogy elég sok magyar tévéjáték készül. És furcsamód a kereskedelmi csatornák vállalják a nagyobb részt, az RTL elindította a Válótársakat, az HBO elindította az Aranyéletet.
Szóval lehet most már színészként ismertnek lenni. Abban az időszakban, amiről ön beszél, akkor színészként nagyon nehéz volt, viszont ha valaki szerepelt a televízióban, ismertté vált. Aztán jött egy váltás, nem voltam annyira műsoron, viszont már ismert voltam annyira, hogy az emberek megnézzenek a színházban. Valahogy a kettő húzta egymást.
Jobb ez a fajta ismertség, hogy már nem a Való Világból ismerik?
Nyilván, persze. Ez tartalmasabb, a színház, jóval nagyobb értéket képvisel. A Való Világgal – akkor, amikor én csináltam – semmi bajom nincs, most már nyilván nem csinálnám. Egyfelől el is fordult, elferdült meglehetősen, másfelől öreg vagyok már.
Szüksége volt a Való Világra, hogy belendüljön a karrierje?
Nem is a karrierem miatt volt rá szükség, szerintem az én személyes egómnak volt szüksége rá. Nem vagyok ennyire előre megfontolt személy, hogy megcsinálok négy-öt televíziós show-t, hogy aztán jó legyek a színházban. Ez bennem nincs meg.
Nekem volt szükségem rá tudat alatt, hogy szerettem volna idézőjelben sztár lenni.
Egy novemberi interjúban, Alinda műsorában azt mondta, hogy a nagy filmszerep még várat magára, akkor a Kincsemet emlegette, hogy szívesen eljátszotta volna Nagy Ervin szerepét. Most, hogy kijött a Kincsem, maradt valami hiányérzete?
Volt, persze, nem is tudtam igazából szűz szemmel nézni. Abból az aspektusból néztem, hogy milyen lettem volna, ha én csináltam volna.
Azt sajnálta leginkább, hogy már öreg a szerephez?
Ezt Ervin mondja mindig, de hát igaza van sajnos. Ilyen még nem volt, elértem abba az életkorba, amiben találkozol olyan helyzetekkel, amik még nem voltak. Általában egy 30-40 éves színész el tud játszani akár egy 25 éves fiút is,
de most már tudomásul kell vennem, hogy a fene egye meg, most már a fiatal főhős nem én vagyok. Én már a fiatal főhős apja vagyok, vagy a csajának az apja.
A Kincsem egyfelől marha nagy költségvetésű film, baromi jó forgatókönyvvel, és nagyon közel áll hozzám a történet. Lovaglás, vadászat, nőzés. Aztán egyszer csak az arcodhoz dörgölik, hogy ‘dirr, ehhez már öreg vagy.’ De nem vagyok öreg, hiszen én ilyen vagyok. Szóval nagy pofon volt persze. Azért nem döglök bele, csak fura volt szembesülni ezzel.
A sorozatokkal ki tudja váltani ezt az űrt? Elvégre már külföldön is az a trend, hogy A-listás színészek játszanak el sorozatszerepeket.
Az, hogy a Kevin Spacey egy sorozat főszereplője, vagy a Matthew McConaughey vagy a Woody Harrelson, ez jó. Ez mindenképpen jó nekünk színészeknek is, mert rangja van. Régen, ha tévésorozatban szerepeltél, mindenki egy kicsit húzta a száját, hogy az nem olyan nagy művészi munka.
A színházban viszont nem is olyan régóta mutatták be Alföldi Róbert PassióXXI című darabját, ahol komoly szerepet kapott, Júdást játszotta. Milyen érzés egy színésznek, hogy csak egyszer játszhatja el az adott darabot?
Szar, mert próbálsz rá 6-8 hetet. Nyilván a premierre nagyon felszívja magát a társulat, a premier mindig durran. Akkor is, ha rossz. Azt szokták mondani, hogy a bénázás összerántja, de aztán fejlődik az előadás, a színészek is lazulnak, sokkal több dolgot el tudnak játszani, jót tesz neki (a darabnak – a szerk.), hogy ha még tud futni.
Könnyű volt a passiós társulattal dolgozni?
Persze, azért ott nem akármilyen gárda volt. Fekete Ernő, László Zsolt, Szabó Kimmel Tamás. Ők mind-mind szuper tehetségű emberek. Nagyon könnyű úgy jó színházat csinálni, hogy ilyen válogatott társulat van.
Többükkel a Nemzeti Színházban is együtt dolgoztak. Gyakran feljön a nemzetis időszak?
Persze, ez olyan mint egy nagy szerelem. Hiába van vége, hiába van szakítás, attól azok az emlékek még fölbuggyannak az emberből.
Még mindig egy fájó seb a távozásuk?
Még mindig, és szerintem az is lesz.
Pont egykori kollégája, Szabó Kimmel Tamás az Origónak adott interjújában beszélt arról, hogy kezd megbolondulni a politizálástól. Hogy nem azt nézik, mit hozott létre egy társaság, és mennyien járnak az előadásaikra, hanem azt, hogy ki jobb-, és ki baloldali. Önnél is betelt a pohár, meghatározta a politika a pályáját?
Azt én nem mondhatom, hogy nem dolgozhattam, mondjuk általában ugyanazoktól az emberektől kapom a munkát. De az biztos, hogy ez nagyon beleszól az életünkbe, ami rettenetes.
Az, hogy valaki jobboldali érzelmű, baloldali érzelmű, ez egy hülyeség.
Nyilván mindenkinek meg van a maga dolga, de az, hogy a színházba belefolyik, az nagyon nagy baj. Vagy jó színház van, vagy rossz színház van. Vagy tehetséges egy ember, vagy nem tehetséges egy ember.
Akkor egy színésznek nem szabad politizálnia? Magyarországon viszonylag kevés ismert ember áll ki a nyilvánosság elé a politikai nézeteivel.
Sokáig azt mondtam, hogy nem szabad odaállni. De külön kell választani, mert te azoknak az embereknek is játszol, akik jobboldali érzelműek, vagy azoknak az embereknek is játszol, akik baloldali érzelműek. És az nem jó, ha az egyik fél téged azért utál, mert ilyen vagy olyan vagy. Elvileg ennek egy olyan szakmának kéne lennie, ami középen áll, ami mindenkit kiszolgál. Ez olyan, mintha egy pincér azt mondaná neked, hogy nem adok ezt vagy azt, mert te ehhez az oldalhoz tartozol.
De mint magánember lehet véleményem, és már ott tartok én is, hogy mint magánember nem szeretnék csöndben maradni. Tehát ha olyan van, amivel nem értek egyet, akkor én is ki fogok menni az utcára.
Kiment az utóbbi hetekben?
Nem, mert nem voltam itthon, de egyébként kimentem volna. Nekem könnyű, mert minden este játszom. Nekem az az egy megóvásom van, hogy én azért nem voltam ott akármelyik oldalnál, merthogy játszottam, és tettem a dolgomat. De ez még nem mentesít az alól, hogy én is gondoljak valamit.
De azt azért mondhatjuk, könnyebb helyzetben van, elvégre kormánytól függetlenül mindig foglalkoztatott színész volt, sok munkát kapott?
Ez egy könnyebb pozíció. Nyilván az is nagyon nehéz lehet, ha valaki folyamatosan kudarcokba, falakba ütközik. Hogy az az ő saját képességei miatt van, vagy azért van, mert valamilyen izmos őt elnyomja?! Ezt azért nehéz megmondani, és csak általánosságban mondom, de sok olyan meg nem értett színész van, aki nem kap munkát, egész egyszerűen azért, mert nem igazán jó, de ő maga azt gondolja, csak nem veszik észre a tehetségét. ‘És miért az x vagy y játssza a főszerepet, amikor én vagyok olyan jó?!’ De közben nem.
De nem a rádiózás lesz a szócsöve, gondolom.
Abból a szempontból lehet a szócsövem, hogy ha nekem véleményem van, azt én itt elmondhatom, hogy ne ciánt csöpögtessek a reggeli kávéjába, hanem tegyek rá egy kis habot. Ez a különbség. Ha én a Bayerről (Bayer Zsoltról – a szerk.) beszélek, akkor összeszorul a gyomrom, és a nyálam el kezd folyni a számból, és az nem jó. És ha én nem érzem jól magam, akkor a hallgató sem érzi jól magát.
Nem politikai műsor a Morning Show, de ki lehet kerülni teljesen?
Elkerülhetetlen, mert mindenben ott van a politika, csak mi nem egy politikai irányultságú műsort szeretnénk csinálni, hanem szórakoztató műsort.
Mennyire kényelmes talaj, ha politizálásra kerül sor a műsorban?
Nekem ez egyáltalán nem okozna gondot, sőt, örülnék, ha egy kicsit indulatosabban is tudnék erről beszélni. Annak örülök, hogy egyelőre sosem volt olyan, hogy ezt ne.
Hanem hogy ha én tényleg úgy érzem, hogy egyes emberek – ezt nevezhetjük Bayernek, vagy nevezhetjük bárhogy máshogy – mit engednek meg maguknak embertársaikkal szemben, azt én kikérem magamnak.
Fordítva sincs presszió? Hogy mondjuk jól jön a ClassFM-nek ez a fajta indulat.
Ezt most nem tudom. Nem is tudok a két műsorvezetőtársam nevében nyilatkozni. Nagyjából sejtem, hogy ők milyen beállítottságúak. És most tényleg nem kamuzok, nem nagyon szoktunk erről beszélgetni, de azért az érződik, hogy valószínűleg mi a liberálisabb oldalhoz tartozunk. De errefelé sem kaptunk tolást, hogy akkor most beszéljünk erről, nincs ilyen. Tényleg az van, hogy ami a három embert érdekli bent, ha felmerül valami, akkor arról bárhogy lehet beszélni.
Most akkor van a rádió, a színház, és hamarosan kezdik forgatni a Válótársakat. Hol van ennek a vége?
Még egyelőre meg van bennem a gyerekes hév, én is nagyon kíváncsi vagyok. Nem tudom, mi lesz, hogy ha elindul a Válótársak, azt valahogy túl kell élnem, azt a 40 napot.
