Mennyire izgulsz a szombati adás miatt?
Most kivételesen ki merem mondani, hogy nagyon. Egy erős műsorral készülünk a hétvégére, nagyon várom, hogy mi lesz majd rá a reakció. Bele se merek épp gondolni, hogy a többi versenyző mellett, milyen esélyeink vannak. Remélem sikerül majd olyan produkcióval a közönség elé állni, amire büszkék leszünk a csapattal.
Szerinted mekkora esélyed van arra, hogy eljuss az Eurovíziós Dalfesztiválra?
Nem szeretek nagyon dobálózni lehetőségekkel, nem tudom mit tartogat a jövő bárki számára. Szerintem a dalunk egyik erénye az hogy tényleg egy nagyon őszinte üzenete van. Egyszerűen az, hogy a mai világban sok embernek nincsen már ideje élni a munkája mellett. Ha nem is tud ezzel mindenki személyesen azonosulni, de szerintem mindenkinek eszébe jut legalább néhány ismerős arc, aki sajnos így éli meg a mindennapjait. A jó benne az, hogy nem egy reménytelen dal, ami azon szomorkodik hogy ilyen világban élünk, hanem bátorítást ad, hogy ennek nem kell ilyennek lennie. A csapatunk is nagyon sokszínű, ami bizonyos szemszögből jellemző is a modern Magyarországra. Budapesten végtelen különféle emberrel lehet találkozni. Nem is különösen származásban, hanem akár életvitelben, gondolkodásmódban. A megjelenésünk is hordozza magával azt az üzenetet hogy ahány ember, annyi féle, és sikeresen együtt tudunk működni a különbségek ellenére, vagy akár éppen azoknak köszönhetően.
A dalon vagy az előadáson eszközöltök-e valamilyen változtatást a következő fellépésre?
Elsősorban a színpad lesz felelevenítve a következő körben. Túl sokat nem szeretnék elárulni, de pár nagyon izgalmas kelléket sikerült bevennünk az előadásba, ami szerintem segít majd jobban ecsetelni a dal üzenetét.
Honnan jött a Mushu ötlete?
A srácokkal még nyáron ismerkedtünk meg egy kávéházban. Eleinte még csak barátilag közelítettük meg egymást, hiszen mind hármunknak más felé áll a feje zeneileg. Nem tűnt egyértelműnek, hogy egymással dolgozzunk egy projekten. Ősz felé kezdtünk el összejárni, zenélgetni, és egész hamar a próbálkozásokból komolyabb próbák lettek. Én már huzamosabb ideje ‘Mushu Israel’ néven futok a magánéletemben, a születési nevem egy újrahasznosítása, (Izsák ugye a teljes nevemből kivett legegyszerűbb becézés a magyar nyelvre tekintettel.) Nem biztos hogy végleges, bár egyelőre úgy éreztük hogy a zenéinkre ez a legjellemzőbb, frappánsabb szó, amit találhattunk.
Milyen érzés, hogy a bátyáddal, Johnny K. Palmerrel dolgoztok együtt egy ekkora zenei projekten? Könnyebb a közös munka egy családtaggal?
Johnnyban fekszik minden bizalmam. A közös munka vele kellemes, bár nem is biztos, hogy munkaként jellemezném. Ő számomra mindig is egy jó testvér volt, abban segít amiben csak tud és ez szerintem csak folytatódott most, hogy közösen foglalkozunk egyféle zenei pályafutással.
A Rising Star után újra versenyszituációba kerültél, szavazatokkal és zsűri értékelésével. Milyen érzés?
Összehasonlíthatatlan a két élmény. A Rising Starban feldolgozásokat adtunk elő, nagyon sűrűn és kevesebb beleszólásunk volt az előadás kreatív oldalába. Most minden héten ugyanazt a dalt adjuk elő. Saját szerzemény, ami eleve sokat változtat és most három jó barátommal osztozom a színpadon, nem csak egyedül vetélkedek a közönség tetszéséért. A Dalban kevésbé érzek versenyhangulatot. Inkább egy kihívás arra, hogy értéket képviseljünk, színvonalasan tudjunk megjelenni az ország előtt.
Jelenleg hol élsz, hazaköltöztél Bécsből? Milyenek a magyar hétköznapok?
Budapesten vagyunk hárman egy lakásban a bátyámmal meg a szobatársammal. A magyar hétköznapokról talán pár éve élénkebben tudtam volna mesélni, mikor Győrben éltem. Manapság nagyon változatos életet vezetek, egyik napom se kifejezetten hasonlít a másikra. Talán az izgalmas szóval tudnám legjobban körülírni.
A többi versenyzővel megbeszélitek a produkciókat, adtok tanácsokat egymásnak? Szavaztok egymásra?
Nem nagyon van időnk találkozni a műsoron kívül, ha mégis összefutunk véletlenül, mind igyekszünk bátorítani egymást a sikerre. Egy ilyen versenyben szerintem az az öröm, ha mindenki a legtöbbet hozza ki magából, és a dalából és úgy mérettetjük meg magunkat. Szavazni sajnos nincs lehetőségünk, mert a kedves managerünk, Varga-Czakó Adrienn, mindig elveszi a bandától a telefonokat mielőtt színpadra lépnénk.
Közben mennyi időd jut a tanulásra, iskolára? Mit csinálsz, amikor nem énekelsz?
Én személy szerint most minden időmet a zenének szentelem. A Tony még gimibe jár, Örs pedig végzős a Zenekonziban, de nekem jelenleg nincsenek egyéb elkötelezettségeim.
