A rendszerváltás utáni első szabad parlamenti választások előtt sebtiben összeállított kiadvány számos érdekességgel szolgál a mai olvasó számára. Egyrészt olyan mára feledés homályába veszett pártok neveit olvashatjuk benne, mint például a Centrum Pártok Nemzeti Szövetsége, vagy a Baloldali Revízió Pártja, de megismerkedhetünk itt a Hazafias Választási Koalíció és a Szabadság Párt választási programjával is. A mai parlamenti pártok közül csak három szerepelt ebben a kiadványban: a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt, valamint a Szocialista Párt, melynek nevébe csak később került be a Magyar előtag.
Közhely, hogy az akkori Fidesz messze nem az már, mint a mai, de egy tény: Az elnöke és ismert politikusainak jelentős része már akkor vezette a pártot meghatározták az ideológiáját, és választási stratégiáját.
A Fidesz mai szervezeti felépítését ismerve mindenesetre a párt 90-es programjának rövidített változatában igen különösen csengenek az első sorok: „A Fiatal Demokraták Szövetsége olyan országos politikai ifjúsági szövetség, amelynek tagjait a demokrácia alapértékei kötik össze, de csoportjai és tagjai fenntartják maguknak a vélemények különbözőségéhez való jogot a szövetségen belül.“
Az Európához való kötődésünkről pedig a következőket mondták: „Magyarország európai ország volt, szerves részei voltunk a kontinens történelmének és kultúrájának. Európa továbbra is létezik, de a kelet-közép-európai országokat, így bennünket is, Jalta politikai értelemben elszakított a nyugati civilizációtól. Politikai helyzetünk ellenére minket történelmünk és kultúránk Európához köt.”
A régiónkat korábban uraló diktatúrákról a következő elítélő szavakat írja a Fidesz programja: „Régiónk történelme arra a veszélyre figyelmeztet minket, hogy a nemzeti sérelmeink, fejlődési rendellenességeink megoldására tett erőszakos és antidemokratikus kísérletek nemzetiszocialista, nacionálkommunista, soviniszta rendszerek kialakulásához vezetnek, és fordítva: a diktatórikus, totalitárius rendszerek a nemzeti elnyomás melegágyai is.”
A gazdaságpolitikáról a következőket mondják: „A lehetséges gazdasági modelleket az egyéni szabadság és a parlamentáris demokrácia érvényesülésének szempontjából vizsgáljuk. Megítélésünk szerint a parlamentáris demokrácia a tulajdonformák egyenlő jogát elismerő piacgazdaságot feltételezi. Olyan társadalmak ugyan ismertek a történelemben, melyekben a piacgazdaság és a diktatúra együttesen fordult elő, de olyanok nem, ahol a demokrácia párosult volna a centralizált gazdasággal.“
Később a demokrácia és az állam kapcsolatáról kijelentik: „A demokrácia letéteményese végső biztosítéka ugyanis nem az államhatalom, hanem a demokratikus politikai kultúrájú társadalom…Oda jutottunk, hogy halasztást nem tűrő gyorsasággal kell megszerveznünk saját magunk védelmét a hatalom társadalomellenes politikájával szemben. Valljuk, hogy a demokratikus gondolkodás és a szervezettség a leghatékonyabb eszközök a hatalom hibás, önérdekű politikájával szemben…Mindezek értelmében elutasítunk és elítélünk mindenfajta hatalom kisajátítására irányuló törekvést és gyakorlatot; a polgárok fajra, nemre, nemzetiségre, világnézetre, felekezetre, politikai meggyőződésre és életmódra tekintettel való bármely megkülönböztetését, az erre történő felhívást, vagy ebben való részvételt.”
A Fidesz 24 évvel ezelőtt fontosnak tartotta, hogy programja végén a politikai vetélytársakkal való konstruktív együttműködés fontosságára is felhívja a figyelmet:”Egyúttal párbeszédre hívjuk fel az ország valamennyi politikai szervezetét annak érdekében, hogy a békés egymás mellett létezés elismerése és egymás tolerálása adja meg a magyar politikai alaphangját.”
Régvolt. Igaz sem volt?