Hogy Kelemen Anna szerdán megjelenő könyvét miért épp sportolókkal reklámozzák többnyire, annak nyilván meg van a marketing oka – mert ők ismertek. Ha könyvében elmeséli, mi módon szexelt tudtán kívül egy olimpiai bajnokkal kamerák és a teljes tévéstáb előtt, vagy éppen, hogy kezdett ki a négy válogatott vízilabdázóval (szintén olimpiai bajnokok), és együk miként tette magáévá, miközben a többiek a tévét, a könyvespolcot nézték unottan, vagy épp cigiztek az erkélyen, az nyilván sokakat érdekel.
Kelemen Anna
Meg az is, ha elmeséli, miután csúnyán belőtte magát – mint többnyire -, miként szedett föl a Hajógyári-sziget egyik szórakozóhelyén egy másik híres sportolót, aki korábban évekig a nagyvilágot járta. Hogy tukmálta rá magát eztán, és vitte fel magához végül a srác, majd szex közben hogyan változott át “centrifugázó mosógéppé, a régi típusú, forgótárcsássá, végül fordult le róla, szinte ájultan.”
Ugyan nem vagyunk prűdek, meg ilyesmi, médiaszakmunkásként értjük mi bulvárban rejlő marketingerőt is egy-egy ilyen és hasonló termék piaci bevezetésénél, de mindamellett felmerül bennünk a kérdés: mivel a könyv üzenete korántsem az, hogy a megtévedt bárány jó útra térve elrettentésként visszatekint sötét életére, azaz semmiféle pozitívumot nem tudunk fellelni benne, a bulvár road show és címlapsztorik helyett nem kellene egy szétkokainozott, celebnek drogtartásért inkább a börtönben, vagy valamelyik elvonón figyelnie épp?
