Hétfő délután a SYMA Csarnokban az egy négyzetméterre eső olimpiai bajnokok aránya Guinness-rekord-gyanús volt. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja közgyűlésén éppen 39 olimpiai bajnok jelent meg, köztük a nemrég leköszönt köztársasági elnök, Schmitt Pál is, akit megkülönböztetett tisztelettel üdvözölt a levezető alelnök, Fábián László (öttusázó, 1988, Szöul).
Schmitt Pál hosszasan anekdotázott egykori versenyzőtársai előtt (Fotó: MTI)
A megnyitót követően Török Olivér, a MOB kommunikációs vezetője vette át a szót, aki köszöntötte a kerek évfordulóhoz érkezett olimpiai bajnokainkat: Littomericzky Máriát (úszó, 85 éves volt május 12-én, 1952, Helsinki), Keleti Ágnest (tornász, 90 éves volt tavaly ,1952, Helsinki 1 arany, 1956., Melbourne 4 arany) és Schmitt Pált (vívó, május 13.án volt 70 éves, 1968, Mexikó, 1972, München).
Természetesen a 2010.08.06.-2012.04.02.-ig a Harmadik Magyar Köztársaság 4. elnökeként tevékenykedő kétszeres olimpiai bajnok szót is kapott. Beszéde elején viccesen megjegyezte: „Könnyű kiindulópontot kaptam, mert én vagyok a legfiatalabb a köszöntöttek között. Bár én nem voltam abban a helyzetben, hogy csodálhassam Ágit, mert ő egy egész korosztállyal volt előttem, de átjártunk a tornászlányokhoz, aminek a végeredménye három gyerek és hat unoka lett.” (Felesége Makray Katalin tornász, a szerk.)
A hallgatóság jót derült, miközben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja egyre jobban bemelegedve hívta elő az anekdotákat emlékkönyvéből, ’60-ból, az olimpiai edzőtáborból, vagy ’61-ből, amikor kiderült disszidálni akart. „ A németországi Ifjúsági Világbajnokságon nem engedték felhúzni az NDK zászlaját, ezért az összes szocialista ország visszalépett. Mi elkezdtünk szervezkedni, hogy ugye nem erre készültünk ilyen lelkesen indulni akarunk és ottmaradtunk. Szerencsénkre a szervező bizottság azt mondta, jobban teszitek, ha hazamentek. Ha itt most elindultok, nektek annyi. Szerencsére utolértük a csapatot valahol Bécsben. Béla bácsi (Bay Béla mesteredző) adott nekünk egy-egy nagy pofont és ezzel többé-kevésbé el volt intézve az ügy.”
Schmitt Pál kitért a köztársasági elnöki hivatalára is néhány szó erejéig. Azt mondta: „Annyiban különböztem az összes államfő kollégámtól, hogy én olimpiai bajnok is voltam. Bármerre utaztam, ezt mindig megírták. Azzal nem akarok foglalkozni, hogy most miért nem vagyok köztársasági elnök, inkább ezt a szép pillanatot élem meg, hogy itt lehetek veletek.”
Ez utóbbi gondolat láthatóan szívből jött, hiszen Schmitt Pál is tudja: tán ez az egyetlen közeg, ahol őt mindig akként szeretik, az alapján ítélik meg, ami valójában mindig is volt.
Kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrözőként, amely címek megszerzését még a legkevésbé sem lengte körül politika.
