Mindjárt itt az év vége, milyennek értékeli 2018-at?
Szerintem egész jól sikerült az idei évem. Örültem volna, ha többet játszom a Salzburg első csapatában, de amikor lehetőséghez jutottam, akkor úgy érzem, sikerült is élni vele. A Salzburg fiókcsapatában, a másodosztályú Lieferingben az előző idényben és ősszel is alapembernek számítottam, és mondhatom, hogy jól ment a játék, hiszen gólokat szereztem, gólpasszokat adtam. Az U21-es válogatottal sajnos nem sikerült továbbjutnunk az Eb-selejtezőkön, az U19-esekkel viszont bejutottunk az elitkörbe.
Voltak emlékezetes meccsei a válogatottban és a klubjában is, ha egyetlen momentumot kéne megnevezni 2018-ból, mi ugrana be elsőként?
Hú, egyet nehéz lenne mondanom, mert szerencsére sok olyan meccs van, amire szívesen emlékezem vissza.
1:47-nél látható az első Szoboszlai gól a Salzburgban:
Ha már említette a kupában szerzett gólját: ez ért többet, vagy az, hogy az ősszel a Lieferingben 9 meccsen 6 gólt és 4 gólpasszt szerzett, és a statisztikái alapján a másodosztály legjobbjai közé tartozik?
Mindkettő fontos, a kupagól azért, mert megkaptam a lehetőséget, amire vártam, és tudtam teljesíteni, a Lieferingben mutatott forma pedig azért, mert azt mutatja meg, hogy a felnőttek között is képes vagyok huzamosabb ideig hozni azt, amit elvárnak tőlem és amit én is elvárok magamtól.
Amikor egy másodosztályú meccs után visszatér a Salzburghoz, hogy fogadják a többiek? Megy a zrika, hogy „mi van, kicsi, elsült a lábad?”, vagy elismerően hátba veregetik?
Természetesen mindig megtalálnak, és kapom a poénos beszólásokat, de jó érzés, hogy gratulálnak, ha jól ment a játék, vagy sikerült betalálni.
Nekünk úgy tűnik, 18 évesen elmondhatja magáról, hogy kinőtte az osztrák másodosztályt.
Hallottam már ezt másoktól is, de egyelőre az a fontos, hogy folyamatosan játszom, és a legjobb helyen vagyok a fejlődésem szempontjából.
Bízom bennük. Nekem egyelőre tehát csak annyi a dolgom, hogy jó meccseket játsszak, a többi az edzőn múlik, én készen állok a feladatokra.
Az édesapja által vezetett Főnix Gold utánpótlás-egyesületből vitte el a Salzburg, volt más klub is képben akkoriban? Ha igen, miért az osztrákokra esett a választás?
Egy Svájc elleni válogatott meccsen szúrtak ki a salzburgiak, mondták, hogy tetszik nekik a technikám és az, hogy jól látok a pályán. Több klub is figyelt akkoriban, végül azért a Salzburg lett a befutó, mert hosszabb távon gondolkodtunk: nem az volt a cél, hogy a lehető legnagyobb nevű klubba igazoljak, hanem azt néztük, hol van a legnagyobb esélyem top játékossá válni, és találni egy olyan csapatot, amely biztosítja a folyamatos előrelépést és játéklehetőséget.
Amikor egy magyar játékos kikerül külföldre, általában elmondja, mennyire meglepődött, hogy új csapatában mennyire mások az edzések, mint otthon. Ön gyorsan felvette a kinti tempót?
Szerencsére nem lógtam ki a sorból, gyorsan tudtam alkalmazkodni.
A másik sarkalatos pont a nyelvtudás. Tudott németül, amikor kikerült?
Nem tudtam, de most már minden gond nélkül tudok németül vagy angolul kommunikálni.
16 évesen került ki, okozott ez bármi nehézséget? Kiszakadni a megszokott környezetből, egyedül lenni a család, barátok nélkül.
Kiskorom óta arra készültem, hogy profi játékos legyek, és a legjobbakkal versenyezzek, úgyhogy nem volt bennem az, hogy haza kellene jönni, mert hiányzik az anyukám. Miután megtanultam a nyelvet, már minden zökkenőmentesen zajlott.
Miben fejlődött a legtöbbet, amióta Ausztriában játszik?
A labda elleni játékban, valamint az agresszivitásban. A Salzburgnál mindig is az volt a filozófia, hogy nem elég, ha valaki jól lát a pályán és gólokat lő, taktikailag is a legmagasabb szinten legyenek a játékosok.
Itthon elég volt az, hogy két ütemmel gyorsabban látja át a helyzeteket, mint a többiek, és emiatt belefért, hogy nem védekezik annyit?
Aztán gyorsan állítottam az agyamon, és onnantól minden rendben ment.
Év elején volt egy nyilatkozata, amire azért kaptam fel a fejem, mert ilyet ritkán hallani magyar futballistától. Nagyjából az volt a lényege, hogy mindig is úgy állt a sportághoz, hogy mindent ennek rendel alá. Kint könnyebb alárendelni mindent, mint itthon?
Azt hiszem, nem ezen múlik. Csakis attól függ, akar-e az ember igazán komolyan profi, kiemelkedő játékos lenni, vagy sem. Ha nem akarnám, akkor kint sem rendelnék alá mindent a futballnak, ez ugyanis nem a közegtől, hanem az egyéni akarattól függ. Rám itthon sem volt jellemző a lazulás, vagy, hogy gyakran eljártam volna a haverokkal, és ez Salzburgban sem változott.
A mostani U19-es válogatottat jórészt azok a játékosok alkotják, akik 2017-ben hatodik helyen zártak az U17-es Európa-bajnokságon. Ön mellett többek között Szerető Krisztofer (Stoke City), Schön Szabolcs (Ajax), Csóka Dániel (Wolverhampton) vagy Csoboth Kevin (Benfica) is külföldön játszik, ez az egyik oka a csapat sikereinek?
Biztos, hogy számít, hogy sokan játszunk külföldi klubnál, fejlődni is könnyebb és a válogatott is profitál abból, hogy tudjuk, mit követel meg a nemzetközi szint. Ez egy nagyon jó korosztály, remélem az U19-es csapattal is kijutunk az Eb-re, ezzel is jelezve, hogy a 2017-es hatodik hely nem a véletlen műve volt.
A sorsoláson alaposan belehúztak, mert Norvégia, Németország és Horvátország lesz az ellenfelük az elitkörben. És a négyesből csak egy csapat jut tovább az Eb-re.
Szép kis csoport, az biztos. Megteszünk mindent, hogy mi végezzünk a négyes élén, és akár a segítségünkre is lehet, hogy kiegyenlítettnek tűnik a csoport, ezáltal lehetnek körbeverések.
18 forduló után 14 pont a Salzburg előnye a tabellán a második Linz előtt. Hogy érzi, ha ilyen lendülettel száguld a csapat a bajnoki cím felé, akkor több esély lesz arra, hogy az első csapat edzője betegye?
Jó kérdés, nyáron majd felhívom a válasszal (nevet). Mivel idén olyan a lebonyolítás, hogy lesz rájátszás is, így a valós előnyünk csak 7 pont, így bízom benne, hogy nem kell megvárnom, amíg 14 pontra elhúzunk a másodiktól ahhoz, hogy több lehetőséget kapjak.
Senkinek nem ajándékoz pályára lépéseket, és ez rendben is van így. Ahogy korábban is említettem, késznek érzem magam a feladatra.
Az utánpótlás-válogatottakban számtalan kiélezett helyzetben szerzett már gólt. Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyire rendben legyen mentálisan az igazán éles szituációban?
Szeretem, ha nyomás van rajtam és hála Istennek jól tudom kezelni ezeket a helyzeteket. Van, akit összenyom a tét, engem viszont feldob, és egy utolsó perces szabadrúgáshoz is úgy állok oda, mintha csak egy edzőmeccsen kéne elvégeznem.
Egyszer azt nyilatkozta, az az egyik titka a szabadrúgásainak, hogy kis lábbal jobban lehet lőni. Ez bizonyított tény? Ha így van, akkor szólok a társaknak a BLSZ II-es csapatomnál, hogy engedjenek oda engem is párszor a szabadrúgásokhoz, mert nekem 41-es lábam van.
Tudományos elméleteket nem olvastam még róla, ez csak saját tapasztalat. Aztán lehet, hogy tévedek, Zlatan Ibrahimovic például 47-es lábbal is elég jól bánik a labdával. És az is esélyes, hogy a kis láb mellett nem árt némi gyakorlás is. (nevet)
Sokan szeretnék már önt a magyar felnőtt válogatottban látni, de Marco Rossi szövetségi kapitány azt nyilatkozta: „Nagyon tehetséges játékos, kiváló jobb lábbal, de némi fenntartásom van még az átmenettel kapcsolatban: hogyan megy vissza védekezni, illetve a bajnokság színvonalával is, ahol futballozik. Hogy fogadta a kapitány szavait?
A magyar válogatott számomra érzelmi kérdés. Ha a korosztályos válogatottakban számítanak rám a felnőttek helyett, akkor is a legnagyobb örömmel megyek, amikor csak hívnak. A tavalyi EL-szezon egyik elődöntős klubjának szűk keretéhez tartozom, pontveszteség nélkül nyertük meg az idei csoportunkat is, és egyre több lehetőséget kapok a csapatban. Azt hiszem, nincs szégyenkeznivalóm. Nehéz és azt hiszem, felesleges is összehasonlítani mindezt az NB I-gyel. Járom a magam útját, rengeteg jó példa (Keita, Sadio Mané, Haidara) van előttem, és hiszek benne, hogy Salzburgban sok szép siker vár még rám.
A Guardian beválasztotta tavaly a 60 legtehetségesebb fiatal közé, és a cikkben a németek világbajnok középpályásához, Toni Krooshoz hasonlították. Kell ennél nagyobb dicséret egy fiatal játékosnak?
Valóban megtisztelő volt, hogy így látják a játékom, de… Remélem, nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, hogy nem olyan szeretnék lenni, mint valaki más. Nem utánozni szeretnék másokat, hanem a magam megkezdett útját végigjárni. Rengeteget dolgoztam azért, hogy ide jussak, ahol most vagyok, nem állhatok meg itt.
Jár az egyfajta teherrel vagy felelősséggel, hogy ön a nagybetűs magyar tehetség, akitől azt várja a közvélemény, hogy befussa azt a karriert, amit sok más ígéretnek nem sikerült?
Az emberek reakciójából azt érzem, hogy magasra tették a lécet velem kapcsolatban. Ígérni viszont nem tudok, és nem is szeretnék semmit azon kívül, hogy a magam részéről mindent megteszek a céljaim elérése érdekében. Hogy ebből mi sül ki? Majd meglátjuk.
Milyen Szoboszlai Dominik civilben, amikor leveszi a futballmezt és a stoplist? Mondta, hogy igyekszik maximálisan a futballra koncentrálni, de azért csak belefér némi lazítás, ugye?
Persze. Ha itthon vagyok, sok időt töltök a barátnőmmel, de szeretek moziba járni, a barátokkal találkozni vagy éppen playstation-özni. Azért teljes leállás sosincs, most is edzek a szünetben, nem engedhetem meg magamnak, hogy ne a lehető legjobb állapotban térjek vissza tavaszra.
Elengedhette magát a karácsonyi vacsoránál vagy ilyenkor is figyelnie kell, hogy mit és mennyit eszik?
Anyu főztje a világon a legjobb, pláne karácsonykor, a szeretteim körében elfogyasztva. Úgyhogy végigettem a menüt, szenteste kicsit belefért, hogy elengedjem magam.
Mit kíván magának 2019-re?
Ezen felül remélem, megnyerjük a Salzburggal a bajnokságot, és szeretnék többet játszani a felnőtt csapatban, valamint bemutatkozni a következő idényben a Bajnokok Ligájában is. Az U19-es válogatottal pedig nagyon jó lenne kijutni az Eb-re.
