Foci
Minszk, 2018. november 29.
A székesfehérvári Armin Hodzic (j2), valamint Nyikolaj Szignyevics (b), Sztanyiszlav Dragun (b2), és Zahar Volkov (j), a fehérorosz csapat játékosai a labdarúgó Európa-liga L csoportjában játszott BATE Boriszov - Vidi FC mérkőzésen Minszkben 2018. november 29-én. BATE Boriszov - Vidi FC 2-0.
MTI/Illyés Tibor

A BATE megmutatta, mit kellett volna eltanulnunk a szovjetektől

A papírforma szerint továbbjutásról döntő meccsen verte az EL-ben a MOL Vidit a fehérorosz csapat, amely hagyományosan mumusa a magyar kluboknak. De vajon mi az, amit ők tudnak, és mi nem? És hogyan lehet mindezt méregdrága légiósok nélkül is hozni? Utánajártunk.

A szovjet futball – nem függetlenül az ország társadalmi-politikai-ideológiai hátterét gúzsba kötő szocialista államhatalomtól – lényegében a kezdetektől a kollektivizmusra épült. Mire az ötvenes-hatvanas évek fordulójára a világon mindenütt a taktikáról való rendszerszintű gondolkodás kezdte uralni a futballról szóló közbeszédet (edzők publikálták gondolataikat, a szakmai vita pezsgő, élénk és szinte kimeríthetetlen volt; az értelmiség lényegében elfoglalta a sportágat és kicsavarta azt a munkásosztály kezéből) a szovjet hátország már kialakult képpel rendelkezett arról, hogyan kell ezt a játékot helyesen játszani.

Két alapvetést tartottak szem előtt: négy, vonalban helyezkedő védő és emberfogás helyett zónavédekezés.

Mindebből tökéletesen látszik, hogy a szovjet futball fejlődése a védekezés tökéletesítéséből indult ki. Viktor Maszlov – akit a szakirodalom, elsősorban a letámadásos taktika meghonosítása miatt, a modern futball egyik atyjának tekint – pontról pontra, lépésről lépésre jutott el addig a felismerésig, hogy az ellenfél játékát megfojtani, elsorvasztani leghatékonyabban úgy lehet, ha az egész csapat egységben mozog, és a védők helyezkedésével összehangoltan cselekszik a többi csapatrész is.

Minszk, 2018. november 29.
Marko Nikolic, a Vidi FC labdarúgócsapatának vezetőedzője (k) a labdarúgó Európa-liga L csoportjában a BATE Boriszov ellen játszott mérkőzésen Minszkben 2018. november 29-én. BATE Boriszov - Vidi FC 2-0.
MTI/Illyés Tibor
Marko Nikolic, a Vidi FC labdarúgócsapatának vezetőedzője  a labdarúgó Európa-liga L csoportjában a BATE Boriszov ellen játszott mérkőzésen Minszkben 2018. 
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Egy fehérorosz edzőlegenda

Ez, a kollektivizmus és a társadalmi egyenlőség mítoszával könnyen összeköthető elgondolás lett a szovjet stílus alapja. Rengeteg futás, kiemelkedő fizikum, sok-sok párharc (elsősorban a középpályán), ehhez mérten pedig a csapatjáték előnyben részesítése az egyéniségekkel szemben. Maszlov iskolájából nőtt ki később Valerij Lobanovszkij, aki tökéletesítette a letámadást, és teljesen új alapokra helyezte a játék fejlődését azzal, hogy tudományos igényességgel közelített meg mindent, ami mérhető és fejleszthető. Az ukrán származású edző hamarosan ki is nőtte a szovjet iskola alapjait – mai napig a támadójáték egyik apostolaként emlegetjük, míg a szovjet stílus alapvetően védekezésre épül –, ám vele párhuzamosan továbbra is megmaradt a jóval konzervatívabb, hagyományos szovjet erőfutball is.

Ez utóbbi egyik központja a fehérorosz légió lett.

Eduard Malofejev alig töltötte be a negyvenet, amikor elsőként vezetett a szovjet első osztályig egy fehérorosz klubot, a Dinamo Minszket. A traktorgyártás központjaként erős kollektivista szemlélettel bíró fehérorosz térség tökéletes terepnek bizonyult a hagyomány szovjet futball erényeinek felélesztéséhez – amelyeket Malofejev egyébként is jól ismerhetett, hiszen játékosként 40-szeres válogatottságig vitte. Szerepelt az 1964-es és az 1968-as Európa-bajnokságon, illetve az angliai világbajnokságon (1966) negyedik helyen végző szovjet válogatott keretében is helyet kapott. Apropó nagy tornák: a szovjetek 1960-as Eb-címüket követően tizenkét éven át egyszer sem hiányoztak a kontinenstornák négyes döntőiből, és 1958, valamint 1970 között minden világbajnokságon bejutottak a legjobb nyolc közé.

A 76 éves Malofejev ilyenformán a szovjet futball csúcskorszakának egyik meghatározó egyénisége.

1983-ban előbb a szovjet olimpiai válogatott szövetségi edzője lett, majd egy év múlva a nagycsapat kispadjára ültették. A Szovjetunió az ő vezetésével vívta ki a mexikói vb-szereplés lehetőségét – a selejtezőkben minden idők egyik legnagyszerűbb válogatott meccsét játszva, bár vereséget szenvedve Dániában (2-4) –, ám a tornára már nem ő utazott, nem sokkal a start előtt ugyanis a szövetség lecserélte őt a Dinamo Kijevet KEK-győzelemig vezető Valerij Lobanovszkijra.

A két edző folyton riválizált egymással. Míg Lobanovszkij a maximális fordulatszámra pörgetett letámadásban és a metsző élű kontratámadásban hitt, addig Malofejev a biztos zónavédekezésre és a fizikai párharcokra helyezte a hangsúlyt. Személyiségük is éles kontrasztban állt egymással: Malofejev – mint volt játékos – elsősorban romantikus alkatként az intuícióira hallgatott, Lobanovszkij ellenben amit csak lehetett, matematikai, statisztikai és tudományos alapokra helyezett.

Nem lettek futballnagyhatalom, de minket azért biztosan vertek

A szovjet futball az ország gazdasági-katonai-politikai súlyához mérten végül sosem lett futballhatalom – vébéken mindössze egyszer (1966) jutott a legjobb négy közé -, ám a válogatott a létező legkellemetlenebb ellenfelek egyikének számított a mezőnyben. És ami ennél is érdekesebb: elsősorban azok ellen a csapatok ellen ment nagyon jól a szovjeteknek, amelyek a passzjátékra, a labdabirtoklásra és a nagy egyéniségek, a klasszisok játékára helyezték a hangsúlyt.

Minszk, 2018. november 29.
Dzmitrij Baha, a fehérorosz csapat játékosa és a székesfehérvári Anel Hadzic (középen, b-j) a labdarúgó Európa-liga L csoportjában játszott BATE Boriszov - Vidi FC mérkőzésen Minszkben 2018. november 29-én.
MTI/Illyés Tibor
Dzmitrij Baha, a fehérorosz csapat játékosa és a székesfehérvári Anel Hadzic (középen, b-j) a labdarúgó Európa-liga L csoportjában játszott BATE Boriszov – Vidi FC mérkőzésen Minszkben 2018. november 29-én.
Fotó: MTI/Illyés Tibor

A MOL Vidi alapvetően két futballfilozófiai alapra építkezik (még, ha kissé megerőszakolt is ez az elgondolás):

  • földrajzi, kulturális elhelyezkedése alapvetően a magyar futballban helyezi el a klubot,
  • játékosai jelentékeny része azonban a délszláv (ex-jugoszláv) piacról érkezett.

A szovjet válogatott örökmérlege két ellenféllel szemben a legmeggyőzőbb: a magyar, illetve a jugoszláv nemzeti csapat ellenében.

A magyar válogatott 21 mérkőzésen mindössze négy győzelmet aratott a Szovjetunió felett, míg a jugoszlávok tizennégy nekifutásból egy sikerig jutottak. Még elborzasztóbb a mérleg a tétmeccseket vizsgálva – mind a magyar, mind a jugoszláv válogatott sorsdöntő meccseken szenvedett fájó vereségeket a szovjetektől:

    • 1960, Eb-döntő: Szovjetunió-Jugoszlávia 2-1, hosszabbítás után
    • 1962, vb-csoportmeccs: Szovjetunió-Jugoszlávia 2-0 (a csoportelsők így a szovjetek lettek, és a nyolc között elkerülték az NSZK-t – igaz, ők végül kikaptak Chilétől, míg a jugoszlávok bejutottak az elődöntőbe)
    • 1972, Eb-negyeddöntő: Jugoszlávia-Szovjetunió 0-0, 0-3
    • 1958-59, Eb-nyolcaddöntő: Szovjetunió-Magyarország 3-1, 1-0
    • 1966, vb-negyeddöntő: Magyarország-Szovjetunió 1-2
    • 1968, Eb-negyeddöntő: Magyarország-Szovjetunió 2-0, 0-3
    • 1972, Eb-elődöntő: Magyarország-Szovjetunió 0-1
    • 1986, vb-csoportmeccs: Szovjetunió-Magyarország 6-0

Mindezt kibővítve, modern köntösbe bújtatva már látszik: se nem meglepő, se nem újkeletű, hogy a magyar csapatok nehezen tudnak mit kezdeni a szovjet-típusú stílussal – ez már akkor is így volt, amikor a magyar futball még jóval nagyobb játékerőt képviselt a jelenleginél. A magyar válogatott Fehéroroszország elleni mérlege is árulkodó – még soha nem vertük őket, két döntetlen és egy vereség van a serpenyőkben –, ráadásul 2002-ben egy debreceni barátságos meccsen szó szerint belefutottunk a késbe ellenük: 5-2-re nyertek. Csak úgy mellékesen, a szövetségi kapitányukat akkor épp Eduard Malofejevnek hívták.

A klubcsapatok esetében sem sokkal fényesebb a helyzet. A BATE eddig négy párharcot vívott magyar csapatok ellen, és mindegyikből jobban jött ki: a Debrecen ellen négy meccsen 2 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség a mérlegük, a Videoton ellen 2015/2016-ban szűken ugyan, de mégiscsak továbbjutottak BL-selejtezőn (1-1, 1-0), idén pedig oda-vissza 2-0-al intézték el a fehérváriakat az Európa Liga csoportkörében. És ki ne emlékezne arra, amikor a Ferencváros az UEFA-kupa előselejtezőjében bukott el az MTZ-Ripo Minszk ellenében (0-2, 2-1)?

Jó, de hogyan csinálja a BATE?

A stiláris szembenállás (magyaros technika vs. szovjet típusú, darálós csapatjáték) mellett érdemes a BATE helyzetét kicsit külön is vizsgálni, lévén a bariszavi klub gazdálkodása és filozófiája lényegében szöges ellentéte az itthoni állapotoknak.

Először is: a BATE nem vásárol őrült pénzekért. A klub legdrágább igazolása mindössze 1 millió euróba került (a csütörtöki meccsen gólt szerző, montenegrói Mirko Ivanicsért tettek le ennyi pénzt a szerb Vojvodinának) – a Vidi ennek csak idén két és félszeresét perkálta le Armin Hodzic-ért. Az is megér egy misét, hogy míg a Vidi történetének tíz legdrágább igazolása átlagban 770 ezer eurójába került a klubnak, addig ugyanez a szám a BATE-nél – ne feledjük, lényegében rendszeres csoportkörös résztvevőről beszélünk, amely már a tavaszt is megérte párszor – 369 ezer.

Fehéroroszországban gyorsan felismerték, hogy aki csak a pénzért érkezik az országba, abból hosszú távon nem tudnak értékelhető teljesítményt kicsikarni, vagy ha mégis, az első adandó alkalommal eligazol, ha teheti, ezzel lehetetlenné téve a középtávú, tudatos építkezést. A transzferpiacra kimenni mindig lutri (ha valakinek minden második igazolása bejön, az már őrülten eredményes), lottózásra pedig nem lehet állandó csoportkörös csapatot felépíteni.

Minszk, 2018. november 29.
Kovácsik Ádám, Juhász Roland, Huszti Szabolcs, Armin Hodzic, Anel Hadzic és Marko Scepovic (b-j) a Vidi FC labdarúgócsapatának játékosai, miután 2-0-ra kikaptak a labdarúgó Európa-liga L csoportjában BATE Boriszov ellen játszott mérkőzésen Minszkben 2018. november 29-én.
MTI/Illyés Tibor
Kovácsik Ádám, Juhász Roland, Huszti Szabolcs, Armin Hodzic, Anel Hadzic és Marko Scepovic (b-j) a Vidi FC labdarúgócsapatának játékosai, miután 2-0-ra kikaptak a labdarúgó Európa-liga L csoportjában BATE Boriszov ellen játszott mérkőzésen Minszkben 2018. november 29-én.
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Másodszor: a BATE kifejezetten és tudatosan saját magának nevel. A klub idén szeptemberben elhunyt tulajdonosa (és újra-alapítója), Anatolij Anatoljevics Kapszkij gyakran hangoztatott alapvetése volt, hogy a keret felét minden évben saját nevelésű, a klub akadémiai rendszeréből kikerülő játékosoknak kell alkotniuk. A csapat ennek megfelelően folyamatosan tervezett a kinevelt játékosokkal, akik tudták: ha elég jók, akkor a nagycsapat biztosan számítani fog rájuk.

Mivel a BATE tudatosan épített klubmodellt, Kapszkij szinte soha nem kapkodott. Lévén, hogy a stiláris alapvetések egyértelműek voltak (a BATE akadémiája ma is futószalagon „gyártja” a klasszikus szovjet futball „termékeit”) a bariszavi edzőknek nem kellett azzal vesződniük, hogy fejlesszék, vagy aprólékos munkával hosszan beszoktassák a csapatba a feltörekvő fiatal játékosokat – azok tökéletesen passzoltak a kialakult szisztémába. A 2007 és 2013 között a BATE-nál edzősködő Viktor Goncsarenko személyében ráadásul a fehéroroszoknak volt egy elképesztően tehetséges és igyekvő vezetőedzője is, aki tökéletesen alkalmazta a játékosok erényeit a meccstaktika kialakításakor (vele verték például a későbbi BL-győztes Bayern Münchent a sorozat csoportkörében 3-1-re, de ikszeltek a Juventusszal kétszer, és csak idegenbeli gólokkal estek ki az EL-ből tavasszal a PSG ellen).

Kapszkij volt a tökéletes kelet-európai tulajdonos. Nem érdekelték az öltöző belügyei, nem foglalkozott személyi kérdésekkel, vagy taktikával: neki egyedül az volt a fontos, hogy a BATE a kialakított mintázat mentén fejlődjön, évről-évre. A financiális hátteret biztosította (új stadion, infrastrukturális fejlesztések az akadémián, megfelelő fizetések), ezen felül viszont nem fogalmazott meg állandó elvárásokat eredményfronton – ha a BATE egyik évben nem jutott fel a főtáblára, nem történt semmi, nem kezdett el külföldi edzők, külföldi stílusok, új struktúrák után kapkodni.

A BATE nem évről-évre kezd valami újba, hanem futballfilozófiai alapokra épített stratégiát hajtott végre.

Ennek eredménye, hogy a csapat 2006 óta folyamatosan bajnok Fehéroroszországban (ennél hosszabb sorozata senkinek nincs az európai futballban), mindezt ráadásul úgy, hogy csak 1998 óta szerepel ismételten az első osztályban. És ha már Vidi: a BATE ugyan jóval fiatalabb, mint a fehérvári klub (1973-ban alapították), ám hasonló gyári csapatként indult, még a szovjet Bariszavi Auto és Traktor Elektronikai vállalat klubjaként. A kilencvenes években a csapat a gyár privatizációja és ingatag financiális helyzete miatt a Videotonhoz hasonló nehéz, névváltoztatásokkal is súlyosbított (FC Berezina, FC Aftomobiliszty, FC Iszkra, FC Fomalaut) időket élt meg, amelyeknek végül Kapszkij tulajdonosi szerepvállalása vetett véget.

A tulajdonos egész életében nagyon komoly egészségügyi problémákkal küzdött – már kisgyermekként kis híján meghalt tüdőgyulladásban, aztán a húszas éveiben rákkal diagnosztizálták, de akadt szívműtétje is, ami után három hónapig kómában volt -, és idén szeptemberben végül fiatalon, 52 éves korában elhunyt.

Hatása a BATE sikereire felbecsülhetetlen: egy nyugati értelemben is példás módon megszervezett, hatékonyan működő klubmodellt épített fel, amely financiális és szakmai értelemben is önfenntartó tudott maradni, több mint két évtizeden keresztül. Mindezt ráadásul úgy, hogy eközben megtartotta a klub karakterét, hazai, sőt, saját nevelésű játékosokra építette identitását, és eközben jóval nagyobb büdzséből dolgozó klubokkal vette fel a versenyt a nemzetközi színtéren – sikerrel.

Esélye sem volt a MOL Vidinek Bariszavban

Akárcsak Budapesten, hazai pályán is sikerrel erőltette rá akaratát a Vidire a BATE. A fehéroroszok fiatal edzője, Alekszej Baga a meccs első pillanatától kezdve győzelemre játszott, és a szovjet futball leginnovatívabb hagyományaihoz illeszkedő letámadást vezényelt: a hazaiak már nagyon mélyen az ellenfél térfelén letámadták a Vidi játékosait, akiknek esélye sem volt épkézláb labdakihozatalokat végrehajtani. A fehérorosz játékosok folyamatosan erőszakolták ki a nekik kedvező párharcokat a pálya középső harmadában, amelyek legrosszabb esetben is pontrúgásokat értek a javukra – ezek egyikét használták ki az első félidő közepéhez érkezve.

0-1 után sem egyenesedett ki a Vidi játéka, és bár a fehéroroszok visszább húzódtak a saját térfelükre (újabb szovjet stíluselemet felmelegítve ezzel), a fehérváriak játékának kilátástalanságát jól mutatja, hogy legjobb játékosukhoz, Georgij Milanovhoz mindössze hatszor jutott el a labda az első félidőben.

A MOL Vidi kényszerpályára került, ismét labdát kellett birtokolnia, irányítania a játék tempóját és irányát – az az, amire a csapat – egyelőre – a nemzetközi porondon még biztosan nem képes. Ráadásul az ilyenkor magasra tolt védővonal Juhász sebessége és Vinícius játékolvasási képessége miatt feltűnően sebezhető lesz, arról nem is beszélve, hogy Lazovics távozása óta nincs olyan játékosa a Vidinek a középső harmadban, aki képes lenne fazont szabni a csapat támadásépítéseinek.

BATE Boriszov – Vidi 2-0 (1-0)
Boriszov, Boriszov Aréna, 5000 néző
Játékvezető: Carlos del Cerro (spanyol)
BATE: Scsarbicki – Riosz, Volkov, Filipenko (Poljakov 46.), A. Filipovics – Baga, Dragun, Ivanics – A. Hleb (Szkavish 64.), Szignjevics, Sztaszevics.
Vidi: Kovácsik – Fiola, Juhász, Vinícius, Stopira – Nego (Kovács 67.), A. Hadzic, Pátkai (Hodzic 64.), Milanov – Huszti (Nikolov 74.), M. Scsepovics.
gól: Szignjevics 23., Ivanics 85.
sárga lap: Filipenko 39., Hleb 49., Szignjevics 65. ill. Vinícius 76.

Az L csoport állása:

1. (és továbbjutott) Chelsea 15 pont,
2. BATE Boriszov 6,
3. Vidi FC 6,
4. PAOK 3.

Kiemelt kép:Illyés Tibor / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A picture taken on June 8, 2018 shows an unidentified directors of the Russia Today (RT) TV company at in their apparatus room in Moscow. (Photo by Yuri KADOBNOV / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.