A tapasztalat azt mutatja, ha valaki 23-24 éves koráig nem hagy nyomot az NB I-ben, abból már nemigen lesz élvonalbeli futballista. Erre ön masszívan rácáfolt.
Ha a Balmazzal tavaly nem jutunk fel, meglehet, nem lennék most NB I-es játékos.
Hogy lehet ez? Magyarországon az alacsonyabb osztályú bajnokságokba csak leküldik, de ott nem követik a tehetségeket?
Ezt nem az én tisztem megítélni, de tény, számos olyan játékos lehet, aki mindig is az NB II-ben játszott, de képes lett volna magasabb szinten is futballozni. De ha soha nem kapja meg a lehetőséget, ez elég nehezen derülhet ki. Sok szerencse kell, mert olyan a kiválasztási rendszer, hogy nem feltétlenül tud minden tehetséges játékos az első osztályig eljutni.
Milyen az a kiválasztási rendszer, amelyben a DVSC, a nevelőklubja az előző fordulóban a maga kárán tapasztalja meg, hogy saját neveltje, akire soha nem tartott igényt, 81 passzból képes 72-szer jó helyre továbbítani a labdát, ez ugye 89 százalék, a középpályán pedig válogatott szintű, 306-os összesített InStat indexet mutat fel?
Nem szoktam visszafelé mutogatni. Hálával gondolok a debreceni éveimre, tudom és sose felejtem el, honnan indultam. Biztos vagyok benne, ha az NBII-es statisztikákat vizsgálnánk, találhatnánk kiugró számokat.
Miért, ott nem nézik?
Nem tudom, az NB II-ben is elérhető az InStat statisztika, de hogy melyik edző, hogyan támaszkodik rá, az már saját szakmai döntése. Amúgy megdöbbentett.
Mivel?
Azzal, hogy milyen kevésen múlt, hogy miként alakul a pályafutásom. Bele se gondoltam abba, hogy mivel már elértem azt a kort, ahonnan ritkán van felfelé, csak egy hajszálon múlhatott a karrierem.
Hátszéllel könnyebb nagyot ugrani
Miért nem derült ki korábban, hogy jobb az átlagnál?
Nem tudom miért alakult így. Talán rólam senki sem jelentette ki egyértelműen, hogy belőle akarunk futballistát csinálni.
Ezek szerint, ha valakiből NB I-es futballistát akarnak csinálni, az játszatják és abból nagy eséllyel az is lesz? Sigér Dávidból nem akartak, vagy nem lehetett?
Vagy valóban nem tartottam még azon a szinten. Lehet, ha én is korábban kapom meg a lehetőséget, hamarabb élni tudok vele.
Későn érő típus?
Na, ez biztos. Ebben nem vitatkozom. Hogy idáig eljutottam, annak is köszönhető, csak az elmúlt években jöttem rá, mennyire fontos, hogy mentálisan és minden téren folyamatosan fejlesszem magam. Ez hozta magával az egyre kiegyensúlyozottabb teljesítményt.
Miért nem figyelt erre korábban?
Amikor ifistaként nincs az ember mellett olyan, aki fogja a kezét, akkor a buli, a csajok mellett vagy ráébredsz idővel magadtól, mi kell a sikerhez, vagy elkallódsz.
Nem éppen Böde-alkat. Vékonyka gyerek volt?
Nagyon.
Ez is közrejátszott a lassú érési folyamathoz, ahhoz, hogy nem mozgatta meg az edzői fantáziát?
Majdnem abbahagytam a futballt. Akadt edzőm, aki egy évig nem vitt el egyetlen mérkőzésre sem.
Hány éves volt ekkor?
Tizennégy.
Mivel indokolta a tréner a mellőzést?
Ügyeske, meg lelkes, sokat fut, de kicsi. Elnyomják. Lássuk be, volt némi igazsága.
Most sem óriás, mégis elég jó százalékkal nyeri a párharcokat.
Csapattársaim zöme, aki fejlettebb volt nálam, akiket akkoriban favorizáltak, már nincs is a futballban. Akkori edzőim ifibajnokságot akartak nyerni, ahhoz pedig ők kellettek.
Ki volt az első, akinek megmozgatta a fantáziáját?
Mivel nem kaptam lehetőséget, Téglásra mentem focizni. Egerben egy tornán Német János, a budapesti RKSK utánpótlásedzője hívott, vegyek részt a csapatával egy budapesti és egy csehországi tornán. Az ott szerzett élmények hatására és a tőle kapott elismerésen, bátorításon felbuzdulva tértem vissza Debrecenbe az U17-be, ahol pont Sándor Csaba irányította a csapatot. Ő a másik, aki utánpótlásban szívet adott.
Hasonló méret, hasonló fizimiska.
Igen, ő is alacsony, vékony, rakkolós játékos volt. Nyilván jobban megértette a helyzetemet. Az első edzések egyikén megkérdezte, hol szeretek játszani. Belső középpályásként, de kicsi vagyok, alacsony – válaszoltam. Azt válaszolta: jó, jó, de ne írd le magad előre, sok mindent lehet kompenzálni a pályán akarattal, kellő agresszivitással. Ugyan többnyire a szélen játszottam, de legalább megadta a lehetőséget és nagyon megszeretett.
Bódi Ádámmal együtt járta a ranglétrát. Ő sem óriás, ellenben közel kétszáz NB I-es meccs van a lábában, egyszeres felnőtt válogatott. Sigér Dávid negyvenegy NB I-es meccsel szerénykedik. Hol vált el az útjuk?
A DVSC U17-ben és U19-ben is meghatározó játékosnak éreztem magam. A DVSC-nek jól kiépített rendszere volt, az NBI-es kerettől az NB III-ig tudtak játéklehetőséget biztosítani, kinek, kinek a megítélt szintje szerint. Rajtam is gondolkoztak, hova tegyenek. Létavértesre, NB III-ba kerültem, a csapatból csak Ádámot vitték az NBII-es DEAC-hoz.
Ez fájó pont?
Az volt. De már feldolgoztam. Tán épp ezért sokkal jobban értékelem a mostani éveimet. A Ferencvárosban futballozom, ennél több Magyarországon nem lehetséges. Amit elértem, annak minden percéért kőkeményen megdolgoztam. Soha fel sem vetődött bennem, hogy szerencsém van, ezért nem is kételkedem magamban.
Nagy ugrás a kieső Balmazújváros után a Fradi. Hogyan került a legnépszerűbb magyar klubhoz?
A menedzseremnek, Dr. Horváth Zsoltnak jelentős része volt ebben. Ősszel jól ment a játék a Balmazban. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy kellene egy menedzser. De azt mondtam magamban, hogy néz az ki, hogy én udvarolgatom körül valamelyiket. Erre milyen az élet, pár héttel később bejelentkezett Zsolt – aki sajnálatos módon pont Debrecenben fejezte be idő előtt a futballt –, hogy üljünk le beszélgetni, mert lát bennem fantáziát.
Több éves felnőtt karrierrel a háta mögött nem volt még menedzsere?
Elvből sem. Régebben, még tizenkilenc évesen a DVSC-ben volt egy próbálkozás. Név nélkül mesélem. Az illető a szüleimtől kért 100-150 ezer forintot, mondván egyengeti a pályafutásomat, aztán amikor az NB II-es DEAC helyett az NB III-ba vittek, hívtam, hogy segítsen. Annyit mondott, akkor az lenne a feladat, hogy előbb kerüljek vissza az NB II-be, utána majd megbeszéljük a folytatást.
Az edzői, vezetői bizalom mellett ezek szerint elengedhetetlen egy jó menedzser a tehetség kibontakoztatáshoz?
Ártani nem árt, az biztos. Ha jó az a menedzser. Zsoltban az tetszett, hogy ambiciózus. Nemcsak a befutott labdarúgókat kereste, hanem meglátott engem, aki senki voltam még a Balmaz csapatkapitányaként is.
Mi olyat látott, amit más nem?
Nyilván nem azt, ahogy a bokámon táncoltatom a labdát, és fantasztikus cselezek. Nem vagyok ez a típus. A hozzáállásomat, a megalkuvást nem tűrő játékomat dicsérte.
Miben átlag feletti?
A győzelembe vetett hitemben.
Ez bizonyos szint fölött elengedhetetlen, s egyben kevés is.
Akkor legyen a taktikai fegyelmezettség, a játékszituációk gyors felismerése és a csapattársaim segítése.
Mit jut eszébe a tavalyi évadjáról?
Rúgtam négy gólt.
Egyéb statisztikái nem érdeklik?
Fontosak a mérések, ezért általában megnézem, hány passzom volt egy meccsen, abból mennyi ment jó helyre, mennyi volt a labdatartó, mennyi a konstruktív.
A posztonkénti rangsor érdekli?
Ilyen mélyen nem megyek bele.
Nem töltené el büszkeséggel, ha azt hallaná, hogy a 2017/18-as bajnokságban Sigér Dávid az összes posztjára jellemző mutatóban a top10-ben, még inkább a top6-ban, top3-ban volt?
Nem feltétlenül ettől fejlődöm. Inkább attól, hogy minden egyes mérkőzésemet visszanézem. Ráadásul nem másfél óra alatt, hanem megállítgatva, ha kell, többször is visszajátszva a fontos szituációkat. Büszkébb lennék arra, ha ennek is köszönhetően év végén bajnoki és kupagyőzelmet ünnepelhetnék a Fradival.
Mit figyel ilyenkor?
Első szempont, hogyan helyezkedtem. Adott pillanatban jókor voltam jó helyen? Ellenőriztem, mi van mögöttem? Huszonnyolc éves leszek, de a Fradiban kezdtem el igazán elsajátítani, mennyire fontos a pályán való állandó tájékozódás akkor is, amikor nincs nálad a labda. Ez segít abban, hogy a legjobb döntést hozzam, amikor passz szituációknál döntenem kell.
Mi a további cél?
A Fradira koncentrálok. Ki akarom nőni magam alapembernek. Aztán szeretnék a csapattal nemzetközi szintre lépni. Ebben a bajnoki évben sokat fejlődhetek, így jövő nyáron egy erősebb Sigér Dávid és egy erősebb Fradi tudja megmutatni, mire képes nemzetközi szinten.
Bizalom nélkül még a felnőtt játékos is féllábú
Annak milyen jelentőséget tulajdonít, hogy míg a magyar edzők korábban nem láttak nagy lehetőséget a játékában, és ha a Balmaz nem jut fel, meglehet még mindig NBII-es lenne, idén már a második külföldi edző is úgy látja, helye van a Fradi kezdőben?
Az, hogy két olyan külföldi nagynevű edző is pályára küldött, aki sokat látott a futballban, komoly játékos- és edzői múlt van mögötte, növeli az önbizalmamat. De mivel ez csak pár hónapos tapasztalat, azt mindenképp szeretném elmondani: hálával tartozom mindazoknak, akik egyengették az utamat, kiváltképp Feczkó Tamásnak, aki az első pillanattól, amikor még tök utolsók voltunk az NBII-ben, látott bennem potenciált. Először ő mondott nekem olyanokat, amik mentálisan építettek. Nála kezdtem elhinni, hogy képes vagyok többre is.
Mennyit tesz hozzá a játékos teljesítményéhez az edzői hit, bizalom?
Rengeteget. El sem tudom mondani, mennyit. Nyilván függ a játékostól is, de legalább ötven százalékot. Ha nincs bizalom, akkor pedig ennyit elvesz a teljesítményből.
Az edző részéről miben nyilvánul meg mindez?
Nagyon nem mindegy, mit lát meg, minek ad hangot: hú, most egy rossz passzt adtam, vagy ugyanebben a szituációban azt mondja, semmi gond, de legközelebb így és így csináld. Az edzői reakciótól függően sok minden megfordul a játékos fejében meccs, de edzés közben is. Ha érzi a bizalmat, a támogatást, akkor tud előjönni a valós tudása. Ilyenkor hamarabb meg mer lépni és old meg jól olyan szituációkat is, melyeket ellenkező esetben egy biztos, alibi passzal tud le, vagy akár kapitálisat hibázik.
Szerhij Rebrov irányából érzi a bizalmat?
Minden áldott nap.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
