Tudjuk le gyorsan a kötelező köröket: az első, BATE elleni hazai csoportmeccs (0-2) kisebb csalódása után a Vidi látványosan vágott vissza a kritikusoknak, és a londoni 1-0-al bebizonyította, bőven helye van az Európa Liga 48 csapatos főtábláján. Marko Nikolics csapata okos taktikával, fegyelmezett játékkal állta a sarat a Stamford Bridge-en, sőt, még az ellenfél nagy hírű edzője, az olasz Maurizio Sarri is elismerte, okozott neki meglepetéseket a magyar bajnok.
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Ezzel együtt nem szabad elhallgatni, hogy a Chelsea kötelező házi feladatként kezelte a meccset: néhány kivételtől (Kepa, Willian, Kovacic) eltekintve Sarri mester a fakót zavarta fel a Vidi ellen, és mintha az is kifejezett cél lett volna, hogy lehetőleg minél kevesebbet adjon ki magából a csapat. Hosszú még a szezon, és a Chelsea-nek nagy céljai vannak, nem is feltétlenül abban az EL-ben, amit a klub környékén a legtöbben a hátuk közepére sem kívánnak.
- Hogy langyos volt a szurkolás – lényegében végig az 1400 fős magyar szektor hangját lehetett hallani a közvetítésben -,
- hogy a magyar újságírók nem kaptak szót a Chelsea szerdai sajtótájékoztatóján,
- hogy az angolok sztárjai a meccs után nem voltak hajlandóak megállni a vegyes zónában
– mind-mind arra utaló jelek, hogy a Chelsea-nél ez a meccs nem igazán emelte meg a pulzusokat. Ez persze semmit nem von le a magyar bajnok érdemeiből, viszont a meccs kontextusához igenis hozzátartozik, elhallgatni tehát komoly újságírói mulasztás volna.
A BATE elleni hazai meccshez képest feltűnő változást hozott, hogy a Vidi 4-3-2-1-es felállása a labda ellen kifejezetten jól mutatott, és különösen arra tűnt kifejezetten alkalmasnak, hogy a szélek felé szorítsa a Chelsea támadásvezetéseit. Ez utóbbiban – tehát az angolok pálya közepén mutatott passzivitásában – annak is volt persze némi szerepe, hogy a brazil-olasz karmester, Jorginho ezúttal kimaradt a csapatból, miközben a helyén játszó Fabregas feltűnően lezser, felelőtlen, gyenge teljesítményt villantott. A Chelsea-ben a PAOK elleni csoportmeccsen egyébként még Kanté, Rüdiger és Alonso is kezdett az alapemberek közül, tegnap viszont már egyikük sem került pályára – ami meg is látszott a csapat játékának hatékonyságán.
A Vidi védekezésének keménységére jellemző, hogy a PAOK-kal ellentétben ők elkerülték a korai gólt (mielőtt valaki legyintene a görögökre: idegenben 4-1-re intézték el a BATE-t ebben a körben, a bajnokságban pedig öt meccs után százszázalékos mérleggel vezetik a tabellát), ráadásul hattal több eladott labdára is kényszerítették a Chelsea-t a 90 perc alatt. Nikolics csapata annyira jól védte le a pálya közepét, hogy az angoloknak sokkal több beadással kellett kísérletezniük, mint két hete Szalonikiben (38-21), ráadásul a fehérvári védelem jóval hatékonyabban is tisztázott ezek után, mint a PAOK bekkjei (31-14).
Amiben viszont nem tudta állni a sarat a Fiola-Vinícius-Juhász-Stopira tengely, az az egy-egy elleni játék: a Chelsea játékosai 29 sikeres cselt mutattak be tegnap este, ami pont egy tucattal több, mint amennyire Görögországban szükségük volt. Látványos tanulsága a meccsnek, hogy egy magyar csapatnak bizonyos nemzetközi szint felett már nem kedvez, ha egyéni párharcokra bontja le a játékot, nem véletlen, hogy a Vidi is az egész mérkőzésen területet védett az angolokkal szemben. Így a Ludogorec ellen még durván magas szabálytalanságszám – mindkét meccsen jóval 20 felett – is csak 15 -öt mutatott kilencven perc után.
Mivel a fehérváriak – hellyel-közzel – sikeresen szorították a pálya szélére a Chelsea-t (Kovacic például nagyon kevés sót evett meg Negóval szemben), mindkét oldalon nagyon sokat kellett felfutnia a két szélsőhátvédnek – ami viszont kontrákkal szemben tette sebezhetővé Sarri csapatát, főleg, hogy Fabregas jó szokásához híven ezúttal sem volt hajlandó védekező feladatokat ellátni a pálya közepén. Az első félóra komoly angol rohamai után erre a Vidi is gyorsan rájött, és elsősorban a brazil-olasz Emerson Palmieri oldalán gyorsan át is tudott menni támadásba: ebből születtek a francia Loic Nego komoly helyzetei, amelyek viszont sajnos kimaradtak.
A túloldalon Morata jelentette a legnagyobb veszélyt Tujvel kapujára, igaz, a botrányos formában lévő spanyol csatár többnyire képtelen volt eltalálni az érvényes gólszerzési felületet. Formájára jellemző, hogy a társak egy idő után már kifejezetten vele szerettek volna gólt lövetni, sőt, a meccs után Sarri külön kitért rá, mondván, a hosszú böjt után szerzett gólja visszahozhat valamennyit elveszett önbizalmából. Morata 70. percben szerzett gólja egyébként az idei EL-sorozatban leadott tizennegyedik(!) lövéséből született meg – sokatmondó adalék, hogy ezek közül mindössze kettő találta el a kaput.
A BATE ellen nagyon nem jött be, hogy a Vidinek birtokolni kellett a labdát, és pozíciós játékkal megpróbálni feltörni a fehéroroszok védelmét, tegnap este viszont szinte végig a komfortzónájában játszott a fehérvári csapat. Nikolics focija nagyjából erre épül:
Utólag érdemes lehet elgondolkodni azon, miért a lassabb, de talán védekezésben biztosabb Huszti kezdett a kontrákhoz használhatóbbnak tűnő Kovács helyett, főleg, mivel utóbbinak a meccs hajrájában óriási helyzete volt az egyenlítéshez is. Nikolics viszont ettől eltekintve remekül meccselt, látszott, hogy a csapatának ezen a szinten is stabil alapjátéka van, és ha ez párosul néhány kifejezetten kiváló egyéni teljesítménnyel (tegnap Nego lógott ki felfelé egyértelműen) akkor a Vidi akár még meg is tudja nehezíteni a nagy mellénnyel alibiző topcsapatok dolgát.
Egy utolsó tanulság a végére: a meccs utáni nyilatkozatok tökéletesen megmutatták, hogyan érdemes felkészülni egy magyar csapatnak a nemzetközi tétmeccsekre. Juhász, Nego és Huszti is kifejezetten csalódott volt a vereség miatt, egyikük sem kezdett relativizálni, hőskölteményt rittyenteni a tisztes helytállásból.
Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI
