Az AEK Athént 1924-ben bevándorlók alapították, két évvel azt követően, hogy lezárult a görög-török háború, amely során a két ország lakosságcserében állapodott meg, méghozzá vallási alapon: a muszlimok Törökországba, az ortodox hívők Görögországba kerültek. Az athéni klub nevében a K -betű Konstantinápolyra, azaz Isztambulra utal, a címer fekete-sárga színösszetétele és az abban látható bizánci sas pedig az elvesztett anyaföldre.
Az AEK hamar az egyik legnépszerűbb klub lett Görögországban, 1931-ben már Görög Kupát nyert a csapat, 1939-ben pedig duplázott, a kupagyőzelem mellett a bajnoki arany is összejött.
Ami közelmúltat illeti, az 1994-es bajnoki aranyat követően 24 évet kellett várnia az AEK-drukkereknek arra, hogy ismét az első helyen végezzen a csapat a bajnokságban. Közben pár kupagyőzelem összejött, ám hiába fordultak meg olyan játékosok az athéniaknál, mint például Rivaldo, a görög szuperligában csak nem akart összejönni a lépés. Közben az AEK szép lassan kritikus anyagi helyzetbe került, edzők jöttek-mentek, egy szurkolói balhé miatt még három pontot is levontak tőlük 2013 tavaszán, a 2012-13-as idény végén pedig kizúgtak az élvonalból, a klub története során először.
A vezetőség úgy döntött, hogy az alapokról építenek fel mindent, így a harmadosztályban kezdtek, ahonnan egyből feljutottak, majd megnyerték a másodosztályú bajnokságot. Két évbe telt, de visszajutottak a legjobbak közé.
A rá következő szezonban kupát nyertek és a negyedik helyen végeztek, majd a következő szezonban már a másodikak lettek az európai kupainduló helyekről döntő rájátszásban. A Bajnokok Ligája-selejtezőbene találták magukat, ahol ugyan kikaptak a Saint-Étienne-től, viszont kiejtették a Brugge-t az EL-selejtező playoffjában, a csoportkörben pedig veretlenül jutottak tovább (egy győzelem, öt döntetlent, két 0-0 az AC Milan ellen), és a legjobb 32 között sem kaptak ki, de a Dinamo Kijev jutott tovább idegenben lőtt gólokkal.
Hiába azonban a remek eredmény, a klub és a vezetőedző, a spanyol Manolo Jiménez a sikeres 15 hónap ellenére szakított egymással. Itt egyébként el is jutottunk egy érdekességhez: valahogy az athéniaknál nem húzzák sokáig a vezetőedzők. A csapatot összesen négyszer irányító Dusan Bajevic 2010 szeptemberi távozása óta összesen 14 edzőváltás volt (beleértve a beugrókat is), ami mindennek a jele, csak az állandóságnak nem.
Most épp Marinosz Ouzounidisz, korábbi görög válogatott védő a vezetőedző. Ő a pénzügyi gondokkal küzdő Panathinaikosztól érkezett és eddig két tétmeccse volt a csapat élén – az AEK csak a BL-selejtező harmadik körében szállt be, a Celtic elleni párharcban. A görög bajnokság a hétvégén kezdődik. Így kicsit nehéz is belőni az AEK-et, főleg, hogy a skótok elleni első meccsen bő fél órát emberhátrányban játszottak. Amit azonban meg kell jegyezni, hogy a Celtic kiejtése (idegenben 1-1, otthon 2-1-es győzelem) még a görögöktől is bravúr, a riválist várta mindenki ebbe a szakaszba.
Velük kell tehát felvennie a küzdelmet a Vidinek és talán mondani sem kell, hogy ismételten csak nem a fehérváriak számítanak a párharc esélyesének, ám Marko Nikolic csapatának eddig kifejezetten jól állt az underdog szerep. A görög bajnokság azért jóval erősebb, mint a magyar, az AEK tizenkét nemzetközi meccs óta nem talált legyőzőre (pedig, ugye, az AC Milannal is játszottak), és a keretértékük is majdnem háromszorosa a Vidiének. Most a nyáron is elég aktívak voltak, leigazolták a korábbi Inter-nevelés horvát csatárt, Marko Livaját, de jött szélső, kapus és védő is.
A párharc vesztese az Európa Liga-csoportkörében folytatja, ami a magyar foci jelenét elnézve óriási teljesítmény. A Bajnokok Ligája évtizedes álom, ám a Vidi már bebizonyította, hogy képes a bravúrra.
Nyitókép: Giannis Alexopoulos / NurPhoto
