Foci
jupp heynckes (jupp heynckes, )

Jupp Heynckes, a 72 éves nyugdíjas hat zseniális húzása

Mészáros Ábel
Mészáros Ábel

2018. 04. 25. 17:48

A sztáredző ötpontos hátrányban vette át október elején a Bayern München irányítását Carlo Ancelottitól , hogy aztán sorozatban hatodjára is megszerezze a bajor csapat a Bundesliga „salátástálát”. Hogy csinált a PSG ellen csúfos véget érő Ancelotti-korszakból a 72 éves nyugdíjas mester ismét sikersztorit? Mert hát mi ez, ha nem elsöprő siker: 34 meccsből harminc győzelem, 103 rúgott gól, sima Bundesliga-győzelem, német kupadöntőbe jutás, Bajnokok Ligája-elődöntő. Csak nem megint egy búcsúzós triplázás jön, mint 2013-ban?

Az Ancelotti-korszak megingása talán már a tavalyi BL-negyeddöntőben a Real elleni vagy akár a Dortmund elleni kupaelődöntős vereséggel elkezdődött. Ekkor még a Bayern-szakvezetés és a közönség betudta a kiesést egy nagyszerű Dortmundnak és Realnak (némi bírói segédlettel) A nyári kínai turné botrányos eredményeit egyrészt nem vették komolyan, másrészt a tökéletes úriember és BL-specialista Carlo Ancelotti nyugalmat árasztott.

Az ábrán jól látszik, hogy Ancelotti mire volt képes a legnagyobb költségvetésű csapatokkal, így jogos elvárásnak tűnt a Bayerntől, hogy a Guardiola-éra egyetlen hiányzó ékszerét, a BL-serleget begyűjtse.

Ám a Dortmund Peter Bosz alatt repülőrajtot vett, míg Julian Nagelsmann lerabolt Hoffenheimje – Niklas Süle, Sebastian Rudy pont a Bayernbe igazolt a nyáron – okos kontrajátékkal kettő nullra legyőzte őket szeptember elején. Immár James Rodríguezzel, Ancelotti kedvencével korrigáltak a remek szezont futó Schalke ellen, de három nappal később a gyengélkedő Wolfsburg, egy kontrából 2-2-re mentette a meccset. Majd szeptember végén Párizsban a teljes Bayern vezérkar előtt jött Kylian Mpabbé és Neymar hogy végleg kiüsse Ancelotti Bayernjét.

A neves szakíró Raphael Honigstein szerint ekkora már javíthatatlanul megromlott a viszony a csapat és Ancelotti között.  A finoman szólva sem munkamániás, edzéseken gyakran szinte semmit sem elmagyarázó, Uli Hoeness szerint „kiállhatatlan olasz stábtagjaival” folyton csak cigarettázó Ancelotti és a Guardiola-féle részletes és személyre szóló taktikai feladatokhoz szokott Bayern-sztárok (Lewandowski, Ribéry, Robben, Müller is az edző ellen fordult) annyira nem jöttek ki, hogy az olasz mesteredző a PSG ellen már csak tizenegy nevet írt fel a meccs előtt a táblára mielőtt kiviharzott az öltözőből….

A nagy krízis végén a Hoeness, Rummenigge kettősnek végül sikerült újra visszacsábítani az idény végig Heynckest. Hat pontban mutatjuk, hogyan tette rendbe a 72 éves edzőlegenda a Bayernt.

A német Josef „Jupp” Heynckes játékosként a Borussia Mönchengladbachhal négy bajnoki címet és egy UEFA-kupát nyert. Az NSZK-val 1972-ben Európa-bajnoki, 1974-ben világbajnoki címet ünnepelt. Fotó: Europress/DPA/Sven Simon

1. Öltözői rend!

A legfontosabb, hogy mindössze egy hónap alatt Heynckes visszanyerte és egyesítette az öltözőt: remek spanyol tudása révén – olyan csapatoknál dolgozott, mint az Athletic Bilbao, a Tenerife, de épp májusban lesz huszadik évfordulója a Heynckes vezette Real Madrid BL-győzelmének a Juventus ellen! –  szót értett a spanyol ajkúakkal (James, Thiago, a középhátvédként szenvedő Javi Martinez). Emellett sikerült az Ancelotti által mellőzött német világbajnokokkal, Thomas Müllerrel és a durcássá váló Jerome Boatengggel (a PSG ellen nem is nevezték!), vagy éppen a szintén az olasz mester ellen forduló Robben, Ribéry duóval is zöld ágra vergődnie. Csakhogy lássuk, a sztárok hogy viszonyultak az olasz edző munkájához, íme két rövid megnyilatkozás részükről:

  • „A fiam edzései komolyabbak mint Carlóé” – Robben,
  • Ribéry meg odadobta a mezét Ancelottinak, amikor az Anderlecht ellen 3-0-nál lecserélte.

A Németországban köztiszteletnek örvendő Jupp mester november végére már kétszer megverte a tavalyi második Lipcsét (pedig Gulácsi Péter talán élete meccsét játszotta a tizenegyesekkel elvesztett kupameccsen). Aztán a bajnokságban az öt meccsből csak egy pontot szerző Dortmundot is 3-1-re legyőzte, így 12 forduló után már 29 ponttal, hattal a Schalke előtt ismét toronymagasan vezette a Bundesligát. Bár az edzőnek játékfelfogásban és taktikában nem kellett nagy újításokat behoznia, de pár apró, lényeges változással sikerült meglepnie az ellenfeleket.

2. Ha Neuer nincs, Ulreich is jó

Sven Ulreichnál jobb példa az Ancelotti-korszak végére talán nem is kell: a 29 éves, rutinos kapus potyája bejárta a világsajtót:

Manuel Neuer lábtörése, amit még tavaly áprilisban szedett össze a Real ellen, meggyógyult ugyan augusztus végére, de szeptember közepén újra eltörte a lábát a német válogatott első számú kapusa, így jöhetett Ulreich. A Bundesligafanatic téli cikkében részletesen elemeztem, hogy óriási bakija ellenére Ulreich már Ancelotti idején is rendkívül fontos védéseket mutatott be, így tehát Heynckes – aki persze őt is „áldásnak” nevezte – talán ezt a győzelmet nem könyvelheti el magának. Ulreich teljesítményére talán a legnagyobb dicséret az, hogy komoly esélyei lehetnek a német vébékeretbe való bekerülésre, Bernd Leno, Ralf Fahrmann, Timo Horn, vagy épp Kevin Trapp kárára.

3. James, a csodafegyver

James Rodríguez remeklése talán a Bayern számára is meglepetés, hiszen a kolumbiait, Ancelotti kedvencét, kedvezményes áron (11.7 millió font két évre kölcsön) szerezte meg a klub, és már hat góllal és tíz gólpasszal felülmúlta a tavalyi és tavalyelőtti Realos idényét! Talán mindent elmond az, hogy sérüléséből felépülve Heynckes első 12 meccséből 11-szer volt kezdő és azóta is 90 percenként majdnem egy gólt hoz össze átlagban!

James Rodríguez jobban érzi magát Münchenben, mint Madridban Fotó: Europress/AFP/Christof Stache

A tekintélyes német szaklap, a Kicker szerint 2.75-ös átlagával a második legjobb középpályás holtversenyben a leverkuseni Leon Baileyvel, míg a mezőnyjátékosok között szintén a jamaikaival osztozik az ötödik helyen. Teszi mindezt úgy, hogy sokkal hátrébb, afféle 8-as, helyenként 6-os pozícióban sokszor mélységi irányítóként játszatja Heynckes, és így sokkal ritkábban ér a kapu elé. Ám, mint azt részletesebb elemzésemben említettem, megtanult hatékonyan visszatámadni és kontrákat megakasztani. A belöbbölt labdái zseniálisak, a beadásai és pontrúgásai életveszélyesek, és 22 meccsen már 52 helyzetet alakított ki. Sokatmondó az is, hogy a tavalyi szezon legjobbjának, Thiagónak 15 meccses kihagyását szinte meg sem érezte a bajor sztárcsapat James remeklésének köszönhetően. Érhető tehát, hogy Heynckes csak „áldásnak” nevezte – úgy látszik mindenkire ezt mondja. A még nyáron megállapított 42 milliós kivásárlási ára egy ilyen szezon után óriási üzletnek tűnik.

4. Martinez régi-új szerepköre és Vidal, a presszingszörny

2012 nyarán 40 millót adott ki Javi Martinezért a Bayern, mivel Jupp Heynckesnek sikerült meggyőznie az igencsak fukarkodó Uli Hoenesst. A sors megint csak Jupp mestert igazolta, hiszen a Bayern 14 meccset nyert zsinórban a tavasszal és 91 pontos Bundesliga-rekorddal zárt, pont a kétszeres címvédő  Dortmund előtt, akit éppen Martinez hibátlan játékával a BL-döntőben 2-1-re ismét megvert. A Barcelona elleni elődöntős játékáról esetleg Andres Iniestát lenne érdemes megkérdezni:

Ancelotti viszont fejébe vette, hogy középső védőt csinál a robusztus spanyol ütközőgépből, és 37 meccséből 36-szor ott játszatta a tavalyi szezonban, miközben olyan közepes csatárok, mint az akkor még mainzi Jhon Cordoba futották le kontráknál. A Martinezt idén különösen a Hoffenheim (egy bedobásnál aludt el) és PSG elleni vereségeknél hozta nehéz helyzetbe Ancelotti. Mbappé és Cavani akkor futották le, amikor csak akarták.

Heynckes azonban visszarakta védekező középpályásnak, 24-ből 23-szor szerepelt ezen a poszton, míg Carlónál ötből ötször belső védőt játszott. A 72 éves mester sokszor használja a 4-1-4-1-ben egyedüli védekező középpályásként Martinezt, aki karriercsúcsot nyújt a lefülelt labdák számában. De talán ennél is fontosabb adat, hogy Martinezzel 24 meccsből 21-et nyert meg a Bayern (a Sevilla és a Hertha két gólnélküli döntetlent és a Gladbach nyert 2-1-re).

Beszédes adat, hogy Ancelottinál középhátvédként meccsenként átlagban 78-szor passzolt, ebből 79 százalékban előrefelé. Ellenben Heynckesnél 56 passz és 63 százalékban előre a mutató a középpályán. Sokat segít abban, hogy bár a visszatámadásoknál helyenként előrelép szerelni, de az építkezésnél sok védekező középpályással ellentétben nem segít be. Heynckes ugyanis a letámadás elleni játékban sebezhető Martinezt feltolja és a kreatívabb Jamest hozza hátrébb a baloldali félterületre kvázi Toni Kroos német válogatottbeli, illetve Real Madrid-os szerepéhez hasonlóan.

Arturo Vidal erényeit – a prototípus box to box középpályás, akit mellesleg Németországban még presszingszörnynek is neveznek – Heynckes már Leverkusenből ismerte, de a Vidal mint gólvágó-jelenség talán még neki is újdonság: az ősszel négy meccsen keresztül sorozatban szerzett gólt a chilei. Így idén már hatgólos, bár többet már nem szerez, ugyanis a szezonjának a térdműtétje miatt annyi. Nagy érvágás ez a Real elleni BL-elődöntőre, ahol Vidal közvetlen pótlását, nem a nyáron szerződtetett Rudy, Tolisso párossal oldhatja meg Heynckes, hanem valószínűleg, mint azt az elmúlt két hónapban egyre gyakrabban, Thomas Müller 8-as vagy 10-es poszton játszatásával.

5. Müller régi fényében csillog!

Ancelotti leginkább a 4-3-3 jobb oldalán számított Müllerre, és bár párszor árnyékéket is játszott, tavaly a Bundesligában csak öt gólig jutott, holott előtte 13 és 20 között termelt hat szezonon keresztül. A mindig joviális és a Bayern szurkolók körében legnagyobb kedvencnek számító Müller augusztus végéig bírta cérnával és kifakadt Ancelotti ellen:

Nem pontosan értem a mester milyen kvalitásokra számít a meccseken, de nem úgy tűnik, hogy az enyéimre.

Persze, Heynckes őt is rendbe rakta.


Ősszel még inkább a gólpasszok jöttek (a bajnokságban 5,), de a BL-ben a Celtic, míg a kupában a Dortmund ellen már betalált, hogy aztán tavasszal a Besiktasnak kettőt, a minap a Leverkusennek pedig hármat vágjon, öt bajnoki gól mellett. Sandro Wagner leigazolásával Müllernek nem kell már Lewandowskit sem helyettesítenie, mint Ancelotti idején. Visszatértek a híres Thomas Müller-es bemozgások, mennek a befejezések, és az összjátékban is remekel. Vagyis, a 28 éves német válogatott sztár újból megcsillantotta azokat az erényeit, ami miatt a világ legjobb labda nélküli játékosának ismerik el a futballszakírók a „Raumdeuter””-t, az üres „területek felismerőjét”.

6. Coman és a szélsők, Robben és Ribéry még mindig hozzák magukat?

A Matthias Sammer által, felfedezett, de Pep Guardiola korszakában nagy tehetségből életveszélyes szélsővé váló Kingsley Coman is azok közé tartozott, akik Ancelotti idején a távozással kacérkodtak. Míg Guardiola alatt a francia 27-szer volt kezdő és ezeken a meccseken 12 gólpasszt és 6 gólt jegyzett, a 2016-17-es idényben Ancelotti vezetésével csak 11-szer kapott kezdőként szerepet és egy gólig és két gólpasszig jutott. A vezetőségnek azonban sikerült meggyőznie (vélhetőleg megígérték neki, hogy Robben és Ribéry maximum egyéves szerződéshosszabbítást kapnak) és 2020-ig aláírt.

Az idén meg is hálálta a bizalmat a még mindig csak 21 éves szélső: igaz, nem Ancelottinak. Heynckes 20 meccsén 1300 perc alatt 6 gól és 7 gólpassz volt a termés. Coman legnagyobb erőssége a cselezés: páratlan gyorsaságát és technikáját kihasználva meccsenként 11 kísérletből 7 sikerül neki – ezzel első a Bundesligában.  Az őszi idényben Leon Bailey mögött a második legjobb szélső volt a német bajnokságban, és ha nem sérül le február végén a Hertha ellen, talán a Real Madridnál is kevésbé nyugodtan alszanak mostanság….

Természetesen sem a Bayern, sem Heynckes nem állt meg Coman nélkül: 26-4-es gólkülönbség öt győzelem egy vereség, és a két nagy öreg Franck Ribéry (35) és Arjen Robben (34) odatette magát: Coman kiválása óta Ribéry három góljával már ötre – mind Heynckes alatt – növelte idei Bundesliga-találatainak a számát. Bár a teste nem mindig tudja teljesíteni a zseniális agya által kieszelt megoldásokat, a Hamburg vagy a Leverkusen védői tanúsíthatják, hogy amikor összejön, akkor az mestermunka!

Robbennek is akad öt gólja és tíz asszisztja idén, de nála jobban tetten érhető a visszaesés. Labdavesztéseiből sokszor indulnak veszélyes kontrák, amiket a Bayern feltolt támadójátéka miatt gyakran csak Boateng vagy Hummels egy-egy zseniális keresztezése ment meg. De a nagyobb gond az, hogy Robben már csak háromszor lő kapura meccsenként a négy-öt helyett.

Zárszóként: FC Hollywood helyett Hollywood a köbön?

Egyszerre fantasztikus, szürreális és valahol elgondolkodtató az, hogy 2017-18-ban a Heynckes, Robben, Ribéry hármason múlhat a triplázás. Míg Ancelottinál akkora volt a baj, hogy már-már a kilencvenes évek másik olasz tréner- és Youtube legendáját Giovanni Trapattonit és az FC Hollywood-ot emlegették, Heynckes újbóli triplázása már a hollywoodi filmeseknek is sok lenne. Azt viszont lehet arra fogadásokat kötni, hogy ha film lesz belőle, akkor Clint Eastwood játszaná Heynckest és a Bayern-t következő szezontól a csapatot irányító Niko Kovac-ot pedig Joseph Gordon-Levitt. (A Nyitóképen Jupp Heynckess tánccal ünnepli a legendás, 2013-as triplázást Fotó: AFP)

Bajnokok Ligája, elődöntő, 1. mérkőzés:

Bayern München (német) – Real Madrid (spanyol) 20.45 – Játékvezető: Björn Kuipers (holland)

Kedden játszották:
Liverpool – Roma 5-2 (2-0)
Gólszerző: Szalah 35., 45., Mané 56., Firmino 61., 69. ill. Dzeko 80., Perotti 85.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.