Már a negyeddöntőben megismétlődik a tavalyi Bajnokok Ligája-döntő párosítása, a Juventus-Real Madrid párharc. Szűk egy éve, júniusban a spanyolok bámulatos második félidei játékukkal lesöpörték a pályáról torinói ellenfelüket (4-1) a cardiffi fináléban, a két csapat nemzetközi kupás találkozóinak ugyanakkor van egy furcsa vetülete:
Ez a minta ráadásul az éppen aktuális esélyekre sem szokott tekintettel lenni.
- 1998-ban például az akkor zsinórban harmadik BL-fináléját vívó Lippi-féle Juventus kikapott a Real Madridtól (0-1) a sorozat döntőjében. 2015-ben a címvédő Real az elődöntőben találkozott Massimiliano Allegri Juventusával, és hatalmas meglepetésre összesítésben végül alulmaradt (2-1, 1-1).
- 2003-ban a galaktikus Madrid szintén az elődöntőben futott össze a Juventusszal, és bár az első meccset megnyerte a Santiago Bernabéu Stadionban (2-1), a visszavágón a Trezeguet, Nedved és Del Piero vezette olaszok valósággal elsöpörték ellenfelüket, a Torinóba ezen a meccsen visszatérő Zinédine Zidane csak szépíteni tudott (1-3).
Egyetlen olyan oda-visszavágós, kieséses rendszerben vívott nemzetközi kupapárharc akadt a történelemben, amelyet a Real meg tudott nyerni a Juventus ellen: az 1986-87-es szezon BEK-negyeddöntőjében a spanyolok tizenegyesekkel léptek tovább a Juventusszal szemben (1-0, 0-1, büntetőkkel: 3-0).
Oké, de ki az esélyes idén?
Egy éve a Juventus úgy jutott el a Bajnokok Ligája fináléjáig, hogy sem meccset nem veszített, sem akciógólt nem kapott az odáig vezető úton. Ha innen nézzük, Allegri idei csapata gyengébb, mint a tavalyi: már a csoportkörben elvéreztek egyszer a Barcelona ellen – egy éve éppen a katalánokat nullázták le a negyeddöntős párharcban -, és aztán a nyolcaddöntőben is vért kellett izzadniuk az angol Tottenham ellen (2-2, 2-1). Éppen ez utóbbi párharc mutatta meg azonban az olaszok legnagyobb erényét:
Akkor és ott Massimiliano Allegri nagy húzása az volt, hogy a visszavágó második félidejében a párharc során erőltetett 4-3-3-as rendszert elengedve, két cserével 4-2-3-1-re állt át – majd kevesebb mint három perc leforgása alatt bevitte a döntő csapásokat a Spursnek. Ez a fajta taktikai rugalmasság lehet az olaszok legfontosabb fegyvere a Real Madrid ellen is, amely tavaszra az elmúlt évekhez hasonlóan ismét ellenállhatatlan formába lendült.
Ez utóbbi feltámadás kulcsa természetesen Cristiano Ronaldo. A portugál sztár ősszel csak szenvedett, alig lőtt bajnoki gólt – január elsején négy darab állt a neve mellett -, ráadásul pocsék, alig két százalékos(!) helyzetkihasználással dolgozott. Zinédine Zidane akkor azt ígérte, kulcsembere tavaszra formába lendül majd, és valóban ez is történt:
és most már a spanyol bajnokság góllövőlistáján is lőtávolból üldözi Lionel Messit a maga 23 meccsen szerzett 22 találatával.
Fotó: Burak Akbulut / Anadolu Agency / AFP
Ronaldo feltámadása természetesen a Realt is magával rántotta: a királyiak 2018-ban mindössze három tétmeccset vesztettek (az Espanyol és a Villarreal a bajnokságban, a Leganés pedig a kupában tréfálta meg őket), a bajnokságban pedig az utóbbi időben rendre gólfesztivált is rendeznek a győzelmek mellé:
- Deportivo (otthon), 7-1
- Valencia (idegenben), 4-1
- Real Sociedad (o), 5-2
- Betis (i), 5-3
- Alaves (o), 4-0
- Girona (o) 6-3
Feltűnő ugyanakkor, hogy a Madrid 2018-ban lejátszott meccseit mindössze négy alkalommal úszta meg kapott gól nélkül.
A várható meccskép
Az odavágót a Juventus indítja nehezebb helyzetből: az olaszoknál az abszolút kulcsember Miralem Pjanic eltiltás miatt nem léphet pályára, de sérültjeik és abból visszatérő alapembereik is bőséggel akadnak. A marokkói hátvéd, Mehdi Benatia eltiltásból fakadó hiánya talán még kezelhető lenne, de a tavalyi BL-fináléban is gólt szerző Mario Mandzukic, vagy épp Alex Sandro és Federico Bernardeschi hiánya már könnyen kényszerpályára lökheti Allegrit. Utóbbi hármasból legalább egy játékos – minden bizonnyal Sandro – éppen ezért szinte biztosan vállalja majd a játékot kedden.
Fotó: Massimiliano Ferraro / NurPhoto / AFP
Allegri nagy húzása ismételten a középhátvédekhez kötődhet majd. Egyrészt azt kell eldöntenie, ki legyen Giorgio Chiellini párja középen, másrészt azt, három-, vagy négy darab védőt akar a pályán tudni Torinóban. Benatia hiánya és a helyére bedobható Rugani viszonylagos rutintalansága miatt nagyon adná magát egy négyvédős rendszer, de az ellenoldalon ott van Pjanic hiánya, és a tény, hogy nélküle szintekkel kevésbé hatékonyak a torinóiak labdakihozatalai.
Ezzel együtt a legtöbb forrás a 4-2-3-1-et látja a legvalószínűbb forgatókönyvnek: egy ilyen rendszerben Chiellini párja az utóbbi meccseken rengeteg hibát vétő Andrea Barzagli lenne, a két szélen az összedrótozott Sandro és De Sciglio sarabolna, a középpálya közepén pedig a Milan elleni hétvégi rangadón gólt és gólpasszt is jegyző mindenes, Sami Khedira, valamint a francia energiabomba, Blaise Matuidi ügyelne a biztonságra.
A Juve taktikájának kulcsa így kettős maradna: egyrészt a biztos védekezés – minimum hat olyan játékossal, akinek a rombolás az erősebb oldala -, másrészt a gyors, labdabiztos szélsők és a két támadó játékba hozása.
Nem kérdés, hogy az olaszok legerősebb fegyvere a Douglas Costa-Cuadrado páros lehet. Ők képesek arra, hogy sebességben felvegyék a versenyt a Real szélsőhátvédeivel, ráadásul kettejük közül a kolumbiai Cuadrado védekezésben is bőven megállja a helyét:
Costa a másik oldalon már nagy kérdés, ő védekezésben jóval kevésbé erős, cserébe viszont labdabiztosabb és a cselezéssel sem áll hadilábon. Kulcsfontosságú lesz, mennyire tud hatékonyan összejátszani Dybalával, akinek a BL-döntőhöz hasonlóan ezúttal is kettős feladat szakad majd a nyakába: egyrészt folyamatosan vissza kell lépnie, hogy kiegyenlítse a Real középpályás fölényét (a képen egy fehér színű rombusszal jelöltük a legfontosabb területet), másrészt fel kell vállalnia, hogy kevés lehetőségből is pontosan osztogatja el a labdákat a támadóharmadban.
Fotó: Javier Soriano / AFP
A Real oldalán egyedül Nacho hiányzik – igaz ő nagyon, idén sokkal jobb formában tolta, mint az első számú jobbhátvéd Dani Carvajal -, a szerkezettel kapcsolatosan pedig egyetlen komoly kérdés merül fel: Bale, vagy Isco? (Esetleg Asensio?)
A BL-fináléban Isco kezdett, aki a válogatott szünetben csodálatos formában játszott, és az is mellette szól, hogy a Las Palmas elleni bajnokin Bale-t használta Zidane. A 4-1-2-1-2-es rombusz formáció egyébként is sokkal jobban áll a Madridnak:
ugyanakkor Ronaldót is tehermentesíti például a védekezés feladatai alól. Egyetlen gyenge pontja, hogy a széleken túlságosan sebezhető, de ezt az utóbbi években egyrészt Carvajal és Marcelo remeklése kiegyensúlyozta, másrészt, ha van ellenfél, amelyik ellen ez talán belefér, az biztosan a széljátékot hagyományosan nem sokra tartó olasz iskolát képviselő Allegri.
Más kérdés, hogy – mint azt fentebb megmutattuk -, a Juventus legnagyobb erénye éppen az, hogy kaméleonként képes alkalmazkodni az ellenfeleihez, és a torinói keretben ráadásul éppen, hogy akadnak nagyon is erős, karakteres játékosok a vonal melletti játékhoz.
Minden további 20.45-től a pályán, és a tévék képernyője előtt: az M4 Sport a felvezetést már 20.05-től kezdi, érdemes odakapcsolni.
Kiemelt képünkön Cristiano Ronaldo és Alex Sandro a labdarúgó Bajnokok Ligájának döntőjében a cardiffi Nemzeti Stadionban 2017. június 3-án
Fotó: Burak Akbulut / Anadolu Agency / AFP
