Három évvel ezelőttig, amíg a Double PASS meg nem vizsgálta az akadémiai rendszert, 27 magyar akadémia jelentette ki, hogy ő minőségi, már nem általános iskolai, nem középiskolai, nem egyetemi, hanem akadémiai képzésben. Közben nem vagyunk és nem voltunk képesek sem utánpótlás-válogatott szinten, sem pedig a klubfutballban minőségi játékosokat eladni. Egy labdarúgó, aki ma bentlakásos, oktatási intézménnyel, minőségi, egészségügyi háttérrel rendelkező akadémián lakik, tanul, 2,5-3 millió forintba kerül egy évben. Ahhoz, hogy egy csapatnak legyen egy korosztálynyi játékosa, legalább 30 játékost kell foglalkoztatni. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a 30 játékos 30 x 2,5-3 millió forintba kerül. Az akadémiákon átlagban hét korosztály van, tehát a teljes magyar akadémiai utánpótlás ma egy évben, kapaszkodjanak meg, 10 milliárd forintba kerül. A szerb vagy a horvát labdarúgás 5 év átlagában, átlagosan évi 10-10,5 millió euróért (3 milliárd forint feletti összeg) ad el a nemzetközi piacra nem 16 évesen, hanem 20-22 évesen már minőségi topbajnokságokba kerülő játékosokat. Míg a magyar labdarúgás az évi 10 milliárd forintba kerülő utánpótlásképzésből nagyon jó esetben, 5 év átlagában évi 6-700 ezer euróért, ugyanarra a népességre. Valamit nem jól csinálunk
– magyarázta a tőle megszokott komótos alapossággal Muszbek Mihály sportközgazdász, aki a Sport TV Mai helyzet című műsorában.
A szakember áttért a bevételi oldalra is:
Mi erre a klubok reakciója? Egy bálványt hajszolnak, ez a magyar bajnokság. A magyar bajnokságnak sportpolitikai, sportpiaci, sportgazdasági értéke nincs. A bajnokságot azért játsszák le, hogy a nemzetközi porondra legyen egy ranglista, hogy ki mehet ki. Ahelyett, hogy mi a nemzetközi szintre képeznénk ki játékosokat, behozzuk a piac középszerű vagy az alatt lévő selejtjeit. A magyar bajnokságba kevesebb, mint 2700 embert szórakoztatunk átlagban. És megint elhelyezem a 10 milliárd forint/évbe kerülő utánpótlást a 770 millió forintos, teljes NBI-es jegybevétellel. Kidobott pénz
– érvelt Muszbek, aki arról is beszélt, mi lehet a következménye annak, ha megváltozik a rendszer:
Sokat bíráltam az MLSZ elmúlt évekbeli tevékenységét, de a fiatalszabállyal egyetértek. Ösztönző típusú szabály volt. Egy kiutat keresett abból, hogy egyáltalán, akit felnevelünk az előbb elhangzott pénzekért, azoknak legyen – ha nemzetközileg nem kelnek el – hazai piacuk. De miért tud az MLSZ ennyi pénzt adni egyébként üzletileg nem szórakoztató fiatal játékosokért? Közpénzből. A teljes magyar labdarúgásnak, az MLSZ-nek 32 milliárd forint, a 12 csapatnak 20 milliárd forint, tehát 50 milliárdos összegről beszélünk, és ennek több mint 60 százaléka közpénz. Puha pénznek nevezhető, mert a csapatok nem nézői bevételből, átigazolásból, reklámbevételből kapják, hanem közpénzből. A közpénz jelenléte a futballban helyes dolog, de nem helyes, hogy fölborítja az egyensúlyt. A Puskás Akadémia a legnagyobb közpénzellátó, ugyanakkor a legkevesebb piaci terméket hozza a piacra. Sallai Roland volt az utolsó, aki 17 percet még játszott egy évvel ezelőtt ebből a korosztályból. Tehát az MLSZ mondhatná azt, és helyes döntés volna, hogy kötelező a pályán lennie játékosnak, ehhez képest az részletkérdés, hogy fizetek érte, vagy nem. De ha az MLSZ politikai, vagy valamilyen más döntésre úgy lép vissza, hogy egyáltalán nem kell, sem kötelező, sem dotált pénzből szerepelni, hatalmas hiba lesz. Bebizonyította a piac, hogy a játékosaink 20-21 éves korban nemhogy 700 ezer euróért – mert ennyi egy játékos önköltsége, akik kikerül a teljes akadémiai státuszból -, de egyáltalán nem adhatóak el külföldre. Ha nem lesz magyar piac, és nem tudjuk eladni külföldre őket, hol fognak játszani? Az egész folyamatot zárjuk le a válogatottal. Ha ezek a gyerekek nem kerülnek hazai, vagy nemzetközi piacra, nem lesz válogatott. Pedig a magyar labdarúgásnak az egyedüli kitörési pontja a nemzetközi szintű utánpótlásnevelés. A játékos elmegy külföldre, ott pallérozódik, hazajön a válogatottba, és eredményes lesz. Ha nemzetközileg akarunk eredményeket elérni, a költségvetést meg kell duplázni, és a játékosok értékét meg kell duplázni. 20 millió euró alatt nincs esélyünk. Különösen nincs esélyünk a harminckettes táblára, amin hat hely van összesen. Tehát egy elágazásnál van a magyar labdarúgás. Ha az utánpótlás fontosnak tartja, akkor vagy külföldre kell minőséget teremteni, vagy a hazai bajnokságban kell játéklehetőséget adni a játékosoknak
– zárta okfejtését a sportközgazdász.
A teljes videó itt nézhető meg:
