Mindezt Muszbek Mihály sportközgazdász mondta és egyáltalán nem negatív értelemben az immár hatodik alkalommal megtartott Sportgazdasági nagyító című előadásában.
Hogy mi is vesz nagyító alá pontosan? A sportszakmai, sportgazdasági, sportmarketing, infrastrukturális és sportimázs szempontok alapján készült tanulmány a magyar labdarúgás egészének 2015-ös évi teljesítményét veszi górcső alá. Alapvetésként elfogadja azt a tényt, hogy a futball, a jelenkor legnépszerűbb sporttevékenysége, amely a világ nagy részében
nagy nyilvánosság és médiafigyelem előtt, üzletszerűen űzött, szervezett formájú sporttevékenység, amelyben a tevékenység célja a sporteredmény elérése, és egyben a nagy nézői tömegek szórakoztatása, akik belépőjegyet vesznek, vagy egyéb díjat fizetnek.
A munka alapját a nyilvánosan elérhető információk, így sportvállalati mérlegek, azok számai és az azokból levonható következtetések adják.
0. Általánosságban
A sportközgazdász szemléletes példával a magyar labdarúgást összességében Klein Dávid K2-expedíciójához hasonlított. Úgy fogalmazott, az alaptáborig viszonylag egyszerűen és gyorsan fel lehet jutni, de a további táborokhoz való felkapaszkodás, végül a csúcstámadás egyre nehezebb és nehezebb, ráadásul sok esetben nem csak az ember kiváló felkészültsége, kitartása befolyásolja a végső sikert, hanem más is.
A magyar labdarúgás 3000 méterrel a csúcs alatt az alaptáborban ácsorog épp. Elindult ugyan az egyes tábor felé, de csak részsikereket ért el.
1. A válogatott
Fájó, Magyarországon a fenti idézet csak részben igaz. A médiaérdeklődés nagy, de az összes többi hiányzik. Kivételt ez alól a válogatott 2015-ös éve és az Eb-szereplés jelenti, amely
teljes nézői és sportgazdasági siker.
Muszbek a válogatott osztatlan sikerét számok nyelvén abban látja, hogy a nemzeti tizenegy mind a hét hazai meccsét gyakorlatilag telt ház előtt (22 ezer néző) játszotta, amelyekre összesen 150 ezer néző váltott jegyet. Az Európa-bajnokság négy mérkőzésén még szembetűnőbb módon mintegy 70 ezer honfitársunk látta a helyszínen a csapatot, ergo fizetett 100-200 ezer forintot azért, hogy élőben biztathassa Dzsudzsákékat.
A válogatott mérkőzéseit összesen 6,5 millió ember tekintette meg a televíziók előtt, átlagosan 900 ezer ember ülte végig a hét meccset (nem csak odakapcsolt).
Muszbek úgy fogalmazott,
a válogatott sikere kapcsán dicséret illeti az MLSZ-t és a politikát is a visszafogottságért.
A sikerek első számú kovácsaként Dárdai Pált említette:
A magyar labdarúgásban soha ilyen hiteles, kommunikálni tudó futballszakemberrel nem találkoztam.
Bernd Storckot is Dárdai ajánlotta. A sportközgazdász a Hertha edzője által lefektetett alapok mentén és iránymutatása mellett elinduló német szakember hozzáadott értékét sem vonta kétségbe, a munkáját dicsérte, de úgy fogalmazott:
Storckot inkább egy olyan pókerjátékoshoz hasonlítanám egyelőre, aki beleült egy hosszú partiba, pillanatnyilag, az adott fél órában nyerésre áll, de egyelőre kérdés még, hogy a nap végén is nyerésre áll-e majd? Ettől még szurkolok neki.
Akkor miért csak részben igaz az alaptézis? Mert semmilyen más téren sem ilyen rózsás a helyzet.
2. A játékospiac
A válogatott sikere csak látszólagos eredmény, nincs még egy szakmai, vagy pénzügyi mutató, amely emelkedést mutatna 2014-hez képest.
Ugyanis a válogatott keretünk piaci értéke a 2015-ös Eb-kijutás kapcsán furcsa módon nem nőtt, hanem csökkent a 2014-es évhez képest. Eddig még senkinek sem sikerült tőkét kovácsolnia belőle (2014-es piaci érték 50,7 millió euró szemben a 2015-ös 49,04 euróval), bár ennek ellenkezőjét még be lehet bizonyítani a 2016-os nyári átigazolási piacon augusztus 31-ig.
3. Utánpótlás
Még nagyobb probléma, hogy az utánpótlásnak nincs számottevő eredménye. Az összes utánpótlás válogatott összes mérkőzését figyelembe véve 56 mérkőzésből 11 döntetlen és 20 vereség mellet 25-öt sikerült megnyerni.
Egy utolsó éves akadémiai évfolyamokban országszerte mintegy 625 játékos lépett pályára, de pénzért nem adják el a klubok a tehetségeket, lévén a főkönyvekben ennek nem látszik a nyoma.
Az U21-es korosztályból Balogh Norbertet, Nagy Ádámot, Kleinheisler Lászlót és Kalmár Zsoltot sikerült értékesíteni. A négy játékosért mintegy 6 millió eurót kaptak a klubjaik, míg a 625 akadémista éves nevelési költsége 12 millió euróra rúg.
A magyar kluboknak végre illene eldönteniük exporttálnak, vagy importálnak?
4. OTP Bank Liga
A felnőtt klubfutball szintjén jól látható az összefüggés a játékos érték-összegek és az NB1-es helyezés között. Érdekesség azonban, hogy a “feltőkésített” klubok – Videoton 1,1 milliárd, FTC 149 millió – a legnagyobb veszteségtermelők is.
A legnagyobb probléma, hogy a szurkolói szám nem nő, így a nemzetközi futballgazdaságban használt egyik legfontosabb pénzügyi értékmérő, az un. meccsnapi bevétel talán az egy Ferencvároson kívül nem létezik.
A klubok többségénél, ha egyetlen nézőt sem engednek be, jobban járnának, mert legalább megmaradna a rendezési költség jelentős része.
Klubfutballunk kapcsán nem érdemes beszélni, hirdetői, szponzori bevételről sem, mert piaci alapú lényegében nincs.
Klubfutballunk kapcsán egyetlen pozitívum, hogy már az egymást követő második évben az OTP Bank Liga klubjai nagyobb összértékben adtak el játékosokat, mint amennyiért vettek (+ 1,2 millió euró).
