Már a meccs (Ferencváros-Zeljeznicar 0-1) előtt sem értettük, mire fel volt ez a hatalmas optimizmus. Többen is, így a stúdióban ülő Lisztes Krisztián is úgy vélekedett, 60:40, de még inkább 70:30 a párharc végkimenetelének az esélye – a Fradi javára persze. Ehhez képest Thomas Doll visszafogott volt, csak 50:50-et mondott. Mi vele értettünk egyet. Azt is megmondjuk miért.
Geráék brusztoltak becsülettel, csak a gól hiányzott a játékukból
Fotó: MTI
A Videoton walesi vendégjátéka (0-1) kapcsán már leírtuk, a magyar labdarúgás nincs abban a helyzetben, hogy bárki ellen is biztos győzelmi tudattal lépjen pályára. Különösen nem egy bosnyák csapat ellen.
Attól egy csapat nemzetközi szinten még nem lesz esélyesebb a másiknál, hogy a magyar átlagnál négyszer, ötször nagyobb költségvetéssel működik – egyes információk szerint 3,5 4 milliárd forintból – és európai mércével is tisztességes fizetést ad játékosainak. Erre remek példa a Videoton. A fehérváriak e téren 3-4 évvel megelőzik a Ferencvárost és az egy Sousa EL-menetelést leszámítva mást nem tud felmutatni nemzetközi szintéren. Persze más kávéház, de példaként ide citálhatnánk a Manchester Cityt is, amelybe lassan évtizede öntik a font milliókat a tulajdonosok, mégsem sikerül nekik a BL serleg közelébe kerülniük…
Ahhoz, hogy egy csapat nemzetközi szinten is eredményes legyen több kell, rutin – ami a Fradinál egyelőre hiányzik -, összeszokottság, és igen, szerencse, mindenképp. Így, ha a Ferencváros tovább tud menni ezen az úton, meg tudja tartani, netán növeli jelenlegi költségvetését, és három-öt évig folyamatosan európai kuparésztvevő lesz, ezeken a mérkőzéseken megtanulja kihasználni a szorgos munkával összehozott helyzeteit, tán abban az esetben reális lehetne a 70:30 egy-egy hasonló párharc során.
Másrészt nem rossz csapat ez a Zeljeznicar. A bosnyák futball fényévekkel a magyar előtt jár. Válogatott szinten mindenképp. Ezt a brazíliai világbajnokság is bizonyította. Boszniában képesek olyan játékosokat nevelni, akik európai élklubokban meghatározóak tudnak lenni.
A Zeljeznicar is ezt teszi. Negyed annyi költségvetésből, mint a Fradi, fiatal bosnyák srácokat játszat – 23 év alatti a csapat életkor átlaga -, nevel és ad el. Sokat dolgoznak velük, fejlesztik játék, taktikai és mentális képességeiket. Játékosaik szeme előtt olyan példák lebegnek, mint Dzeko, Pljanic, Ibisevic, stb., vagy, hogy mást ne mondjunk, az exfradis Muhamed Besic. Bosnyák példaképek ők, a kiugrásnak, a nemzetközi karrier lehetőségének valós példái, amelyek a Fradi fiataljai előtt és úgy általában a magyar futballisták előtt nincsenek.
Abban is biztosak vagyunk, hogy fordított helyzetben, a Grbavica Stadionban, a második félidőben, 0-0-as állásnál a bosnyák szurkolók nem kezdik el kifütyülni csapatukat. Azt a csapatot, amely hajt becsülettel, láthatóan megfeszül a győzelemért, inkább azért maradnak ki a helyzetnek, mert a sportban a túlzott akarásnak rendszerint görcsösség és a végeredményt tekintve kudarc a vége…
Boszniában még csapatuk hátrányánál is buzdítani, és nem fütyülni fognak a szurkolók… Bízzunk benne jövő héten erre kapunk bizonyítékot.
