Tulajdonképp csodájára jártunk a Haladásnak az ősszel. Ha nem szúrják el az őszi utolsó meccset, nem kapnak ki emberhátrányból a Győrtől (2-1) simán a dobogón telelnek. Így csak hatodikak.
Sikerük titkáról sokan sokfélét írtak. Például a tehetséges, a magyar élvonalhoz képest szokatlanul gyors, gólérzékeny fiatal támadó játékosaik – Radó, Ugrai, Németh – sikeres elegyet alkotnak a rutinnal – pl. Halmosi, Fehér, Schimmer -, így szól az egyik sztereotípia. Két válogatott védőjük is van, remek a védelem – szól a másik. Szerintünk mindkettő maximum csak részigazság.
Artner Tamás sem csinál mást, mint az adott jártékoskerethez, annak tudásához szabja a taktikát
Fotó: MTI
A valós ok prózaibb. A csapat eredményessége valóban függ az ifjú támadók remek formájától – Radó holtversenyben vezeti a “kanadai táblázatot” -, ugyanakkor legalább annyira a Haladás, még inkább Artner Tamás játékfilozófiájától. Ugyan soha nem ültünk még a Rohonci úti öltözőben, de a számok alapján nyilvánvaló, az edző különösen nagy hangsúlyt fektet az ellenfél játékának elrontására – bármi áron. Fekvő játékos ritkán rúg gólt…
A Haladás játékosai ugyanis toronymagasan a legdurvábbak, a legtöbb szabálytalanságot követik el az NB1-ben. Vagy nem tudnak, vagy nem akarnak szabályosan szerelni – egyik sem dícséretes tett.
A 17 őszi mérkőzés alatt 359 szabálytalanságot követtek el, meccsenként átlagosan több, mint 21-szer tördelték a játékot. Igazság szerint tehát a csapat sikeressége, sikertelensége az Iszlai, Simon Ádám, Nagy Gábor, Halmosi középpályás soron múlik. Ők azok, akik az ellenfél támadásainak több, mint a felét (188-szor) állították meg – szó szerint – mielőtt azok a Haladás térfelére léptek volna.
A sporik átlagban meccsenként háromszor, összesen 51 alkalommal jutalmazták őket sárga lappal, míg a túlzott durvaságot nyolcszor pirossal!!! Ezekkel a számokkal magasan vezetik a listát.
Iszlai Bence nem válogat az eszközökben, ha az ellenfél támadásának megakadályozása a cél
Fotó: MTI
A játékosok szabálytalansági rangsorát tekintve az egész NB1-es mezőny TOP20-as listájának első két helyén is ki más, mint Haladás játékos áll. Nagy Gábor 52 szabálytalansággal vezet, míg őt Simon Ádám követi szorosan 51-el. Nagy ezt a mennyiséget 16 meccsen követte el, 5 sárgáért cserébe, ő az apró szabálytalanságok mestere.
A vasi csapatból még ketten nyomultak fel a durvasági rangsor élére – Fehér (33), Devecseri (31). Az igazi brutál, Iszlai Bence kizárólag azért nincs fent a TOP közt, mert őt kétszer is kiállították, így az eltiltások miatt csak 9 meccsen lehetett kezdő. Egyébként Simon Ádámmal (5 sárga) karöltve ők azok, akiket szinte minden fellépésükön ki lehetne állítani, feltéve, ha a magyar játékvezetők olyan szellemben vezetnék itthon is a meccseket, mint külföldön – ha szigorúan betartanák a szabálykönyvben leírtakat.
A labdarúgás szabálykönyve ugyanis nem ismeri a taktikai szabálytalanság fogalmát, ami ugye szándékos játékmegállításként fogható fel. Az ilyet, azaz a nem a labdaszerzés céljából elkövetett szabálytalanságot pedig annak súlyosságától függően sárga, vagy azonnali piros lappal illene honorálni.
A magyar futballban úgy látszik még mindig van taktikai szabálytalanság. A Haladás játékosai kirívóan sokszor, míg a többiek, a Paks (319) – Kecskés (51), Diósgyőr (310) – Futács(40, !!!) is előszeretettel ehhez a fegyverhez nyúlva tördelik a játékot valamennyi meccsen.
Jelen állás szerint a vasiak ettől is eredményesebbek, mint az átlag. Ugyanakkor a folyamatos játék hiányától is élvezhetetlen a magyar bajnoki meccsek többsége.
És mindaddig ilyen lesz, amíg az edzők többsége ezt kéri, amíg a játékvezetők ezt hagyják…
