Valljuk meg őszintén, amikor kisorsolták a Bajnokok Ligája főtáblájának csoportjait, nem pont a G jelű kvartettől vártunk világmegváltó dolgokat mindannak ellenére is, hogy az APOEL Nicosia, Zenit Szentpétervár, Porto, Shakthar Donyeck négyes igen exkluzív csatákat vetített előre. Ehhez képest öt forduló ment le a BL-szezon csoportmeccseiből és egy ciprusi csapatról beszél a világ.
Nem csalás, nem ámítás, míg olyan nagy klubok, mint a Manchester United, a Manchester City, a Chelsea, a Borussia Dortmund, a Valencia, a Borussia Dortmund vagy a Lille úgy várja az utolsó kört, hogy a bőrét viszi vásárra, addig a 85 esztendővel ezelőtt egy édességboltban alapított APOEL már kvalifikálta magát az egyenes kieséses szakaszba. A szigetországi gárda akár a csoportját is megnyerheti, mivel a veretlen együttes a nyeretlen ukránokkal meccsel az utolsó kanyarban.
Egy gyors összegzés: a ciprusi diadalmenet szeptember 13-án kezdődött, amikor is hazai pályán sikerült legyőzni Huszti Szabolcs Zenitjét. A következő körben Donyeckben ikszelt a gárda, majd mikor az Európa Liga-győztes Porto otthonából is sikerült pontot rabolni, már többen is felkapták a fejüket: valami csoda készül a BL-ben. A szerb Ivan Jovanovic együttese aztán hazai környezetben elcsípte a portugál gárdát, majd ezen a héten szerdán Szentpéterváron játszott gól nélküli döntetlent, melynek köszönhetően biztossá vált, hogy az APOEL bejutott a legjobb tizenhat közé az utolsó forduló eredményeitől függetlenül.
Magyarok az APOEL-nél
A nicosiai csapatot története során öt magyar tréner is menedzselt, 1931-1933-ban Anton János, ’33-tól 1951-ig Künsztler József, 1952-ben egy év erejéig Guttman Béla, 1965-66-ban Zsengellér Gyula, egy esztendőre rá pedig Szendrődi Lajos volt az együttes vezetőedzője.
Játékosként Kiprich József (1995-97), Kovács Kálmán (1995-96), Kozma István (1995-97) és Sztipánovics Barnabás (2002-03) is megfordult a klubnál.
„Azt hiszem ez minden idők legjobb ciprusi klubcsapata” – mondta akkor a tv-közvetítés során Kosztasz Faszuliotisz, a Nicosia egykori játékosa, aki az utóbbi időben szakkomentátorként bukkan fel a labdarúgás világában. Az országban rengetegen követték figyelemmel a Zenit elleni összecsapást, majd mikor lefújták a találkozót, az emberek tömegével vonultak ki az utcára, ahol zászlókat lengettek és szüntelen nyomták a dudát az autókban, majd a klub székháza előtt rótták le tiszteletüket. Az APOEL sikere Ciprus harmadik legnagyobb városának repterére is hatással volt, Lárnakán nem elég, hogy a meccs összefoglalóját vetítették az óriáskivetítőkön, de egyszer csak egy női hang búgta bele a mikrofonba, hogy a csapatot váró nagy tömeg tiszteletére a játékosok egy külön kijáraton hagyják majd el a repteret, ahol a szimpatizánsok köszönthetik kedvenceiket.
Ünneplés az utcán:
„Éljük az álmainkat! Lehet, hogy kiscsapat vagyunk Európa futballjában, de a nagy szívünk miatt kiérdemeltük, hogy ott legyünk a nyolcaddöntőben” – idézte a sikeredzőt a ciprusi Sport, amely csütörtökön egy hatalmas képpel a címlapján jelent meg, melyen Konsztantinosz Charalambides csapatkapitány a magasba emelte csapattársát, Mariosz Eliát.
Cipruson nem könnyű az élet manapság, ugyanis az ország gazdasága erősen összefügg Görögországéval, így mondhatni éltek már meg szebb napokat is a helyiek. A SportDay meg is ragadta az alkalmat, hogy kiemelje milyen fontos is ez a siker: „Felejtsük el az EU-s kisegítést. Itt a Legenda (a csapat beceneve – a szerk.) a király!”
Az egyik legkomolyabb lap, a Politisz is beszállt az örömünnepbe, az újság a csapat fotóját hozta le címoldalon és nemes egyszerűséggel ezzel a címmel jelent meg: „Köszönjük!”
Az APOEL Nicosiát 1926-ban alapították egy édességboltban, a klubnak pedig oroszlánszerepe volt a Ciprusi Labdarúgó Szövetség 1934-es létrejöttében, majd a hivatalos országos bajnokság megszületésében. 1936-től 1940-ig egyébként zsinórban ötször tudott nyerni az APOEL a honi pontvadászatban.
Politikától sem mentes a klub története, 1948-ban például egy Görögországba küldött távirat miatt kettészakadt a banda, ugyanis a baloldali érzelműek kiváltak az APOEL-ből és megalapították az Omonia Nicosiát, amely azóta is riválisa cikkünk főszereplőjének. A két csapat és a szurkolótáboraik azóta sem kedvelik egymást – finoman fogalmazva.
Az ötvenes években az egyesület sportolói aktív tagjai voltak a felemelkedési harcoknak, a legismertebbé Mihalakisz Karaolisz története vált, akit a brit gyarmati hatóságok kötél általi halálra ítélték. A focisták ekkor jártak legközelebb a kieséshez, ugyanis a labdarúgók többsége aktív résztvevői voltak a nemzeti küzdelemnek.
Miután rendeződött a helyzet, 1963-ban az APOEL – első ciprusiként – bejutott az UEFA Kupagyőztesek Európa-kupájába a norvég S.K. Gjovik-Lyn kettős legyőzésével, ám az első körben jött a portugál Sporting, a luzitán gárda pedig az odavágón a Nicosia történetének legnagyobb csapását mérte a gárdára, miután 16-1-re páholta el a ciprusiakat, akik végül 18-1-es összesítéssel estek ki a sorozatból.
A nyolcvanas években újra a politikáé volt a főszerep, ugyanis a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a Besiktassal került volna össze a gárda, ám a kormány közbenjárásra – megtiltották az APOEL-nek a játékot – elmaradt az első ciprusi-török csata. Az UEFA mindezt a nemzetközi kupaporondtól való kétéves eltiltással jutalmazta, amelyet végül egy esztendőre csökkentettek.
Az 1990-es évek csupa nagybetűvel vonulnak be a klub históriás könyvébe, a gárda ugyanis három bajnoki címet, öt Ciprusi Kupát és négy Szuperkupát nyert ezidő alatt, 1996-ban ráadásul úgy duplázott, hogy egyáltalán nem talált legyőzőre a pontvadászatban. Ugyanebben az évben a kosárcsapat is duplázni tudott, amely ebben a sportágban a legnagyobb siker volt a kosárlabdázók 1973-as megalapulása óta.
Az 1996-tól kft-ként működő labdarúgó csapat aranykora 2001 óta datálódik, azóta ötször sikerült bajnokságot, kétszer kupát és ötször szuperkupát nyerni, két ízben pedig a Bajnokok Ligája főtáblájára is feljutott az együttes (2009-10 és2011-12), ezúttal pedig a csoportkört is túlélte az APOEL, amely első ciprusi együttesként hajtotta végre ezt a bravúrt.
A klub jelenlegi elnöke Fivosz Erotokritou.
Labdarúgó-sikerek:
21-szeres ciprusi bajnok: 1936, 1937, 1938, 1939, 1940, 1947, 1948, 1949, 1952, 1965, 1973, 1980, 1986, 1990, 1992, 1996, 2002, 2004, 2007, 2009, 2011
19-szeres kupagyőztes: 1937, 1941, 1947, 1951, 1963, 1968, 1969, 1973, 1976, 1978, 1979, 1984, 1993, 1995, 1996, 1997, 1999, 2006, 2008
12-szeres Szuperkupa-győztes: 1963, 1984, 1986, 1992, 1993, 1996, 1997, 2002, 2004, 2008, 2009, 2011
Legértékesebb játékos (transfermarkt.de): a 29 esztendős Sanel Jahic, az APOEL Franciaországban született bosnyák válogatott védője
