„Checho” Batista kapitány válogatottja vasárnap hajnalban 1-1-es rendes játékidőt, majd kétszer 15 perces hosszabbítást követően 5-4-re kikapott a Copa América negyeddöntőjében Uruguaytól.
A futballtörténelem legnagyobb múltra visszatekintő párharcában – ez volt a két ország válogatottjának 199. összecsapása – újabb dicsőséges fejezetet írtak a „charrúák”: a Maracanazo hatvanadik évfordulóján kiütötték a Río de la Plata túlpartján élő örök riválisaikat.
A helyszín Santa Fe városa, az Estadio Colón (magyarul Kolumbusz), hivatalos nevén a Brigadier General Estanislao López (Estanislao López dandártábornok) az a létesítmény, amelynek El Cementerio de los Elefantes, azaz Elefánttemető a beceneve. Az elefánttemető most az argentin válogatott sírhelye lett.
A mérkőzés hőse – és antihőse – Diego Pérez volt. Az El Ruso – az Orosz – becenevű védekező középpályás, a Bologna játékosa az ötödik percben becsúszva Sergio Romero hálójába kotorta a labdát Martín Cáceres csúsztatása után, ezzel vezetést szerezve az uruguayiaknak. Más kérdés, hogy az Orosznak már nem lett volna szabad a pályán lennie, mert a második percben kis híján eltörte argentin „kollégája” – a szintén gránitkeménységű Javier Mascherano lábát, amiért csak sárgát kapott.
A 18. percben Gonzalo Higuaín Lionel Messi gólpasszát fejelte Fernando Muslera hálójába. Húsz perc múlva az Orosz mehetett zuhanyozni, miután Fernando Gago feltartásáért megkapta második sárgáját. Ám hiába játszott ötven percen át emberhátrányban Uruguay, az eredmény nem változott (a 87. percben Mascheranót is leküldte a bíró), a hosszabbításban sem.
Jöttek a tizenegyesek, mindenki betalált, kivéve a csereként beállt Carlos Tévezt, akinek lövését Muslera, a Lazio kapusa kifogta – így Argentina kiesett. (Figyelem: Tévez klubmeccsen, a Manchester City, a Manchester United, a West Ham United, a Corinthians és a Boca színeiben még csak egyetlen büntetőt rontott, tizenkettőből tizenegyet belőtt).
1993, az akkor Ecuadorban rendezett Copa América megnyerése (Alfio Basile vezérletével) óta nem sikerült diadalmaskodni felnőtt világversenyen az argentinoknak – a 2004-es és 2008-as olimpiai bajnoki cím nem számít annak, mert ezek U23-as tornák.
A meccs után össztűz zúdult az argentin játékosokra, Julio Grondoña szövetségi elnökre és Julio Batista szövetségi kapitányra – utóbbi azonban kijelentette, nem mond le, ez az eredmény nem tragédia, arccal a 2014-es brazíliai világbajnokság felé!
Azért álljon itt néhány fórumozó véleménye a legnagyobb példányszámú argentin újság, a Clarín honlapjáról:
„Argentína kiesése szomorúvá változtatta a Copát. Annyira vártam a Brazília-Argentína nagydöntőt… Nagy kár…” (Nelson Marques – egy brazil szurkoló)
„Batista, takarodj, Grondoña, takarodj! Húsz éve várunk egy nagy sikerre, újabb húsz évet kell várnunk?!” (Patricio)
„Mi a gyógymód egy depressziós brazilnak? Nézze az Uruguay-Argentína meccs tizenegyes-párbaját!” (Eduardo)
„Batista fejét követeljük! A világ legjobb játékosait a világ legrosszabb edzője vezeti. Batista, takarodj!”
A tényeknél maradva: Argentína négy mérkőzést játszott az idei Copán, nem bírt Bolíviával, Kolumbiával és Uruguayjal, s csak az U22-es válogatottjával kiálló Costa Ricát tudta legyőzni.
Az utolsó tizennyolc évben kudarc, kudarc hátán. A szövetségi kapitányok jönnek, mennek – Daniel Passarella, Marcelo Bielsa, José Pekerman, megint Basile, Diego Armando Maradona, és most Batista -, a közös nevező egyetlen név: Julio Humberto Grondoña, a gyűlölt szövetségi elnök.
Még egy adalék: 1987-ben ugyanez történt, az akkori Copa Américán Uruguay szintén kiütötte a hazai pályán játszó Argentínát, s később meg is nyerte a tornát.
Santa Fe, Brigadier General Estanislao López
Argentína – Uruguay 1–1, t: 4–5 (1–1, 1–1, 1–1)
Argentína: Romero – Zabaleta, Burdisso, G. Milito, Zanetti – Gago (Biglia, 96.), Mascherano – Di María (Pastore, 72), Messi, Agüero (Tévez, 83.), Higuaín. Szövetségi kapitány: Sergio Batista
Uruguay: Muslera – M. Pereira, Lugano, Victorino (Scotti, 19.), Cáceres – Pérez, Ríos (Eguren, 109.), González, Á. Pereira (Gargano, 109.) – Forlán, Suárez. Szövetségi kapitány: Oscar Tabárez
Gólszerzők: Higuaín 18., ill. Pérez 5.,
Tizenegyesek: Messi, Burdisso, Pastore, Higuaín belőtte, Tévez kihagyta, illetve Forlán, Suárez, Scotti, Gargano, Cáceres belőtte
Kiállítva: Mascherano 86., ill. Pérez 38.
A másik negyeddöntőben Córdobában is hosszabbításra volt szükség, de ott Peru eldöntötte a meccs sorsát Carlos Lobatón és a csapatkapitány Juan Manuel Vargas góljaival.
Peru 1997 után először jutott be az elődöntőbe a Copa Américán (Uruguay lesz az ellenfelük a legjobb négy között), ami óriási meglepetés, hiszen csoportjából csak a harmadik helyen ment tovább, míg Kolumbia csoportelső volt. Amúgy Kolumbia uralta a meccset, Radamel Falcao, a Porto sztárja a 66. percben tizenegyest is hibázott, Dayro Moreno és Guarín pedig a kapufát találta el.
A mérkőzésnek volt egy érdekes mellékszála is, mégpedig a perui hátvéd Alberto Rodríguez és Radamel Falcao között. A két játékos két hónapja találkozott az Európa Liga döntőjében, s ott Falcao csapata, az FC Porto 1-0-ra győzött a Sporting Braga ellen – amelynek tagja Rodríguez -, éppen Falcao góljával.
„Istennek hála, most ki tudtam húzni azt a tüskét, amely az Európa Liga-döntő óta fájdalmat okozott” – nyilatkozta Rodríguez.
„Mindenki azt mondta ránk, hogy csak védekezni tudunk, most rúgtunk két gólt, ehhez mit szólnak?” – csattant fel Sergio Markarian, az „inkák” 67 éves – ráadásul uruguayi – szövetségi kapitánya a győzelmi sajtóértekezleten.
Córdoba, Mario Alberto Kempes Stadion
Kolumbia-Peru 0–2 – h.u. (0–0, 0–0, 0–1)
Kolumbia: Martínez – Zúniga, Perea, Yepes, Armero – Sánchez, Aguilar (Gutiérrez, 104.), Guarín, Dayro Moreno – Ramos (Rodallega, 72.), Falcao. Szövetségi kapitány: Hernán Darío Gómez
Peru: Fernández – Revoredo, Ramos, Rodríguez, Vílchez – Advíncula (Lobatón, a szünetben), Balbín, Cruzado, Vargas – Chiroque (Yotún, 95.), Guerrero. Szövetségi kapitány: Sergio Markarián
Gólszerző: Lobatón 101., Vargas 111.
