Az Észak Pokla néven is ismert észak-franciaországi verseny – amely az öt legnagyobb egynapos küzdelem, a Monumentumok egyike – 258 kilométeres távján 30 kockaköves szektor várt az indulókra, összesen mintegy 55 kilométeren. Rendkívül gyors volt a tempó, a Tadej Pogacarért dolgozó UAE olyan sebességet diktált, hogy nem tudott elszakadni szökevénycsoport. Számos defekt és egyéb technikai probléma történt, az esélyesek közül Mads Pedersennek, Wout van Aertnak, majd Pogacarnak is akadt gondja, utóbbinak 120 kilométerrel a cél előtt. A felzárkózása 22 kilométeren keresztül zajlott, de már a mezőny élén tekert a legendás arenbergi szakasz megkezdésekor, amelynél a legutóbbi három kiírás győztese, Mathieu van der Poel kétszer is defektet kapott és bő kétperces hátrányba került. Filippo Ganna kereke is defektes lett, majd elöl Pogacar és Van Aert kényszerült újabb bringacserére és zárkózásra.
Felzárkózása azonban húsz másodperc körül jó időre megtorpant, majd 40 másodpercre nőtt. Az utolsó ötcsillagos nehézségű szektor, a Carrefour de l’Arbre során a szlovén világbajnok kis híján elesett a poros kockaköveken. A 2020-as Milánó-Sanremo belga győztese és a pályafutása hiányzó Monumentum-győzelméért hajtó Pogacar együtt érkezett meg a legendás, kilencven éve átadott velodromba Roubaix-ban.
WOUT VAN AERT HAS WON PARIS-ROUBAIX!!!! 🏆
So much adversity, so much setback, Wout van Aert finally adds the cobblestone to his mantelpiece 🤩 pic.twitter.com/p5cD48Po5N
— Cycling on TNT Sports (@cyclingontnt) April 12, 2026
Így – ahogy tavaly újoncként – Pogacar idén is második lett, és bár a másik négy Monumentumon ő a címvédő, a hiányzó címet nem tudta megszerezni. Ugyanakkor a 2024-es Liege óta valamennyi Monumentumon dobogóra állhatott, így már tízes sorozatnál tart a pódiumokat tekintve.
A mögöttük érkező hatfős csoport a harmadik helyért vetélkedett, ezt a szintén belga Jasper Stuyven szerezte meg.
