Mondják, hogy a szerencse forgandó, de ez Golovin Vlagyimir tanítványaira nem vonatkozik,
A csapat ezúttal a leggyengébb csoportba, a leggyengébb középdöntős csoportba és a gyengébbik ágra került a világbajnokságon, de végül a hivatalos elvárást épphogy, a játékosokét jelentősen alulmúlva a hetedik helyen végzett.
Az utólagos fejtegetések két helyen is tévednek az eredmények értékelésekor: egyrészt, ehhez csekély köze volt a bíráskodásnak, másrészt, a magyar csapat fiatal korára hivatkozni, és azt mint a jövőre ígéretet hordozó tartalékot feltüntetni megtévesztés, a legjobb nyolc között a francia és a montenegrói válogatott átlagéletkora is alacsonyabb volt, és csak a győztes norvégoké volt években mérhetően magasabb, a teljes mezőnyben pedig 7 olyan európai együttes szerepelt, amely jelentősen fiatalabb volt a miénknél.
És ebből is következik a világbajnokság utáni legfontosabb kérdés:
A válasz kereséséhez a csoportmeccseket érdemes elfelejteni, Irán a vb-rangsor legalján, Szenegál a legrosszabb középdöntős csapatként, Svájc pedig a leglejjebb rangsorolt középdöntős 5. helyezettként végzett a végelszámolásnál, az ellenük látottak semmit nem adnak hozzá a képhez, pláne úgy, hogy a svájci csapat játékát meghatározó Tabea Schmid a mieink ellen már az első félidő 20. percében megkapta második két percét, és így csapatának még az amúgy sem világraszóló alapjátékáról is le kellett mondania.
Az utolsó négy találkozó tekinthető mérvadónak, és jelentős tanulságokkal is szolgál.
A vita örök, hogy
