Isztambulban, a törökök ellen játssza története ezredik hivatalos mérkőzését a magyar labdarúgó-válogatott. Kilencszázkilencvenkilenc meccs; tengernyi emlék, sorsfordító győzelmek, húsba markoló vereségek, elbukott vb-döntők, történelmi analógiák sorába illesztett pótselejtezők, remények, csalódások, világraszóló sikerek, felejthetetlen egyéniségek és rejtélyes konfliktusok szegélyezik az elmúlt több mint száz évet. Megfejteni lehetetlen, megérteni kötelező.
Most már elárulhatom: idestova két éve dolgozom egy könyvön, amely a magyar futballtörténelmet dolgozza föl, amely történeti és kulturális kontextusba helyezi a hazai foci fejlődését, amely számot próbál vetni taktikával, politikával, sajtóval, emberi gyarlóságokkal és mondvacsinált botrányokkal, amely azon a polcon, akként kezeli a hazai labdarúgást, ahová sokáig vitathatatlanul tartozott – és ahová tartoznia illenék.
Egy olyan kulturális kódként, identitáselemként, amely nem független az őt körülvevő közegtől, amely nem válaszható le, el és szét attól, hogyan élünk egymás mellett mi, magyarok.
Én mégis teszek egy kísérletet arra, hogy összeállítsam minden idők legjobb magyar nemzeti tizenegyét. Előrebocsátom: a lenti tizenegy név nem szentírás, és köze sincs a tökéletes megfejtéshez.
