Sportlegendák születésétől a szaros Szajnáig – ezek voltak a párizsi olimpia fényei és árnyai

Márton Viviana, a magyar csoda

A magyar küldöttség 19 éremmel, közte hat arannyal zárta a játékokat. Nem szeretnénk kedvencet választani, de a legmeglepőbbet, a legváratlanabbat csak muszáj megemlíteni: Márton Viviana most robbant be igazán a köztudatba.

Márton Viviana és ikertestvére, Luana magyar szülők gyermekeként már Tenerifén születtek, jelenleg Madridban élnek, és finn edzővel, Suvi Mikkonennel készülnek. Luana 2023-ban Bakuban világbajnoki címet nyert Magyarországnak, majd ezüstöt az Európa Játékokon.

Utóbbi után úgy nyilatkozott, „olimpiai bajnok leszek, csak szólok”, ám végül nem sikerült kvótát szereznie – az ikrek különböző súlycsoportban versenyeznek, hogy ne vegyék el egymás elől a lehetőséget.

Az az álmuk, hogy olimpiai bajnokok legyenek. Még nem voltak 10 évesek, már akkor kijelentették ezt

– nyilatkozta az édesapa, Márton Zsolt egy éve a Telexnek.

Viviana nem is viccelt, Párizsban az elefántcsontparti Ruth Gbagbi, az amerikai Kristina Teachout és a belga Sarah Chaari legyőzésével döntőbe jutott, ahol a szerb Aleksandra Perisic felett diadalmaskodva megnyerte az aranyérmet.

Teddy Rinernél nincs sikeresebb

A francia dzsúdósztár, Teddy Riner teljesítette az elvárásokat, a 204 centis óriást nem véletlenül választották ki arra, hogy Marie-José Pérec társaságában meggyújtsa az olimpiai lángot – az akkor még csupán háromszoros olimpiai (plusz 12-szeres világ- és ötszörös Európa-) bajnok csillag hozta a formáját.

Előbb a 100 kilogramm feletti kategóriában győzött, ezzel megelőzte a japán Tadahiro Nomurát, aki addig egyedüliként mondhatta el magáról, hogy három egyéni olimpiai címet nyert a sportágban, majd csapatban tovább javította a rekordot.

Az ötszörös bajnok ezzel a korábbi biatlonossal, Martin Fourcade-dal együtt a legsikeresebb francia olimpikon.

Hajós Alfréd és Michael Phelps nyomában

Riner így is eltörpült a játékok hazai szupersztárja, a francia Léon Marchand mellett. A 22 éves úszócsillag 200 mellen, 200 pillangón, 200 és 400 vegyesen olimpiai bajnok, a 4×100-as vegyes váltóval olimpiai bronzérmes lett.

Ő a harmadik férfiúszó a két amerikai gigász, Mark Spitz és Michael Phelps után, aki négy egyéni aranyérmet nyert olimpián – mellettük erre a bravúrra még egy nő, a keletnémet Kristin Otto (Szöul, 1988) volt képes.

Azt is külön csodakategória, hogy a négy aranyából kettőt egy este szerzett: előbb a 200 pillangót nyerte meg a világ eddigi második legjobb idejével (1:51.21) bő egy másodperccel felülmúlva a korábbi egyéni csúcsát, majd alig két órával később 200 mellen is olimpiai aranyérmet nyert, ráadásul olimpiai rekorddal (2:05,85 ).

Ezzel a teljesítményével a negyedik olyan úszó lett a sportág történetében, aki ugyanazon a napon két egyéni aranyérmet nyert. Ez korábban a keletnémet Kornelia Endernek (1976), az ausztrál Frederick Lane-nek (1900) és a magyar Hajós Alfrédnak (1896) sikerült.

McIntosh megtolta 17 évesen

De Marchand-nak akadt női megfelelője is: a mindössze 17 éves kanadai Summer McIntosh három egyéni olimpiai győzelemmel (200 pillangó, 200 és 400 vegyes) és egy ezüstéremmel (400 gyors) nyűgözte le a világot.

Ilyen félelmetes rúdugrót nem látott még a világ

A rúdugró Armand „Mondo” Duplantis Párizsban is bemutatta dominanciáját, hiszen új világcsúccsal koronázta meg idei teljesítményét. De nem is lehetett tőle mást várni, mert egyszerűen félelmetes a fickó: a 2019-es berlini Európa-bajnokság óta csupán egyszer szenvedett vereséget világversenyen, a 2019-es dohai világbajnokságon ezüstérmes lett. Igaz, akkor csak 597 centit ugrott, azóta, ha hat méter felett teljesített, legyőzhetetlennek bizonyult.

Ha csupán az idei teljesítményét nézzük, márciusban a fedett pályás vébén 605 centiméteres ugrással aranyérmet szerzett, áprilisban egy kínai Gyémánt Liga-viadalon 624 centire javította a világcsúcsát, júniusban 610 centis Eb-rekorddal megnyerte az Európa-bajnokságot.

Ezek után az olimpián 600 centivel már bajnoknak mondhatta magát, hiszen a legközelebbi vetélytársa, az amerikai Sam Kendricks mindössze 595 centiig jutott. Ezután 610 centivel előbb megdöntötte Thiago Braz 2016-os olimpiai csúcsát, majd harmadik kísérletre átjutott a 625 centin, azaz megjavította saját világrekordját is.

Aki a szőnyeg közepére tett cipőjével búcsúzott el

Lehet, hogy Mijaín López neve első blikkre keveseknek mond valamit, pedig a kubai óriás igazi sportági – és immáron olimpiatörténeti – legenda.

A 41 éves, 196 centi magas kötöttfogású birkózó a 130 kilogrammos súlycsoportban nyert aranyérmet, ezzel első sportolóként ötszörös egyéni olimpiai bajnok lett ugyanabban a számban.

A nyári olimpiákon eddig Lópezen kívül Carl Lewis (távolugrás), Michael Phelps (200 méteres vegyesúszás), Katie Ledecky (800 méteres gyorsúszás), Al Oerter (diszkoszvetés), Paul Elvström (vitorlázás) és Icso Kaori (szabadfogású birkózás) tudott négyszer egymás után egyéni számban győzni, de az öt senkinek sem jött össze. Egészen eddig.

Párizsban alig tudtak pontot érő akciót bemutatni rajta az ellenfelek, a döntőben pedig az egyik legsimább győzelmét aratta. Ezután a kezeit a magasba emelte, majd – miközben a közönség felállva tapsolta és a nevét skandálta – levette a cipőjét, odatette a szőnyeg közepére és elsétált. Szimbolikus gesztus volt ez, amivel jelezte, eljött a visszavonulás ideje.

Biles elképesztő dominanciája

Azok után, hogy saját mentális egészsége érdekében visszalépett a tokiói olimpián való versenyzéstől, nem csupán a tavalyi, antwerpeni vébén, de a párizsi olimpián is csúcsformában versenyzett a 23-szoros világbajnok, Simone Biles.

Az amerikai tornász a riói négy aranyához idén nyáron még hármat hozzátett (csapatban, összetettben és ugrásban lett első), azaz összesen harminc olimpiai és világbajnoki aranyéremnél jár, amihez foghatót eddig senki sem tudott felmutatni. A dominanciája elképesztő: olimpiákon és világbajnokságon 53 versenyszámba nevezték be, 45 fináléban indult el, 30-at megnyert, 41-ben dobogóra állhatott. Ilyen győzelmi arányt még a kilencszeres olimpiai bajnok Larissza Latinyina sem tudott elérni.

A defekt sem állíthatta meg

Remco Evenepoel az egyetlen férfi kerékpáros a nyári olimpiák történetében, aki egy adott eseményen duplázni tudott: a belgák négyszeres világbajnoka és 2022-es Vuelta-győztese a mezőnyversenyben és az időfutamban sem talált legyőzőre.

Az sem állíthatta meg, hogy az országúti versenyen négy kilométerrel a cél előtt defektet kapott, egy gyors kerékpárcserével mintegy 20 másodpercet veszített, de akkora volt az előnye, hogy ez is belefért.

Djokovicak is összejött a Golden Slam

Novak Djokovic a Roland Garros salakján koronázta meg példátlan teniszpályafutását a világelső Carlos Alcaraz legyőzésével.

A szerb négy sikertelen olimpiai kísérlet után végre egyéni aranyat nyert, és ezzel bekerült az elit Golden Slam-körbe, azaz azok közé, akik mind a négy Grand Slam-tornát behúzták, és olimpiai aranyuk is van.

Ez eddig csupán Steffi Grafnak, Andre Agassinak, Rafael Nadalnak és Serena Williamsnek sikerült.

A szerb egyben új rekordot is felállított: 37 évesen ő a legidősebb teniszező, aki aranyérmet nyert azóta, hogy a tenisz 1988-ban visszatért az olimpiai programba.

Félelmetes amerikai kosárhegemónia

Az Egyesült Államok női kosárlabda-válogatottja sorozatban a nyolcadik olimpiai aranyérmét szerezte meg a párizsi játékokon. Az immár 61 mérkőzés óta veretlen amerikaiak a vasárnapi döntőben hatalmas csatában egyetlen ponttal verték a házigazda franciákat.

A győztes együttesben a 42 éves Diana Taurasi lett a kosártörténelem első hatszoros olimpiai bajnoka.

A férfiaknál is amerikai győzelem született, ugyancsak a franciák ellen: az NBA-sztárokkal felálló Egyesült Államok zsinórban az ötödik olimpiai aranyát szerezte meg. Ugyancsak egyedülálló, hogy Kevin Durant negyedszer szerepelt az aranycsapatban, erre a játékok történetében még nem volt képes senki a férfiak között.

Akadtak árnyoldalai is a párizsi játékoknak – akár a szervezési problémákat, a sérüléseket, a betegségeket, a formahanyatlásokat tekintve. A tíz pozitívum után most öt ilyen esetet emelünk ki.

Szaros Szajna

Az ötlet, hogy Párizs központi vízi útját versenyek helyszínévé tegyék, hiába tűnt nagyszerűnek, már az első pillanattól lehetett tudni, hogy szinte kivitelezhetetlen.

Néhány kivételtől eltekintve 1923 óta tilos volt a Szajnában úszni, ennek ellenére a fenntarthatóság jegyében a zöld olimpia képviselői tettek egy próbát, hogy megtisztítsák a vizet a triatlon- és a nyílt vízi úszóversenyekre.

A folyó a beleömlő szennyvíz, a közeli mezőgazdasági trágyalé és a nagy esőzések utáni áradások miatt igazi fertőnek számított, nem véletlen, hogy voltak napok, amikor az olimpia idején sem lehetett használni. A versenyeket mégis megrendezték, hogy aztán jó néhány sportoló – köztük Fábián Bettina is – komoly fertőzéssel a kórházban végezze.

Jegygyűrűelvesztés és vesekő

Akadt egy másik sportoló is, aki komoly betegséggel küzdött, igaz, ennek nem volt köze a víz tisztaságához. Az olaszok olimpiai és világbajnok magasugrója, Gianmarco Tamberi egy nappal a Párizsba indulása előtt kórházba került, ahol megállapították, hogy valószínűleg veseköve van.

A fájdalmai ellenére Tamberi végül elindult a magasugrás selejtezőjében, és 224 centis eredménnyel bejutott a döntőbe, de a szereplése erősen kérdésessé vált, miután pár órával a finálé előtt kórházba került, mert vért hányt.

Ennek ellenére sem adta fel, elindult, miközben így esélytelen volt a jó szereplésre. Végül a döntőben az utolsó előtti, 11. helyen zárt.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a megnyitón micsoda tragédia érte: a jegygyűrűje lecsúszott az ujjáról és a Szajnába veszett.

Drónbotrány

A női futballban a kanadaiak drónbotránya árnyékolta be az olimpiai torna kezdetét. Az Új-zélandi Olimpiai Bizottság az egyik első edzése után tett panaszt, miután kiszúrták a repkedő drónt gyakorlás közben. Utólag kiderült, a szerkezetet a kanadai futballválogatott egyik munkatársa kezelte, akit a francia hatóságok azonnal őrizetbe vettek.

A FIFA végül hat pont levonással büntette a csapatot, miközben a stábból Beverly Priestman vezetőedzőt, valamint Joseph Lombardi segédedzőt és Jasmine Mander adatelemzőt egy évre eltiltották minden labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől.

Kanada a pontlevonás ellenére továbbjutott csoportjából, ám a negyeddöntőben tizenegyesekkel kikapott a németektől és kiesett.

Boksz az egyenlőség jegyében

A párizsi női boksz sportszerűsége nagyrészt elveszett a nemek közötti vitában. A világ sajtója felkapta az algériai Iman Helif és a tajvani Lin Jü-ting ügyét, akiknek állítólag kromoszóma-rendellenesség miatt nem is lett volna szabad szerepelniük a nők között.

A sportolók halálos fenyegetéseket kaptak, önjelölt prókátorok osztották az észt egy olyan ügyben, amiben nem is lehet tisztán látni – közben a két sportoló megnyerte az olimpiát: Helif a 66 kilósok, Lin Jü-ting, a női 57 kilogrammosok között.

Mi lesz veled, Jamaica?

Jamaica egykor meghatározó női sprintcsapata teljesen szétesett Párizsra. Amíg a karibiak 2008 és 2021 között a lehetséges tizenkét éremből tízet megnyertek 100 méteren, addig a párizsi döntőben Tia Clayton volt országa egyetlen képviselője, és végül ő is csupán a hetedik helyen zárt.

A legnagyobb sztárok – Elaine Thompson-Herah, Shelly-Ann Fraser-Pryce és Shericka Jackson, a tokiói olimpia dobogósai – különböző okok miatt hiányoztak, így 1988 óta először nem volt jamaicai atléta az első háromban. A sprintváltó ráadásul ötödik lett.

Emellett a 200 méteres síkfutás döntőjébe sem került be jamaicai futó, amire 1976 óta nem volt példa.