Kós Hubert vegyesúszóként tört be a nemzetközi elitbe, hiszen 200 vegyesen nyert 2022-ben felnőtt Európa-bajnokságot. Mindezek tudatában Sós Csaba szövetségi kapitány egy tavaly kora őszi háttérbeszélgetésen azt találta mondani nekem, hogy Michael Phelps korábbi edzőjének irányítása mellett a párizsi olimpián Kós elkaphatja Léon Marchand-t, a francia vegyeskirályt. Ehhez képest Bowman hét hónap alatt a korábbi tanítványát vegyesről átterelte hátúszásra, majd 3,5 másodpercet lefaragva az egyéni csúcsából 200 háton csinált belőle világbajnokot. Tévúton jártak korábban?
Azért mi sem ültünk háttal a moziban. Láttuk, mik azok az úszásnemek, amelyekben külön-külön is extra lehet. Két éve, 18 évesen 100 pillangón 51.5-öt úszott, ami, ha nincs közben egy Milák Kristófunk, bődületes korosztályos országos csúcs lett volna. 2022-ben az Európa-bajnokságon hat nap alatt négy számban állt rajthoz, a menüben 400 vegyes, 100 pillangó, 200 hát és a végén a 200 vegyes szerepelt. Előfutamokkal középdöntővel együtt 11-szer úszott, és Hubi volt az egyetlen magyar férfi úszó, aki, ahol elindult, ott döntőbe jutott. 400 vegyesen három tizeddel, 100 pillangón 11 századdal maradt le a dobogóról. 200 háton legyőzte azt a Telegdy Ádámot, aki 2021-ben ötödik lett az olimpián, emellett nyert 200 vegyesen.
Avagy Kós Hubert 19 évesen már olyan széles skálán hozta a nemzetközi szintet, hogy a magyar döntéshozók nem tudták, melyik ujjukba harapjanak?
Maradjunk a hátnál. A Duna Arénában a rövidpályás világkupán Hubi az egyes pályáról indulva a felénél hatodiknak fordult, és a végén mindenkit lehajrázva nyert. Sokszoros korosztályos csúcstartó, felnőtt magyar bajnok háton.
Tehát nem jelenthető ki, hogy mi vakon voltunk, és eddig a hátúszást egyáltalán nem preferáltuk. Nagyon is preferáltuk.
Csakhogy a vegyes és a hátprogramok rajtja többségében üti egymást a világversenyeken. Ezért sokszor kénytelenek voltunk választani a kettő között. Gyakrabban maradtunk abban, hogy elengedjük a 200 hátat, mert hát mégiscsak 200 vegyesen úszott Hubi 2021-ben junior világcsúcsot, majd lett a következő évben, Rómában felnőtt Európa-bajnok. Most, Fukuoka előtt pont ugyanez történt csak fordítva. Bob Bowman azt javasolta neki, hogy a vegyest engedjék el, és a hátra fókuszáljanak.
Az amerikai sztáredző mire alapozta a döntést?
Hubi az elmúlt félévben az amerikai versenyeken vegyesen és háton egyaránt rajthoz állt. Ezeken az erőpróbákon olyan erős a mezőny, hogy a sorozat fináléjában 200 vegyesen, azaz abban a számban nem jutott be az A döntőbe – összesítésben a 10. lett –, amelyben az előző évben hatodik lett a világbajnokságon. Ebben a számban amúgy az a francia vegyeskirály, Léon Marchand az úr, aki szintén az Arizona Egyetemen tanul és úszik Bob Bowman irányításával. Eközben a hátúszásban Hubi biztató eredményeket ért el, az elmúlt években a 200 hátat uraló Ryan Murphy már 28 éves idén, egyre nehezebben hozza a győzelemhez szükséges időt, és ugye az oroszok továbbra sem versenyezhetnek. Nyilván Bobbal közösen mindezek ismeretében ítélték meg úgy, hogy háton adódik olyan rés, ahol eredményes lehet, nyerhet.
A magyar módszer
Értem, de az továbbra sem világos, mi a robbanásszerű, 3,5 másodperces fejlődés magyarázata?
Ez alaposabb okfejtést igényel, és ismerni kell hozzá a magyar és az amerikai edzésmódszert, a versenyrendszerek közti különbséget, illetve Hubi úszóeredményeinek fejlődési ívét. Mert minden mindennel összefügg.
Nosza.
2013 óta irányítottam a felkészülését. Gyorsan egymásra hangolódtunk, mivel ugyanazt az iskolát képviselem, amit korábbi munkahelyemen, a Jövő SC-ben kapott. Eszerint kiskorban kell megalapozni a technikai tudást. Ezért tízéves kora után sem hajtottam, helyette rengeteget foglalkoztunk az egyes úszásnemek stílusának precíz elsajátításával. Hiszen lehetsz te gyors, erős, de akinek nem elég csiszolt a technikája, az szinte pótolhatatlan hátrányba kerül a későbbiekben. 14–15 éves korig ezért nem is specializáltam sem Hubit, sem más tanítványomat egyetlen úszásnemre. Addig nálam mindenki vegyesúszó.
Ez nem a Széchy-iskola? Évtizedekre visszatekintve nem ezért olyan sikeresek a magyar vegyesúszók?
Széchy Tamás, Széles Sándor, Gyertyánffy Tamás is ezt a vegyesúszás-központú iskolát képviselte, de a jelenben Virth Balázs is ezen az úton jár. Hubi a technikai alapoknak köszönhetően a sprintszámoktól a hosszú számokig mindenhol jól úszott, és ahogy formálódott, fejlődött, az is látszott, hogy a négy közül a hátúszás megy neki a legjobban, de pillangón és gyorson is remek eredményekre képes. Talán a mellúszás az egyetlen gyengébb száma, de az sem annyira. 14–15 éves korában akadt olyan ob, ahol megnyerte mind a két pillangót, mind a két hátat, mind a két mellet, mind a két vegyest, és még 1500 gyorson is megelőzte a vele egyívású Betlehem Dávidot.
Márpedig a magyar úszás történetében rajta kívül olyan versenyző még nem akadt, aki a vegyessel együtt mind az öt úszásnemben korosztályos bajnoki aranyat nyert.
Ezek szerint még a sprint és hosszú távok között sem tesz különbséget, nem specializálja az úszóit?
Szakmailag megalapozott, hogy úszásban, atlétikában – de még a dinamikát, robbanékonyságot követelő labdajátékokban is – a sprintereknek kell legyen úgynevezett aerob állóképessége is. Számos tanulmány értekezik arról, hogy külföldön is aerob alapot adnak a gyerekeknek, mert arra lehet építeni a későbbiekben. Ezt már a 70-es, 80-as években Széchy Tamás is alkalmazta, miután kiszúrta, hogy több százas úszó is hosszabb számokban versenyzett fiatalabb korában, majd a felnőtt mezőnyben kezdett el sprintszámokban aranyakat gyűjteni, világrekordokat dönteni. De példaként említhetném jó barátomat, Zubor Attilát is. Amikor Széchy Tamáshoz került, 400 gyorsra készült, és évekkel később vált az első magyarrá, aki 50 másodpercen belül úszta a százat.
Csakhogy Zubor többször hangoztatta: „Képzeld el, hova juthattam volna, ha az Öregnél nem 400 gyorsra és vegyesre készülök egész életemben.”
Ez részben igaz, részben meg nem, mert neki is kellettek az alapok, de 20 éves kora után az edzésmunkáját valóban lehetett volna fókuszáltabban a sprintszámra terelni. 23 évesen akkor ment le 50 másodperc alá (49,82-re), amikor az Öreg már nem járt le minden edzésre. Ezért a fiúk gyakran fogtak egy deszkát, egy labdát és az edzés helyett teniszeztek. Így aztán azok, akik hosszabb távra készültek, az 1998-as ausztráliai világbajnokságon nem úsztak olyan jól, mert kopott az állóképességük, nem bírták úgy a végét. Perth-ben Rózsa Norbi „csak” bronzérmes lett 200 mellen, Czene Attila csak kilencedik 200 vegyesen. Ellenben Zubi, aki alapvetően gyorsnak született, majd felrobbant ettől, világbajnoki döntőbe jutott, ahol történelmi országos csúcsot úszott 100 gyorson.
Kós Hubert mikor robbant először?
Széchy Tamás azt mondta: „az a tapasztalat, aki 17–18 éves korában eljut arra a szintre, hogy érmes lehet az Eb-n vagy a vébén, az nagyon nagy úszó lesz”. 2020 elején, amikor kitört a pandémia, és leállt az élet, de mi, a négy korosztályos válogatott tanítványommal mégis a hermetikusan lezárt Duna Arénában készülhettünk Tokióra, Hubi az egyik edzésen kijelentette, hogy olimpiai szintet akar úszni. Na most, neki akkor 2:01,90 volt a rekordja 200 vegyesen, miközben az olimpiai szint 1:59,80 volt. Az edzések alapján bizakodtunk. Nyáron a szövetség megrendezte – mint később kiderült – az év egyetlen versenyét a Margitszigeten, ahol le lehetett mérni, hol tartunk. 400 vegyesen korosztályos csúcsot úszott, 4:19-ről lement 4:15-re, és ekkor már éreztük, hogy itt valami nagy dolog készül. Aztán a verseny utolsó napján a 2:01,90-es úszóm robbantott egy olimpiai szinten belüli 1:59,30-at. 17–18 évesen magyar úszó még nem úszott 200 vegyesen 2:01 alatt. Se Darnyi Tamás, se Czene Attila, se Verrasztó Dávid, se senki, ő pedig elsőéves ifiként lement erre a szintre. Ekkor, 17 éves korában mondtuk ki először, hogy ebből a srácból nemzetközileg jó úszó lehet, amire a jelen lévő nagyobb nevű külföldi edzők azt felelték: nem lesz, már az.
A 2021-re halasztott tokiói olimpia mégsem hozott a tanítványának átütő sikert.
Pedig arra a junior világcsúcsra, amit a 2021-es, hazai rendezésű Európa-bajnokság középdöntőjében úszott, már tényleg mindenki felkapta a fejét. Hubi 1:56,99-et ment, olyan időt, amivel a riói olimpián bronzérmes lett volna. Ez az idő azóta is az élete legjobbja 200 vegyesen. Aztán a döntőre nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna. Amikor a finálé előtt megérkezett a Duna Arénába, félrehívott. „Zoli bá’, nem ettem ma még semmit” – közölte. „Miért nem?” – kérdeztem döbbenten. „Hát, mert olyan ideges vagyok” – felelte. Ez nem segítette. Ahogy az sem, hogy a legjobb idővel került a négyes pályára, így már mindenki érmet várt tőle, holott az Eb előtt a döntőt tűztük ki elérhető célként, mivel korábban még ifi vébén sem jutott fináléba. Szóval, kicsit rutintalanok voltunk, kicsit elizgultuk mindketten. Így fordultunk rá az olimpiára, ami tény, nem sikerült jól.
Miért torpant meg a tanítványa fejlődése?
Annak is megvoltak az okai. 2021 nyarán, 18 évesen még nem tudott annyira fókuszált lenni, mint amilyennek idén, a világbajnokságon mindenki látta őt.
És ez az én hibám. Akkoriban már elő-előfordult, hogy nem tudtam úgy ráerőltetni az akaratomat egy-egy edzésen, mint korábban.
Aztán, amikor kiutazott Japánba, nagyon megviselte az átállás. Azt javasoltam neki, hogy ennek ellenére úsznia kell, sőt, kilométerben többet kell úsznia, mert ha nem teszi, elmegy az állóképesség, túl hamar kerül formába – lásd az 1998-as perth-i példát. Az sem segítette a kommunikációnkat, hogy ezt csak távolról és telefonon javasolhattam, mert Tokióban annak ellenére nem lehettem mellette, hogy a pár hónappal korábbi Eb-n ugye jobb időt úszott, mint az előző olimpia bronzérmese.
Miért nem utazhatott az olimpiára az az edző, akinek a tanítványát már nemzetközi szinten is óriási tehetségnek tartják, és a legjobb idejét tekintve 200 vegyesen éremesélyes?
Az olimpiára meghatározott kvóta van az edzők részére, és ebbe nem fértem bele. De a tavalyi budapesti vébén a Margitszigetre sem juthattam el, sajnos. A csapat a Thermál Hotelben lakott, nyolc edző 0–24-ben ott lehetett a versenyzői mellett, én meg naponta jártam be Dunakesziről. A magyarázat szerint nem fértem bele a nyolcba, ahogy az olimpiára utazó létszámba sem.
Tízéves kora óta minden versenyén, a gyermek, a cápa, a serdülő, az ifi ob-n, a Halászlé Kupákon, a Vízmű Kupákon ott álltam mellette, de az élete addigi legfontosabb versenyén nem. Ezt elég fájdalmas mélyütésként éltem meg.
Ennek ellenére állítom, nem ezen múlott Hubi tokiói úszása. Mondjuk a középdöntőbe azért bejutott volna, ha ott vagyok, de a döntőbe, nem hiszem.
Kós Hubert első olimpiája minden oldalról azt a sportalapvetést erősíti, miszerint a sikerhez kudarcokon keresztül vezet az út.
Abszolút. A csalódást keltő eredmények elemzéséből sokat tanulhat az ember. A 2021-es budapesti Eb-n Hubi gyakorta állt a lelátón, és biztatta a többieket. Hiába mondtuk neki: „Vannak itt még rajtad kívül ötezren, akik szurkolnak a magyaroknak, vonulj el, pihenj a versenyed előtt!” Nem ment, mert az élmény elragadta. 2021-ben, amikor az olimpia előtt pár héttel Japánban jártunk akklimatizációs edzőtáborban, megviselte az átállás, ezért rendre utolsóként ugrott a vízbe. Na, ehhez a Kós Huberthez képest az idei fukuokai vb-n már nem a lelátón integetve pihent, illetve a vb-t megelőző akklimatizációs táborban, miután megérkezett az uszodába, elvonult, majd felállt az edzésmedence rajtkövére, és miközben a többiek még kint lengették a karjaikat, ő már bent tempózott Bob Bowman programja szerint.
Hogyan jött össze ez az amerikai kapcsolat, az egyetemi ösztöndíj?
Phelps korábbi edzőjével a 2022-es budapesti világbajnokságon találkozott. Ekkor beszélték meg a részleteket.
Jelen volt ezen a megbeszélésen?
Nem. Ha jól emlékszem, csütörtökön úszta a 200 vegyest, ezt követő pénteken vagy szombaton hívott az apukája, hogy le kellene ülnünk hármasban beszélgetni. Egy kávézóban találkoztunk, és elmondták, hogy Bob felajánlott Hubinak egy álomszerű ösztöndíjat az Arizona Egyetemre, ahol világsztárokkal készülhet tovább, és úgy határoztak, hogy elfogadják az ajánlatot.
Miként élte meg azt a pillanatot?
Ahogy már említettem, az utolsó évben már nem úgy tudtam az edzői akaratomat érvényesíteni vele szemben, mint ahogy az első nyolcban. Ez a felkészülés alatt egy-egy alkalommal még ellensúlyozható, azonban, ha visszatérően fordul elő, el kell gondolkozzon az edző. Gyermekkorban egyszerű a helyzet, mert az edző szava szentírás, a kicsik kérdés nélkül végrehajtják a feladatokat. 15–17 éves kortól már komplikáltabb a szitu. Ezért az utóbbi években azt az utat választottam, hogy az amúgy rendkívül értelmes, intelligens Hubival együtt gyurmáztuk az edzéstervet, bevontam, elmagyaráztam neki mit, miért csinálnánk, és erre ő is reagálhatott. Az utolsó évben már így sem feltétlenül tudtam az akaratomat mindig átvinni, ezért már éreztem, lassan elkerülhetetlen a váltás. Így, amikor szembesítettek az arizonai ajánlattal, rávágtam: „Szerintem ez a legjobb dolog, ami történhet veled”.
Tiszta szívvel mondtam ezt, mert éreztem, így megint olyan edzője lesz, akinek száz százalékig mindent elhisz, és úgy néz fel rá, úgy melózik nála, ahogy azt kell.
Miután tavaly december 10-én kiutazott, és berendezkedett, felhívott. Elmesélte, Bob azonnal jelezte neki, úgy készüljön, hogy karácsonykor is le kell mennie edzeni. Megkérdeztem tőle: „Hubi, ha én kérem ezt, lejöttél volna?” „Biztosan nem” – felelte. Ott nincs kérdés, mert mindenki lemegy, ezért te is lemész. Ezért került a létező legjobb helyre. Egy Stephen King-idézet szerint amúgy is a mese a lényeg, nem a mesélő.
A sport nyelvén ez annyit tesz, a versenyző az első, nem az, hogy az edzőjének, azaz nekem legyen jó.
Az amerikai módszer
Az iménti gondolatmenete alapján az sem mindegy, ki hol és hogyan meséli el azt a mesét.
Hát igen.
Mivel nyújt többet egy amerikai egyetemi úszócsapat, mint a magyar edzői kar évtizedes tapasztalata, tudása, a sikerek hitelessége, a pazar edzéslehetőségek, a Duna Aréna és a magyar kormány nemzetközileg is gáláns sporttámogató politikája?
Hubi az Arizona Egyetem csapatában főképp olyanokkal úszik, akik minimum ugyanolyan jók vagy még jobbak is nála. Olyan versenyistállóba került, ahol a lovak egymást húzzák. Másrészt az amerikai egyetemi versenyrendszer olyan, hogy hétről hétre vagy kéthetente van egy-egy komoly megmérettetés. Ez szintén fejleszti.
A Széchy Teamnél, a Spartacusban vagy éppenséggel a Jövő SC-ben a csapatban úszás évtizedeken át hasonlóképpen működött Magyarországon is. Ezekbe a kiemelt műhelyekbe terelték a legtehetségesebbeket, így olimpiai és világbajnokok tucatjai kapaszkodtak fel egymás hátán. Ez a bizonyítottan eredményes rendszer a sport 2012-es kiemelt támogatása óta óhatatlanul átalakult. Az elmúlt tíz év az összes korábbi olimpiai sikersportágunkban – úszásban főképp – azt hozta magával, hogy ma már szinte valamennyi nemzetközi szintű versenyző külön klubban, saját edzővel, személyre szabott program szerint készül úgy, hogy jó esetben három tehetséges ifi úszik mellette edzőpartnerként. Utóbbiak az edzéseken nyilván nem képesek komoly versenyhelyzetet teremteni. Biztos, hogy ez a helyes irány, amit követni kell?
Hubert kiskorában a Vasasban, majd az UTE-ban valóban az ország legjobbjaival úszott egy csapatban. Pont ezért tudott 15–16 éves koráig jó ütemben fejlődni, mert nálam edzett a legjobb pillangós, akit egy idő után megvert pillangón. Nálam készült a legjobb gyorsúszó, előbb-utóbb megverte a gyorsúszót. Ez remekül működött. Az utánpótlássportban azonban teljesen természetes jelenség a lemorzsolódás. A csoportomban öt tanítványomban is láttam az esélyt, hogy nemzetközi szintre érhetnek, mégis kikoptak Hubi mellől, mert nem voltak olyan szorgalmasak, kitartók. Ezért az edzéseken a versenyhelyzet szép lassan megszűnt. Ezt követően próbáltunk beállni olyanok mellé, akikkel együtt tudott úszni, de ez csak évente pár alkalommal, időszakosan jelentett megoldást. Igyekeztünk például együtt edzőtáborozni másokkal. Úgy, mint 2019-ben, amikor elengedtem három hétre Selmeci Attilával Japánba, mert tudtam, hogy Milák Kristóffal és Márton Ricsivel remek edzéseket úszik majd, amitől fejlődik. Emlékszem, Hubit mennyire motiválta már az is, amikor előtte életében először edzhetett velük a Duna Arénában. Az anyukája mesélte, hogy előző nap már hétkor lefeküdt aludni, mert tudta, hogy másnap Milák Kristóffal egy edzést úszhat – ha megengedi.
Előfordult, hogy Kristóf nem engedte?
Egyszer közösen vettünk részt egy edzőtáborban Tenerifén, ahol több nemzet úszói gyűltek össze egy időben. Épp pillangósorozatokat nyomtak a srácok, olyat, amikor nagy pihenővel, a maximumon kell nyomni az egymás utáni 50 métereket. Emlékszem, a medencében a svájciak meg a norvégok megálltak, és nézték, ahogy Milák baromi nagy sebességgel nyomja, egy fiatal mégis többször is orrhosszal előtte halad. Hubi volt az. Ezek után előfordult, hogy edzhettünk együtt, de olyan is, amikor Kristóf azt kérte, hogy most ne ússzon vele.
Ez egyben azt is jelenti, hogy Kós Hubert képes lehet elkapni Milákot pillangón is akár?
Hát… Erre most hadd ne mondjak semmit.
A csapatban edzés mellett a magyar és az amerikai módszer közötti másik markáns különbségként említette az éves versenymennyiséget, illetve azok minőségét. Ha a tengerentúli módi bizonyítottan ilyen hatékony, miért nem tudja a magyar úszósport lemásolni?
Virth Balázs nemrég összeszámolta: tizenhárom verseny szerepelt az éves tervei között, ami nem kevés. Hubi kint fél év alatt hét versenyen vett részt. Szóval igazából nem a hazai versenyek számával, hanem a minőségével van baj. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy az amerikai egyetemi versenyrendszerben állsz féltucatszor rajtkőre, ahol a medenceparton ott üvölt neked az egész csapatod, és iszonyú erős a mezőny, vagy a Halászlé Kupán – és ezzel nem a magyar rendezőket szeretném bántani. Amikor itthon indultunk el egy évközi felmérőn, Hubi az előfutam erősen visszafogott úszásával is A döntős lett. Ezért hazánkban az az edző, aki motivált, azt mondja a versenyzőjének a felnőtt vagy a korosztályos ob-k előtt, hogy: „elindítalak sok számban, és reggel az előfutamokban se nézelődjél, taktikázzál, hanem ússzál keményen”. Hubival fiatalabb korában gyakoroltuk ezt a módszert, és jól is reagált rá. Csakhogy minél idősebb egy versenyző, annál okosabb, annál többet gondolkozik. És ha a tíz másodperccel gyengébb idő is sima A döntőt ér, akkor nincs rákényszerítve, hogy megerőltesse magát, ugye?
Ezzel szemben az NCAA-versenyrendszer olyan, hogy még a B döntő nyolcadikja is pontot szerez az egyetemének, amely a szerzett pontok alapján kapja az elismerést, a támogatói dollárokat, mindent. Ott ezért egyetlen úszó sem engedi meg magának azt, hogyha éppen gyengébben megy, akkor visszalép vagy lazsál, helyette minden rajton megfeszülnek.
Ha évek óta létezik az Úszónemzet program, miért nincs tömegbázis, elég számú és minőségű 18 év fölötti úszónk?
Azért, mert Magyarországon nem olyan az oktatási rendszer, mint Amerikában, ahol abszolút harmóniában működik együtt a tanulás, a pihenés, a táplálkozás, az edzés és a versenyzés. Egyik sem üti a másikat. Nálunk, ha valaki a középiskola után a továbbtanulást választja, vagy az egyetem sérül, vagy a sport.
Mi lehet az ideális megoldás?
Több külföldi versenyre kellene járni. Csakhogy a sok utazás rengeteg pénzbe kerül, ami az edzésektől veszi el az időt. Ezért a megoldás az lehetne, ha kiemeljük a legjobbakat. Mindenki csodálja az ausztrálokat. 25 millióan vannak, de nem két és félszer annyi aranyat nyernek, mint mi, hanem négyszer–ötször annyit. Ha van egy kiló kenyerük, és száz úszójuk, akkor nem egy dekát adnak fejenként, mondván, így nem lehet panasz, mindenkit kielégítettünk, mert ezzel a módszerrel a nap végére mindenki éhen is halna. Inkább kiválasztanak négyet, és 25 dekával mindenki jóllakva agyonveri a világot.
Eddig a minőségi edzőpartnereket, az erős versenyrendszert említette, de szóba került az is, hogy Kós Hubertre megfelelő helyre öt kiló izmot pakoltak fel hét hónap alatt. Mi az, ami még hozzátett a 200-as hátúszásához annyit, hogy 1:57,60-ról hét hónap alatt 1:54,14-re javult az egyéni csúcsa?
Nem azért, hogy saját magamat fényezzem, de tényleg nem volt kiúszva az a 200 hát. Azt az 1:57,60-at egy felnőtt ob-n, a vegyesre fókuszálva úszta, illetve akkor is ment 1:57-tel kezdődőt az Európa-bajnokságon, amikor előző nap úszott még két darab 400 vegyest. És hát azért azt láttuk, hogy annak idején, amikor Darnyi Tamás kiúszott egy 400 vegyest, napokig azt sem tudta, hogy hol van. De, ha már az edzésmódszerbeli különbségeket firtatjuk: itthon általánosságban heti tíz darab, egyenként kétórás úszó-, valamint három, egyenként egy-másfél órás szárazföldi edzést tartottunk. Amerikában Hubinak hétfőn, szerdán és pénteken van két úszóedzése, kedden, csütörtökön, szombaton egy-egy, és ezeken a napokon van a szárazföldi erőfejlesztése, nyújtása. Az úszóedzések maximum 90–105 percesek. Időben rövidebbek, de sokkal intenzívebbek a hazai gyakorlatnál.
Mi akadályozza azt, hogy itthon ne legyen ilyen edzésszám és intenzitás-mutató?
Ha visszanézem, hogy tizenöt éve, tíz éve vagy öt éve milyen edzéseket terveztem, és ehhez képest a jelenben milyet: ég és föld a különbség. Szóval itthon sem hülyék az edzők. A mi edzéseink is intenzívebbek lettek, mint korábban. Ugyanakkor azzal, ha akár balra, akár jobbra veszed a levegőt, egy-egy világ és olimpiai bajnok tempózik melletted, az intenzív edzések is még intenzívebbekké válnak. Ezzel nem tudunk versenyezni. Ráadásul ezt az intenzitást időbe telik megszokni. Mielőtt Hubi kiment Amerikába, azt tanácsoltam neki, álljál bele kőkeményen abba az edzésbe, amit Marchand, a világ legjobb vegyesúszója csinál, és ha hét közben meg tudod verni, akkor meg fogod verni a versenyen is. Ehhez képest arról számolt be, ez a francia fiú úgy nyomja, hogy edzésen néha háton is megveri. Amikor az egyik egyetemi bajnokin együtt rajtoltak 100 yard háton, közel két másodperccel győzte le Hubit, miközben a hát Marchand „leggyengébb” úszásneme. Holott a 400 vegyes világcsúcstartója pont úgy ment ki két éve Arizonába, mint Hubi most. Jószerivel senki sem ismerte, volt egy 6. helye világversenyen, aztán egy év múlva világbajnok lett. Egyszerűen annyival jár előrébb, hogy ő már két éve Bob Bowman irányítása alatt és ebben a rendszerben készül, sokkal jobban megszokta az edzés-versenyritmust, és a 25-ös medence okán sokkal jobb a víz alatti delfinezése.
Ennyit jelent a másfél év előny?
Az ma már nem úgy megy, hogy kiballag az ember ismeretlenül a világversenyen a medence partjára, és azonnal nyer. A lépcsőt végig kell járni. Annak idején Michael Phelps az első olimpiáján ötödik lett, és a következő évben nyerte meg a vb-t.
Marchand robbanásszerű fejlődésében kiemelt egy immár negyedik tényezőt, a víz alatti munkát, a delfinezést is. Ezt miért nem lehet itthon gyakorolni?
Az tény, hogy Léon Marchand – ahogy korábban Michael Phelps is – 400 vegyesen az utolsó fordulónál is ki tud delfinezni még 14 méterig. Ez nem a véletlen műve, ilyet nem lehet csak úgy csinálni. Hubi arról számolt be, hogy
olyan víz alatti programokat úszott kint, amilyeneket itthon elképzelni sem tudunk. Ebből még lehet tanulni és fog is. Amióta megosztotta velem ezeket a gyakorlatokat, azóta alkalmazom a csoportomnál.
Hosszú Katinkáról egyszer bemutattak egy versenyvideót, ahol szintén a kidelfinezését emelték ki. 2013–19 között az egész magyar úszószakma közelről figyelhette a felkészülését, miért nem tanultak legalább tőle?
A jó úszóink jól is fordultak. Szabó Joe 88-ban a falhoz fél testhossz hátránnyal ért oda, és kijött fél testhossz előnnyel. Ez sem a véletlen műve volt. Széchy olyan feladatokat írt elő, hogy edzésen például szintidős mellúszás közben a forduló közben nem vehetett levegőt. Gyurta Dani is úgy fordulta le a világot 200 mellen, hogy Széles Sanyi két lehúzást írt elő neki a fal elhagyása után. Hasonló túlkompenzációs gyakorlatokkal érik el ők is azt, hogy ilyen jól delfineznek, például kis pihenővel ússzák sorozatban a víz alatti delfineket. Hubinak a combján is az látszik, hogy nem elsősorban a súlyzós edzésektől gyarapodott, hanem ezektől az úszásoktól. Bowmannek olyan gyakorlattára van, amit annak idején Phelpsszel kísérletezett ki, és amiket most remekül tud alkalmazni a jelen úszóira.
Kós Hubertnél hol lehet a felső határ?
Időben vagy helyezésben?
Helyezésben láttuk, hiszen 200 háton ma a világ legjobbja. Ugyanakkor jövőre olimpia van. Az idei év alapján egyértelmű aranyesélyes ebben a versenyszámban?
Az. Pláne, ha továbbra is fejlődik. Augusztus közepén ment vissza az egyetemre, ahol elkezdték az olimpiai felkészülést. Az is kérdés, hogy mennyire tud százon is fejlődni. Fukuokában hetedik lett, de csak nyolc tizedre volt az elsőtől. Ha tovább erősödik, akkor van benne potenciál. És hát 200-on meg, most talán kicsit hazabeszélek, de szerintem a nyolc úszó közül azért magasan ő úszta legszebben a hátat.
Hubi világbajnoki címéhez a Magyarországon szerzett technikai tudása adja az alapot. Ezt az is bizonyítja, hogy azokban a paraméterekben javult a technikája, amelyek kondicionális képességeket igényelnek. Régen 100–150 méterig tudott megfelelően alkalmazott lábtempóval magasan a víz tetején feküdni. Ha megnézi a 200 hát döntőjét, a végén az amerikai süllyed el, ő pedig ott marad fent, azaz immár 200-ig bírja.
Abban fejlődött sokat, hogy immár rendelkezik olyan tüdővel és izomzattal, ami ennek a technikának a hosszú távú fenntartásához elengedhetetlen. És hogy hol a határ? Nem tudom. Azt mondta, azt szeretné, hogy 1:53-mal kezdődjön a 200 hátas ideje. Szerintem minden esélye megvan erre.
Ha Bob Bowman Kóst a pillangóra is ráfektetné, le tudná győzni Milák Kristófot, aki mindeközben az egész nyáron kerülte a medencét, mert jelenleg nincs jó állapotban, és kihagyta az idei világbajnokságot is?
Ezt azért nem jelenteném ki, mert már úsztak együtt versenyen, és még egyszer sem sikerült neki. Azonban akadt olyan, ahol Kristóf csak 4–8 tizeddel verte meg Hubit. És tény, edzésen korábban gyakran elkapta. Ráadásul a felkészülése alatt eddig még sosem fókuszált kifejezetten a pillangóra. De most szerintem ráfekszik majd. Vagy legalábbis tesztelik azt is. Azt láttuk, hogy az Amerikában rátett izom mit eredményezett háton, és még bőven van hely, ahova Hubira pakolni lehet – persze ésszel.
Ezek alapján azt nem sajnálja, hogy az élet egy potenciális olimpiai érmet, hovatovább aranyérmet emelt ki a kezei közül?
Valahol ebből a szempontból lúzer vagyok. Sok ilyen tanítványom volt már, akivel így jártam.
Amikor 2012 végén a Jövő SC-ből átmentem a Vasasba, ahol újjáalapítottuk a 20 évvel korábban megszűnt úszószakosztályt, a paraúszóknál akadt egy Tóth Tamás nevű sportolóm, akinek nyolc évig lehettem az edzője. Rio előtt egy évvel átment egy másik edzőhöz. 2016-ban paralimpiai bajnok lett. De említhetném ugyaninnen Pap Biankát is, aki Szigetvárról jött hozzám a Jövő SC-hez, majd a Vasasba. Rióból még csak egy-egy ezüsttel és bronzzal, Tokióból arannyal és két ezüsttel tért haza. A sikeredzőjüket, Szabó Álmost annak idején én vettem magam mellé. Másrészről meg fura ez az idei helyzet. Hubi világbajnoki címe után én is ugyanazt gondoltam, mint ahogy a beszélgetést kezdtük: Apám! 3,5 másodpercet fejlődött, Bob Bowman megcsinálta! Aztán egyre másra érkeztek hozzám a kollégák és gratuláltak. Amikor odamentem Bobhoz a 200-as döntő után gratulálni, annyit mondott
Én köszönöm neked, hogy ezt a gyereket ideadtad.
Úgy tudom, nem csak négyszemközt, nekem jelentette ezt ki, hanem a sajtótájékoztatón is elmondta ugyanezt. Ez azért nagyon jól esett. És hát, akárhogy is, de jövőre olimpia lesz, és büszke vagyok arra, hogy ennek az olimpiai ciklusnak a felét mégiscsak velem dolgozta végig Hubi.
Mennyire értékeli ezt a magyar sportvezetés?
Most értékelte, úgy tűnt. Tényleg mindenki gratulált, mindenki veregette a vállamat.
A babérkoszorút utoljára az ókori olimpiákon hordtak dicsőséget tükröző arckifejezéssel. Egyéb jutalmat kap?
Nekem az a legnagyobb elismerés, hogy áprilisban Hubi engem írt be edzőjének, amivel elismerte, hogy az edzője vagyok.
Mit gondol, attól még, mert a Párizs előtti utolsó másfél évben Kós Hubert edzésmunkáját Bob Bowman irányítja, ha érmet, akár érmeket, hovatovább aranyat nyer az olimpián, véget ér a lúzer korszaka? Kaphat utána például olimpiai járadékot?
Talán igen. Tízéves kora óta nem dolgozott vele más magyar edző. Háton 2:43-ról 1:57-re, vegyesen 2:40-ről 1:56,9-re azért mégiscsak én vittem le.
