Július 17-én, kevéssel éjfél előtt Jean-Marie Leblanc, a Tour versenyigazgatója megjelent egy rögtönzött sajtótájékoztatón. Arcára volt írva a rémület, mert tudta, attól a pillanattól kezdve a kerékpározás világa soha többé nem lesz a régi.
„Uraim, tudom, hogy nehéz munkájuk van. De néha nekünk is” – mondta, aztán közölte az atombombával felérő bejelentést. Doppingolás miatt a teljes Festina csapatot kizárják a Tour de France-ról.
A francia körversenyből még csak hat szakaszt teljesítettek a versenyzők, de akkortól az is kérdés volt, befejezik-e egyáltalán a kört.
Egy csomagtartónyi doppingszer
De mi is történt? Az már évek óta nyílt titok volt kerékpáros berkeken belül, hogy az új csodaszerrel, az EPO-val robbanásszerű teljesítménynövelést lehet elérni. Az eritropoetin ugyanis elősegíti a vörösvértestek képződését, megfelelő terápiával (ebben az esetben doppingolással) növelhető a számuk az egészséges emberekben, és ennek köszönhetően a vér oxigénszállító kapacitása is megnő.
Nagyon nehezen lehetett kimutatni, ezért a nemzetközi szövetség arra jutott, vérvétellel állapítják meg a vörösvérsejtek arányát a vérben. Ha egy versenyző 50 százaléknál magasabb értéket produkált, két hétig nem versenyezhetett. Így viszont nem az EPO visszaszorítása lett a cél, hanem az 50 százalékos küszöb minél pontosabb belövése, megközelítése.
1998. március 4-én, Reimsben a vámosok lefoglaltak egy, a holland TVM–Farm Frites csapatához tartozó teherautót, amelyben 104 fiola EPO-t találtak. A rendőrök ugyan lefoglalták a szereket, de azt mondták, fontosabb ügyeik is vannak ennél.
Két héttel a Tour előtt a Critérium du Dauphiné Libéré versenyen Christophe Moreau anabolikus szteroiddal bukott meg, de a nemzetközi szövetség elfogadta a Festina magyarázatát, miszerint egy ügyetlen masszőr révén került Moreau szervezetébe a Mesterolone, így a bringás indulhatott a Tour de France-on.
Július 8-án, három nappal a verseny kezdete előtt Willy Voet, a Festina-Équipe munkatársa a belga-francia határon lebukott. A rendőrök a csomagtartójában igazi doppingarzenált találtak: amfetaminokat, növekedési hormonokat, tesztoszteront – és 235 ampulla EPO-t. Voet azt állította, hogy ezeket személyes használatra vitte magával, de nem hitték el magyarázatát.
Egy héttel később a törvény szigora elért a Festina csapatigazgatójáig: Bruno Rousselt kihallgatásra vitték Eric Rijckaert csapatorvossal együtt, ahol bevallotta, hogy a versenyzői tiltott szereket használnak, de hozzátette, orvosi felügyelet mellett teszik ezt. Már Voet sem tagadott, de saját bőrét mentegetve azt állította, parancsra szállította a szereket a kocsijában. Igaz, pontos nyilvántartást vezetett a beadott adagokról, így dokumentálva mindent a bűnüldözésnek.
„Nem volt bennem rossz érzés, mert mindenki ugyanazt csinálta. Ha valaki meg akart nyerni egy kerékpárversenyt, megtette, amit meg kellett tennie. Ha nem én csinálom, valaki más megtette volna” – nyilatkozta Williy Voet másfél hete a dán Tv2-nek.
Az nem csalás, ha mindenki ugyanazt csinálja. Akadtak fiatal versenyzők, akik nem használtak doppingot, de amikor azt mondom, hogy mindenki így csinálta, akkor a csapatokról beszélek.
Mennyből a pokolba
Franciaország július 12-e óta a mennyben járt, hiszen a Zinedine Zidane vezette labdarúgó-válogatott leiskolázta Brazíliát a hazai világbajnokság döntőjében. A 3-0 okozta eufória gyorsan elszállt, Jacques Chirac elnök és Lionel Jospin miniszterelnök aggódott a botrány miatt, Marie-George Buffet sportminiszter pedig mindenről pontosan értesült.
Az 1998-as Tour Dublinból rajtolt, Buffet ott kapta a hívást. Tudta, hogy meg vannak számlálva a percek, és amint Franciaországba ér a mezőny, minden kitudódik.
„Ez a három hét hatalmas feszültséggel járt. Minden reggel azt mondtam magamnak, hogy a Tour végveszélyben van. És ha ez megtörténik, én leszek felelős érte” – nyilatkozta húsz évvel később.
A Festina kizárása után július 18-án új világ és időszámítás kezdődött. A szurkolók elveszítették egyik kedvencüket, Richard Virenque-et, míg Phil Liggett brit szakkommentátor csak annyit mondott: „Ehhez hasonlót soha nem tapasztaltam még!”
Valóban, a történtek fordulópontot jelentettek. A tesztoszteron, a növekedési hormonok, a szteroidok eddig is ismertek voltak a sport világában.
Mint a marhákkal
A helyzet fokozódott, állandóvá váltak a hatósági ellenőrzések, mindenkinek átkutatták a szobáját, volt, hogy egymást követő napokon többször is, míg a csapatszállodákban az újságírók szó szerint kukáztak és teljesítményfokozó szerek bizonyítékait keresték.
Az elégedetlenkedők élére Laurent Jalabert (ONCE) állt, aki a verseny hivatalos állomásán, a Radio Touron kijelentette:
Elegünk van abból, hogy úgy bánnak velünk, mint a marhákkal. Akkor úgy is fogunk viselkedni!
Előbb a 12., majd a 17. szakasz kezdődött ülősztrájkkal, Jean-Marie Leblanc tárgyalt ugyan a versenyzőkkel, és garanciákat szerzett a francia belügyminisztérium egyik köztisztviselőjétől, hogy javulni fog a bringásokkal szembeni rendőri bánásmód, több csapat is visszalépett a versenytől.
A szponzorok aggodalommal figyelték történteket, de úgy nagy általánosságban fogalmaztak, hogy nem akarnak elhamarkodott ítéleteket hozni. Nicolas Chaine, a Credit Lyonnais kommunikációs igazgatója a Le Monde című francia lapnak így nyilatkozott: „Nem vagyok álszent, nyilvánvaló, hogy senki sem versenyezhet nap mint nap ásványvízzel és salátával. A versenyzők által használt tiltott anyagokat azonosítani kell és szükséges lesz a Tour megfelelő ellenőrzése a jövőben.”
És akkor megalakult a WADA
A félelem, hogy a Tour nem élheti túl a botrányt, csak akkor hagyott alább, amikor Franciaország legjelentősebb eseménye elért a Champs-Élysées végső befutójáig. Mindössze 96 versenyző ért célba, és csupán a Team Telekom, valamint a US Postal Service fejezte be úgy, hogy mind a kilenc kerékpárosa versenyzett még.
- A győzelmet Marco Pantani szerezte meg, akit később 1999-től 2001-ig több alkalommal kaptak doppingvétségen.
- A második Jan Ullrich sem maradt makulátlan: 2012 februárjában a nemzetközi Sportdöntőbíróság formálisan kétéves eltiltással, valamint a 2005 májusa után elért eredményeinek törlésével sújtotta.
- A harmadik helyen célba ért Bobby Julich 2012. október 25-én ismerte el, hogy 1996 augusztusától 1998 júliusáig többször használt EPO-t.
Lance Armstrong lebukásáig (az amerikai 1999-től 2005-ig hétszer nyerte meg a Tour de France-t, de később kiderült, doppingolt, így minden címétől megfosztották) az 1998-as Tour számított a sportág legnagyobb doppingbotrányának.
Mi lett a botrány főszereplőivel?
Willy Voet otthagyta a kerékpározást, 1999-ben kiadott egy leleplező könyvet a Festina-botránytól. A következő évben az ügyben betöltött szerepe miatt tíz hónap próbaidőre és pénzbírságra ítélték. 2019-ben hazaköltözött Belgiumba, és ma egy Brüsszeltől északra fekvő faluban nyugdíjasként nyugodt életet él.
Bruno Roussel csapatmenedzsert egy év próbaidőre és komoly pénzbüntetésre ítélték. Hátat fordított a kerékpározásnak, és ingatlanügynökként Bretagne-ban élt. 2014 szeptemberében a sportág második esélyt adott neki, és a mexikói pálya- és országúti kerékpáros válogatott sportigazgatója lett 2016 márciusáig.
Erik Rijckaert csapatorvos ellen doppingra buzdítás, valamint illegális készítmények behozatala és terjesztése miatt indítottak eljárást, amelyet végül a nagymértékben megromlott egészségi állapota miatt felfüggesztették. 2001 januárjában halt meg tüdőrákban.
Richard Virenque zokogva hagyta el a Tourt, amikor a csapatát 1998-ban kizárták. Évekig tagadta, hogy bármiféle jogsértést követett volna el, végül 2000 októberében a Festina-perben elismerte, hogy doppingolt. Ugyanakkor fenntartotta, hogy a doppingolás az ő beleegyezése nélkül történt. Eltiltását letöltötte, visszatért, és 2004-ben hetedszer lett a legjobb hegyi menő a Touron.
Laurent Brochard az eltiltás után francia csapatoknál folytatta pályafutását, mígnem a 2007-es Tour of Poland-balesete miatt (egy esés következtében eltört a kulcscsontja) nem kapott már új szerződést. 40 éves korában visszavonult, de még mindig szeret kerékpározni, mellette lelkes terepfutó.
Laurent Dufaux hét hónap eltiltást kapott, 1999 májusában visszatért, néhány hónappal később pedig a Saeco versenyzőjeként negyedik lett a Tour de France-on. 2004-ben abbahagyta aktív pályafutását, de megmaradt a sport világában, többek között cyclocross-verseny szervezőjeként tevékenykedik.
Pascal Hervé sokáig nem volt hajlandó vallomást tenni, mert úgy gondolta, hogy a Festina versenyzői csak bűnbakok a mezőny többi tagja számára. Csapattársaival való szolidaritásból önkéntes eltiltást vállalt 1998-1999-ben. Csak 2000 októberében vallotta be a kilenc versenyző közül utolsónak, hogy doppingolt. 2001-ben vonult vissza, miután a Giro d’Italián az EPO-tesztje pozitív lett…
Armin Meier nyolc hónapot kapott, később a Saecónál folytathatta pályafutását. Karrierjét 2001-ben abbahagyta, azóta sportmenedzsmenttel foglalkozik, a Human Sports Management cég tulajdonosa és vezetője.
Christophe Moreau hat hónap eltiltás után sikeresen folytatta pályafutását. 2001-ben megnyerte a sárga trikót a Touron. Pályafutása 2011-es befejezése után televíziós kommentátor lett.
Didier Rous az eltiltás után 2000-ben kezdte lényegében újrakezdte pályafutását, 2001-ben és 2003-ban francia bajnok lett. 2007-ben egészségügyi okokból vonult vissza.
Neil Stephens bevallotta ugyan, hogy EPO-t használt, de azt állította, hogy tudomása szerint vitaminoldatokat fecskendeztek be neki. A botrány után felfüggesztette aktív pályafutását, de sportigazgatóként visszatért a World Tour néhány csapatához.
Alex Züllét a svájci csapattársaihoz hasonlóan nyolc hónapra eltiltotta a hazai kerékpáros szövetség, de az UCI hét hónapra mérsékelte a büntetést. 1999-ben második lett a Touron Lance Armstrong mögött, akit évekkel később diszkvalifikáltak doppingvétsége miatt. 2004-ben abbahagyta karrierjét, azóta tehetségkutatóként dolgozott Hollandiában, Belgiumban és Spanyolországban.
