Szerda este, a Margitszigeten jó kezdés után leblokkolt, majd simán kikapott a férfi vízilabda-válogatott Olaszországtól. A vb-negyeddöntő 11-10-es végeredménye még hízelgő is ránk nézve, hiszen a találkozó vége előtt két perccel még négygólos olasz előnyt, 11-7-et mutatott az eredményjelző.
Az M4 Sport szerda esti vb-összefoglalójában Mohay Bence műsorvezető Dr. Szabó Zoltán vízilabda-szakkommentátort faggatta a vereség lehetséges okairól. Az Újpesttel BEK-győztes korábbi pólós letaglózva kereste a szavakat, majd végül nem annyira a szakmai, taktikai, mint inkább a lehetséges lélektani okokról beszélt.
„Nem lehet azt mondani, hogy nem volt szerencsénk. Egész egyszerűen, és férfiasan el kell ismerni, hogy jobb volt az ellenfél. Talán a 2018-as barcelonai Eb-n (a férfi válogatott 8. helyen zárt – a szerk.) éreztem hasonló ürességet. Az üresség nem attól van, hogy mindent megtettünk és úgy kaptunk ki. Hanem úgy lett 11-10, hogy ezen a mérkőzésen nem nagyon tudtunk olyat mutatni, amiben felülmúltuk volna az ellenfelet. Momentumaink voltak, de abból is kevés.
Sokkal több volt az olyan jelenség, ami nálunk nem szokott előfordulni, ráadásul ezeket sorolhanám adásidő végéig. Úgy szoktam fogalmazni: fapofával nehéz nyerni. Abban bízott az ember, hogy a környezet majd magával ragadja a csapatot. De nem tudott összekapcsolódni a nézők lelkesedése a csapat lelki állapotával, teljesítményével
– fogalmazott Szabó, aki szerint érzelmileg nem tudtuk felülmúlni az olaszokat ezen a mérkőzésen.
Mohay Bence rákérdezett arra, vajon milyen érzéseket hagyott benne, mennyire befolyásolta Vogel Soma kapust az a monokli, amit az utolsó csoportmeccsen elért 18-14-es győzelem alkalmával valamelyik georgiai vízilabdázó helyezett el a szeme alá.
„Semmilyet. Ezt valószínüleg ő is alá fogja támasztani. Egy ilyen mérkőzésen, ilyen hangulatban, ilyen tétnél semmi sem fáj, csak a meccs után.
Az inkább, hogy az első mérkőzésen Montenegró ellen eufórikus hangulatban védett és ez most nem jött át erre a meccsre. Talán azért, mert egy nagyon jó teljesítmény utáni kényszerű két meccs szünetet követve megint meg kell ugyanúgy mutatni, nehezebb bejönni a meccsbe, jól védeni. Végül ez sikerült a negyedik negyedben, de a két kapus között számszakilag ennek ellenére jelentős különbség alakult ki Marco Del Lungo javára a mai napon
– mondta a korábbi kiváló vízilabdázó. Mohay rákérdezett arra is, lehetséges, hogy hátrány nekünk a hazai pálya, mert érzelmileg nem tud felnőni a magyar válogatott az ötezer nézőhöz, a frenetikus hangulathoz?
„Annak idején ezt úgy tanították nekünk a nagy öregek, hogy teljesen mindegy kinek szurkol a lelátó, gondold azt, hogy neked. Ezen a meccsen ezt lehetett érezni. Az olaszok ide jöttek, jó rendben, örülünk, hogy ennyien itt vannak a magyarok, szurkoljanak a sajátjaiknak. A piros-fehér-zöld rendben van, 90 fokot elfordítjuk a fejünket, még úgy is lehet értékelni, hogy velünk vannak. Lehet ellenszélben is jól játszani. A medence olyan közeg, hogy itt nem érzi az ember közvetlenül azt, hogy a szurkoló fizikailag közel lenne hozzá. A lelátóról meg azt hall meg, amit akar” – fogalmazott Szabó, aki pozitívan zárta az elemzését.
Felhívta a figyelmet arra, fontos, hogy
ne legyünk rossz értelemben vett magyarok. Ne menjünk ásóért meg lapátért a kertészboltba, és ne kezdjük el a sírba göröngyöket dobálni. Megy az élet tovább, jön a következő lehetőség és azon majd megmutatjuk. Ilyen a sport.
